Horror: a gyereked igenis meghekkelheti a lakáseladásodat! Hogy hogyan?

A cirkó remek és rendszeresen karbantartott – mutatom a kazánt – amikor fiam egyszerű és igenis megmagyarázható vigyorral az arcán ránk oltja a fürdőszobában a villanyt. Szinte prüszköl a röhögéstől, miközben én ismét próbálom menteni a menthetőt. Nyakon mérhető vérnyomásom az egekben, a halk csikorgás nem az utcáról, hanem fogaim közül türemkedik elő.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
eladás
2015. május 12. Paulik András

Amikor beköltöztünk a feleségemmel a mostani 48 négyzetmétere pesti lakásunkba, nem gondoltuk, vagy legalábbis a távoli jövőbe veszett az a kép, hogy mi valaha kinőnénk a kecót. Néhány éve mégis azon kaptuk magunkat, hogy nem tudunk úgy végigmenni a szobákon, hogy egy hegyes legódarabka (erre még Anna, Peti és Gergő türelmét soha el nem vesztő anyukája is felszisszent az ismert mesekönyvben!) vagy kinőtt/használatban lévő/”még nagy, de majd jó lesz” ruhadarab ne hevert volna az ösvényen.


Bár az előbb említett mesekönyvben ilyenkor apa és anya csak egymásra mosolyogva megjegyzik, hogy hát kinőttük a lakást, ez valójában úgy néz ki, hogy megelégelve a raktár feelinget és a folyton sebesre szurkált talpakat, kénytelen, kelletlen kell meghozni a döntést: innen tovább kell állnunk!

Biztos nektek is ismerős a helyzet: tél, kint mínusz 8 fok, jeges szél, ergo játszótér, kiskert használata kiskorúval: kilőve. Falak közti szituáció: 2 gyerek, mind a kettő lázas, beteg. Az orrfolyást ide sem sorolom, hiszen az októbertől márciusig permanens jelenség…
Természetesen (hála Istennek!) a gyerekeknek nincs beteg-tudatuk, tehát ők ugyanúgy szeretnék lefutni a napi 6 km-es távukat, mint amit az ovi udvarán, majd a játszótéren, majd esetleg az edzésen és talán a ház kertjében szoktak abszolválni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a téliesített lakásban a sok (máshova el nem pakolható) holmi közötti járatokban közlekedhetsz csak ezen időszak alatt a két furcsa tudatállapotú és viselkedésű csemetéddel, és a teret továbbra sem növeli a karácsonyfa fél szobát elfoglaló jelenléte – mert ugye, a fa vagy nagy legyen, vagy ne legyen! – és az orrszívó porszívó folytonos szem előtt tartása az állandó használat miatt – igencsak leszűkíti az életteret.

Tehát ezután inkább a gutaütés és nem a szerelmetes egymásra pillantás szüli a pillanatot: azonnal hirdessük meg a lakást!

 

 

Mi ilyenkor a leosztás? A lakás fotózása – szigorúan vendégek érkezése előtt – amikor valamelyest rend leledzik az örök háború dúlta négyzetmétereken. És a képek fel töltése az ismertebb ingatlanos oldalakra, a Facebookra, szétküldve a levlistákra, ismerősöknek.

És akkor beindul a menet.

No, nem az, amire gondolnátok! A feltöltés után ugyanis, ingatlanosok áradata kezd telefonon zargatni és annak ellenére, hogy a felvilágosult szülő beleírta a hirdetésbe, hogy kíméljék meg az ilyen megkeresésektől. Mint a véres cafatra a cápák, úgy vetik rá magukat a családi vityillóra.

És akkor beindul AZ a menet.

Jönnek az első fecskék. (És ez olyan lehet, mint amikor a nők szeretnének kisbabát és csak nem jön össze, csak várat magára…) Ilyenkor mi is biztosak vagyunk benne, hogy ha nem is az első de a második érdeklődő már tuti, hogy kofferban hozza a zsetont.

Erről is annyi hírt hallunk, szinte verseny van az ismerősök között, hogy ki adja el ingatlanát a lehető legkevesebb érdeklődő fogadása után! (Akárcsak azok a történetek, mikor a gyerek csak nálunk nem jön össze néhány hónapon belül, az összes ismerős elmondása során tudjuk, hogy legtöbbjüknél bőven elég, ha anyára apa ÚGY néz rá, máris várandós lesz…)

Telefon: mikor tudnák megnézni a lakást? Akármelyik napon – alkalmazkodunk.

Mikor már megvan az időpont, megbeszéljük a gyerekekkel. Nem most akarunk következetesek lenni – el kell adni a lakást! Ígérünk bármit: lesz csoki, dupla hosszú mese, rajzfilm – csak kérlek, viselkedjetek rendesen amíg ott van a néni és a bácsi háztűznézőben!

Jönnek, csengetnek. A virtuális malomkő elrepül.

A megszeppent vevő-jelöltek félénken lépnek be az előszobába, ahol mi felnőtt, nagykorú, komoly emberek igyekszünk kellemes körülményeket teremteni, hogy lássák, nem csak az ingatlan makulátlan, de a benne lakók is, tehát az ingatlant megvenni  jó lesz.

Épp a rendkívül jó besorolású energiatanúsítványról értekezem vendégeinknek a kád – kézmosó – mosógép gyengéd ölelésében, amikor a 3 éves lányom üvöltve ront be a helyiségbe és ”néni, néni” felhorkanással öleli át a megszeppent hölgy derekát. Kerekebb szeme az elképedéstől azt hiszem csak nekem volt a potenciális vásárlókénál és miközben az épület szigetelésére térek át, igyekszem szabadkozva lefejteni a család királykisasszonyának ölelő karjait az „idegenről”, akinek már csak az tenné be a kiskaput, ha a „vigyél haza” kifejezést ismételgetné lányom.

 

 

A cirkó remek és rendszeresen karbantartott – mutatom a kazánt – amikor fiam egyszerű és igenis megmagyarázható vigyorral az arcán ránk oltja a fürdőszobában a villanyt. Szinte prüszköl a röhögéstől, miközben én ismét próbálom menteni a menthetőt. Nyakon mérhető vérnyomásom az egekben, a halk csikorgás nem az utcáról, hanem fogaim közül türemkedik elő. Ekkor érkezik a kisebbik támadásának második hulláma, amelyben a kissé megtépázott babáját hozza a vendégeknek, hogy elmesélje, miért hihetetlen nagy kincs ez és ehhez természetesen 100%-os figyelmet követel magának.

Egy örökkévalóságnak tűnik így, míg a kevesebb mint 50 négyzetmétert bejárjuk.

–          Megmutathatom a pincét? – kérdezem.

–          Nem, köszönjük.  Nagyon tetszik a lakás, majd jelentkezünk – hangzik a válasz és mind a ketten tudjuk, hogy nem jönnek újra – és ez nem az ingatlan hibája.

És elmennek és ott állunk megfürödve. Most kezdjek el ordítozni a gyerekekkel, akik egyből kisangyallá változtak a bejárati ajtó becsukódását követően?

Mondjam, hogy 23 évig nem lesz esti mese, ha legközelebb is így viselkednek? Minek?

Amikor legközelebb érdeklődők jöttek, inkább vállaltuk a rossz, nemtörődöm, a gyerekekből tömeggyilkost kreáló tévéfüggésbe taszító szülők képét, mint újra átélni a gyerekletámadásos prezentációt, így elindítva nekik kedvenc rajzfilmjüket vizuálisan leszedáltuk őket…

A lakás azóta is eladó.

Valakit érdekel?