Márkást vagy gagyit?

Manapság egyre több termékről mosolyognak (vagy vicsorognak) ránk különféle jogokkal terhelt, ezáltal a terméket drágító mesehősök, filmsztárok, motívumok. Mi van, ha a gyerek tényleg favorizálja ezeket, és pl. kiborul, ha nem kapja meg imádott autós cipőjét? Ha egyet veszünk neki, már lavinát indítottunk el vele, vagy még van megállás?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. szeptember 19. szabo.daniel

Manapság egyre több termékről mosolyognak (vagy vicsorognak) ránk különféle jogokkal terhelt, ezáltal a terméket drágító mesehősök, filmsztárok, motívumok. Mi van, ha a gyerek tényleg favorizálja ezeket, és pl. kiborul, ha nem kapja meg imádott autós cipőjét? Ha egyet veszünk neki, már lavinát indítottunk el vele, vagy még van megállás?


Alapvetően, ebből a szempontból kétféle gyerek (vagyis kétféle szülői hozzáállás) létezik, az egyik, aki halad a korral, a másik, aki nem. A kérdés inkább az, hogy melyik a helyes út?

Aki halad a korral

Vannak szülők, akik favorizálják, hogy a gyerek mindig képben legyen. Lássa a legújabb Disney-Pixar mesét, ismerje ugyanakkor a klasszikusokat is (hogy azért Mickey egér láttán se jöjjön zavarba), mert ezek jók arra, hogy egyáltalán szórakozzon velük az ember, vagy ad absurdum ott lehessen hagyni a DVD előtt a gyereket, amíg pl. megfőzzük az ebédet.

Aki nem halad a korral

Van, aki viszont nem nézet a gyerekével ilyesmiket, ezért a gyereket hidegen hagyja, hogy most Tesco-mintás autós, vagy híres autós pólóban jár-e. Lehet ennek az oka, hogy a szülőnek egyszerűen nincsenek forrásai beszerezni a vonatkozó műveket, de lehet egy dacos ellenállás is a háttérben, ami ellene megy minden jelenkori divathullámnak.

Létezik egyensúly

A gyerek szempontjából mindenképp az az elsőrangú, ha a szülővel, családjával és barátaival tölthet minőségi időt; emellett eltörpül, hogy milyen babával játszanak, vagy milyen kocsit tologatnak. A szülő feladata nem az, hogy minden újdonságot ráadjon gyerekére, hanem hogy formálja az ízlését. Ha valaki ezt úgy valósítja meg, hogy mindent megnézet a gyerekével, akkor számoljon a következményekkel: minden vonatkozó termék is kelleni fog a gyereknek, mert hiszen csak az van számára szem előtt, az a norma. Aki veszi a fáradságot, hogy leüljön gyerekével megnézni a kérdéses filmeket (sőt, jobb még előtte, hiszen nagyon sok tévedés születik manapság, ami csak rajzfilm, de egyáltalán nem gyerekagynak és -léleknek való), megfigyeli, mi iránt mutat különösebb érdeklődést a gyerek, az már jó nyomon van. Ha rájön, hogy az ő gyereke pl. a munkagépes meséket szereti, és ezeket részesíti előnyben a nevelésnél, és a gyerek akár napi rendszerességgel, jutalomból (!) megnézhet egy-egy ilyen mesét, akkor a gyerek azt is jutalomnak és nem kötelességnek fogja felfogni, hogy anyu egy új, munkagépes pólóval lepi meg őt.

Akár a felnőttek

A kérdést a legjobban talán azzal lehet megvilágítani, ha magunkra vonatkoztatjuk: mi a saját makrotársadalmunkban milyen kultúraszeletet képviselünk? Nyilván nem ismerünk minden filmet, láttunk minden képet, olvastunk minden könyvet, hallgattunk minden zenét. Mégis van egy ízlésünk, melyben van olyan rész, amit jobban ismerünk: ez az, ami tetszik nekünk. Hát ezzel pontosan így vannak a gyerekek is. Nem lesz neki nézeteltérés vagy „ciki” abból, ha nem ismer minden mesehőst, amit az oviban szajkóznak. Kára csak abból adódhat, ha nem figyelünk rá, az egyéniségére és ennek fejlesztésére.