Mindenki azt akarja?

A gyermeki igények változóak. Régen elég volt, ha nyáron szabadon eresztették a nebulókat, ha a patakparton csalingázhattak, vagy a városban golyózhattak a járdaszélen. Ma már a számítógép a leggyakrabb alternatíva, a gyerekek bezárkóznak, ahelyett, hogy kimennének, más dolgok kötik le őket, mint a szüleiket gyerekkorukban. Mit erőltessünk? Mit tiltsunk? Egyáltalán: mi történik?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. augusztus 03. szabo.daniel

A gyermeki igények változóak. Régen elég volt, ha nyáron szabadon eresztették a nebulókat, ha a patakparton csalingázhattak, vagy a városban golyózhattak a járdaszélen. Ma már a számítógép a leggyakrabb alternatíva, a gyerekek bezárkóznak, ahelyett, hogy kimennének, más dolgok kötik le őket, mint a szüleiket gyerekkorukban. Mit erőltessünk? Mit tiltsunk? Egyáltalán: mi történik?


Bár valóban változnak az idők, és ezzel a szabadidő-töltési formák is, valójában mégsem történt kardinális változás. A fenti bekezdés jogosan hangozhat egy idősebb dédi szájából, de aki figyel és elemez, annak világossá válhat: a gyermeki igények jottányit sem változtak.

Amire egy gyereknek szüksége van
Hogy is változhatna valami több ezer éves, főleg biológiai indíttatású, létszükség alapú törvényszerűség? A helyzet ugyanis változatlan: a gyerek (akárcsak a felnőtt egyébként) szünidőben azt keresi, ami ellazítja, kikapcsolja. Nem terhelni akarja magát, ezért nyáron nem tanulni akar, hanem szabadságra menni. Ez a szabadság azt jelenti, hogy aktívan mást csinál, mint azelőtt (csak a kötelességből végzett dolgokra vonatkozik): aki tanult, most nem tanul, aki sportolt, most punnyad. Más persze, ha a tanulás vagy sportolás a hobbija. De a nyári szabadságok alapvető értelme, hogy szabad mást csinálni.

Alternatívák régen és ma
Ami szemet szúr, mert olyan más, mint régen, az voltaképpen a lehetőségek piaca. Régebben hogy is lett volna lehetősége mást csinálni egy kisgyereknek, mint hogy kiszakadjon a házból és elfoglalja magát a szabadban? Emellett még játszhatott a játékaival a szobában is persze, de nem volt számítógép vagy egyéb technikai alkalmatosság, amihez hozzájuthatott.

Ma a számítógép (legyen az asztali PC, vagy egyéb mobil eszköz) egy elérhető, széles kínálati spektrumú, teljesen hétköznapi alternatíva. Aki él vele, csak elfogadja kora felajánlásait. Ezt csak annyiban kell mérsékelni vagy szondázni, amennyiben káros következményhez vezethet gyermekünk testi-szellemi fejlődésében (pl. túl erőszakos a játék, vagy túl sokat nézi a monitort). De ez sem az új kor sajátossága: ilyenre (rossz, buta, káros játékokra) régi korokból is találunk példát.

Szabadság, ami a szülőnek is jólesik
A gyerek tehát a mai világ felkínálta lehetőségek által elégítheti ki folyamatos kíváncsiságát, ösztöneit, és itt lépünk mi a képbe. Hagyom, hogy a gép előtt üljön, vagy felkínálok valami nekem szimpatikusabb és neki is vonzó alternatívát? Tiltom-e csupán, hogy pl. videojátékozzon („Ne csináld!”), vagy lehetőséget adok neki egy érdekesebb dologra („Csináld ezt!”)? És ami a legnagyobb kérdés: vajon én mennyi szabadidőt töltök el értelmesen, és mit tanulhat ebből a gyerekem?

A szülő a legjobb minta
Tapasztalat szerint azok a gyerekek, akiknek a szülei otthon kikapcsolódásképp olvasnak, szeretnek olvasni. Akiknek a szüleje kikapcsolódásképp gépezik, azok szívesen számítógépeznek. Ahol apa sportol, ott a gyerek fejében is megfordul, hogy ő is sportolhatna. Figyeljünk oda tehát magunkra is, és soha ne a tiltás lebegjen a szemünk előtt, hanem mindig kérdezzük meg magunktól, hogy vajon amiben épp korlátoznánk a gyereket, az tényleg ártalmas-e rá, vagy csak nekünk nem tetszik a mód maga? Ha pedig mégis a tiltásra fanyalodunk, ne felejtsünk el előtte „betárazni” néhány alternatívát, melyet aztán a gyerek elé tárhatunk.