Kényeztetés, túlszeretés és kemény szigor. Hogyan egyensúlyozzunk?

Sokszor problémát okoz, hogy mennyire kényeztethetjük el gyermekünket. Mi számít kényeztetésnek és mi az, ami a természetes szeretet megnyilvánulása. Egyáltalán van túl szigorú szülő is? Vannak, akiknél teljesen természetesen alakul, de vannak olyanok is, akik megszenvedik ezt az időszakot. Bártol Zsófia, kétgyermekes édesanyával beszélgettünk a nehézségekről és a megoldási lehetőségekről.

Családháló: Mennyire kényezteti el a fiait?

Bártol Zsófia: Sokan úgy vélik túlságosan is. Én igyekszem középutat tartani. Nem spártai nevelési rendszert alkalmazunk. Úgy vélem van egy egészséges szint, amit ők is igényelnek és én is igényelem, hogy a szeretetemet kifejezzem, de tudom hol a határ, amikor ez átfordul kényeztetésbe. Én azt mondanám, hogy nem kényeztetem őket, hanem mind lelkileg mind pedig a játékok vagy finomságok terén egy szeretet kifejezést használok.

CSH: A kényeztetés tág fogalom és mindenkinél mást jelent. A túlkényeztetésnek lehetnek olyan negatív hatásai, amit sok szülő nem mér föl amikor „neveli” a kisgyermekeit, hogy mik lehetnek ennek az árnyoldalai.

BZS: Árnyoldala lehet az is, amikor közösségbe kerül, mert bölcsődébe, óvodába, iskolába megy, akkor a közösség számára is lehetnek ennek negatív következményei, ami aztán visszahat az én gyerekeimre. Ha ők azt tapasztalják, hogy nem kapnak meg mindent a társaiktól vagy az óvónőtől, ahogy otthon hozzászoktak, akkor folyamatos negatív kudarcok érik majd őket, nem szeretnek majd közösségbe menni, nem szeretnek majd gyerekek közé menni, nem tudnak barátságokat kötni. Rájuk nézve sem jó, hogyha a társai úgy kezelik őket, mint az elkényeztetett gyerekeket, akik irigyek a játékaikra és mindent maguknak akarnak. Ez hosszútávon nekik sem lesz jó. Ezért mondtam, hogy kell találni egy egészséges középutat. Azt se érezzék, hogy nem kapnak meg semmit, de azt sem, hogy minden tálcán van kínálva, és mindenki vigyázban várja az ő kívánságaikat.

CSH: Ez különösen nehéz az 1,2,3 éves korosztálynál, hiszen nekik nagyon nehezen tudja megmagyarázni az ember, hogy miért nem kapja meg pl. azt a csokit, amire rámutat, hogy miért nem azt a játékot kapja meg, amit ő igazán akar.

BZS: Ez a kommunikáción múlik nagy részben szerintem, és rettentő sok türelemre van szükség. Itt 1-3 év között többször visszatér a dackorszak, például, még ha megvan egy játék neki, akkor is azt akarja újra megvásárolni a boltban és rettentő erős akarattal nyilvánítja ezt ki, Ha egy aktuális példával élhetek, a nagyobbik fiam Bánk nagyon szereti a kindertojást. Amikor elmegyünk egy boltba, zöldségeshez, akkor ő mindig kér egy ilyen csokitojást. Volt egyszer, hogy húsvét után is mentünk a boltba és kért ilyen tojást és mondtam neki, hogy otthon nagyon sok tojás csoki van és volt egy kis vitánk ebből, de szépen megmagyaráztam neki, hogy amíg az otthoniak nem fogynak el, biztos nem veszek neki újat és fogadja el, hogy most almát és banánt fogunk vásárolni. Ezt elfogadta, hazamentünk és ebéd után kapott csokit.

CSH: Nagyon kifejlődött akkor családon belül a kommunikáció, hiszen számtalanszor látni, hogy a szülők megenyhülnek a hiszti hatására és megveszik, amiért a gyerek ácsingózik. Önöknél mi a titok?

BZS: Nálunk is változik, hiszen van, hogy fáradt vagyok, őket kettőjüket együtt kezelni nem mindig könnyű feladat, hiszen ők is átadják egymásnak a hangulatingadozásokat. Ha az egyikük hisztizik, sokszor előfordul, hogy a másik is rákezd. Ilyenkor nehéz higgadtnak maradni. De kitartónak kell lenni és higgadtnak. Tegnap is volt egy fél órás hiszti. Nem engedtem, hogy egy mesét megnézzen, mert csúnyán bánt az öccsével. A fél óra elteltével megnyugodott és úgy játszott tovább, mintha semmi sem történt volna. Ezt nem mindig könnyű szülőként kivitelezni, de tudatosan ezekre figyelni kell.

CSH: Vannak meghatározható, pontokba szedett megoldások?

BZS: Nincsenek instant megoldások. Minden gyerek más természetű.  Ha megismerjük a gyerekünket, akkor tudjuk kezelni a helyzetet szerintem. Megtanulhatjuk a szeretetnyelvet, azt, hogy mivel lehet egy-egy hisztériás rohamot lekezelni.

CSH: A túlkényeztetés ellenpólusa a túl szigorú hozzáállás, a keménykezűség.

BZS: Itt érzem a generációváltás okozta különbséget. Az én szüleim harminc évvel ezelőtt más nevelési elvek szerint neveltek minket. Olyanok mentén, amik elterjedtek voltak. Akkoriban kevésbé gyűrűztek be más pedagógiai módszerek és viselkedés lélektani tudományok, amik manapság a gyereknevelést sokkal jobban átszövik, sokkal több információt tudunk gyűjteni az internet segítségével, arról, hogy adott szituációban hogyan reagáljunk az élethelyzetre. Én itt látok különbséget, hogy ők másként neveltek minket, én pedig másként nevelem az én gyerekeimet. Nem szólunk bele a másik dolgaiba. Sokszor látom és érzem, hogy egy-egy szituációban a szüleimnek merőben más a véleménye arról, ahogy manapság nevelik a gyerekeket.

CSH: A pozitív megerősítés a mai szülőknél az elsődleges. Talán régen inkább a negatív megerősítés dominált. Ma dicsérünk, régebben inkább büntettek.

BZS: A pozitív megerősítés nagyon fontos. De akkor, ha valamit a gyerek nem csinál jól valamit, akkor én nem az azonnali szidás pártján állok, hanem megpróbálom megmagyarázni neki, ezt miért nem tette jól és megbeszélem vele, hogy legközelebb hogyan kellene. Mert ő nem tudja, ha például azt mondom neki, hogy ne ugorj le, miért ne ugorjon le. Ezt el kell magyarázni neki, hogy nagy a szintkülönbség, rövidek a lábai, kórházba kerül, ha leugrik. Itt is a türelmen van a hangsúly. Ha gyermeket vállalunk, akkor tudatosan készülnünk kell arra, hogy a gyerek mekkora feladat és a türelem elengedhetetlen. Természetesen emberek vagyunk és nálunk is néha elszakad a cérna, de erre szerintem tudatosan készülnünk kell anyaként.