Mediáció: az elfajult viták megoldója

“Nem jövök ki a főnökömmel.” “Képtelen vagyok a párommal normális hangon megbeszélni a problémákat.” “A kamasz gyerekemmel egyszerűen nem lehet szót érteni.” “Biztos, hogy nem úszom meg pereskedés nélkül a válást.” “A matektanár pikkel a gyerekre.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok mindannyiunk életében elhangzanak. A kérdés, hogyan lehet megoldani az emberi konfliktusainkat, hogyan közeledhetnek az álláspontok egymáshoz úgy, hogy minél kevesebb legyen idő közben a sérülés, a fájdalom, a bántás? A mediációt épp erre találták ki.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2013. június 19. Gyarmati Orsolya

“Nem jövök ki a főnökömmel.” “Képtelen vagyok a párommal normális hangon megbeszélni a problémákat.” “A kamasz gyerekemmel egyszerűen nem lehet szót érteni.” “Biztos, hogy nem úszom meg pereskedés nélkül a válást.” “A matektanár pikkel a gyerekre.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok mindannyiunk életében elhangzanak. A kérdés, hogyan lehet megoldani az emberi konfliktusainkat, hogyan közeledhetnek az álláspontok egymáshoz úgy, hogy minél kevesebb legyen idő közben a sérülés, a fájdalom, a bántás? A mediációt épp erre találták ki.


A mediáció egy olyan módszer, amellyel konfliktushelyzeteket lehet megoldani, békésebb mederbe terelni egy szakértő segítségével, aki elfogulatlanul, a viták pszichológiáját jól ismerve tudja elérni azt, hogy a vitázó felek között megegyezés, netán kibékülés történjen.

Noha a mediáció kifejezést leggyakrabban mélypontra jutott párkapcsolatokhoz, válásokhoz kötjük, a konfliktuskezelésnek ez a módja igen sok területet érint, hiszen megromolhat a viszonyunk a főnökünkkel, a szomszédunkkal, a szüleinkkel, saját gyermekünnkel, munkatársunkkal is, de az is előfordul, hogy a gyerekünk és tanára, vagy diáktársai jelentik a konfliktus forrását.

A mediáció nagy előnye az is, hogy jóval gyorsabb, mint a bíróságra járni. Magyarországon egy válóper – ha gyerekek is vannak – akkor is fél év, ha a felek mindenben meg tudnak egyezni peren kívül, megegyezés hiányában pedig egy válás akár évekig elhúzódhat. Ezzel szemben egy mediáció-sorozat – az előkészítő megbeszélést követően – sokszor csupán két-három alkalomból áll és egy-két hónap alatt túl lehet lenni rajta. Nagyon fontos az is, hogy míg például egy – jóval hosszabb lefolyású és anyagilag is igencsak megterhelő – bírósági per során általában az egyik fél vesztesként távozik a tárgyalóteremből, addig a mediációs ülések egyik fő célja éppen az, hogy mindkét oldalon elégedettek legyenek a megszületett egyezséggel és senki nem érezze magát úgy: legyőzték, kisemmizték, stb. Nem utolsó szempont az anyagi vonzat sem: mindenki tisztában van azzal, hogy az ügyvédi díjazás mértékének határa sokszor a csillagos ég. Ezzel szemben a mediációk ára kiszámítható és abszolút megfizethető.

A mediációs üléseken nem az a lényeg, hogy minden sértett fél sorolja fel a másik hibáit és győzködje őt a saját igazáról. A cél az, hogy együtt kitalálják, mi is az alapvető probléma és hogyan lehetne azt megoldani? Itt nincs sárdobálás, vádaskodás, mivel a mediáció a jövőre koncentrál. Az eredmény pedig: egy megállapodás, amely minden érintett fél számára kielégítő és elfogadható.

A pszichológiai játszmázás az egyik kulcsfogalma a kapcsolatainknak – és egyben konfliktusaink forrásának is. Hogy miért játszmázunk, annak több oka lehet. Egyrészt azért, hogy elérjük, a másik valami olyat tegyen, ami nekünk előnyös. A játszmák által erősítjük meg magunkban azt, amiben hiszünk, másrészt általuk elkerülhetjük az új, változásra kényszerítő helyzeteket. Általában öntudatlanul ugyan, de úgy próbálunk például javítani elégedetlenségünk fokán, hogy a másikat is elégedetlenné tesszük, ami persze nem vezet jóra. Energiát akarunk szerezni, valaminek a hiányát pótolni. Csakhogy míg ideig-óráig nyeregben érezhetjük magunkat, valójában még jobban elmélyítjük a konfliktusokat, ami újabb játszmázásokhoz és még nagyobb feszültségekhez vezet…a végtelenségig.

A mediáció egyik nagy előnye, hogy a vitázó felek nyíltan kimondják elvásáraikat és érdekeiket. Fontos szabály, hogy nem vághatnak egymás szavába, így mindig mindenki “kénytelen” végighallgatni a másikat. A mediátor egyenrangú félként kezeli a vitázókat, akik – a mediáció szabálya szerint – nem sértegethetik egymást. Ami még érdekes: a mediátor nem dönt és nem határoz semmiben. Ügyesen, a háttérből figyeli, hogy a beszélgetés olyan mederben folyjon, ami mindkét fél érdekét a legjobban szolgálja, s eközben nem a múltra, hanem kizárólag a megoldásra, a jövőre koncentrál. A felek közösen határozzák meg a megállapodás tartalmát és ezáltal azt is megérzik, hogy felelősséggel bírnak jövőjük alakítása szempontjából. Elkötelezetté válnak az ügy iránt, hiszen saját maguk érték el a lehető legjobb eredményt, és ez javít kettejük kapcsolatán és kommunikációján, ami akár később, hasonló helyzetekbe is javukra válik majd.