Néptánctanulás 4D-ben

Kodály és Bartók annak idején gramofonnal járták az országot, hogy minél több népdalt gyűjtsenek és örökítsenek meg. Bizonyára nagyon furcsa lehetett, amikor egy-egy idős ember a “masinából” hallotta vissza saját hangját. Ma már mi sem természetesebb, mint hogy felvételről hallgatunk zenét, éneket, mesét. De vajon mennyire természetes, hogy úgy tanuljunk néptáncot, hogy egy 3D-s alak előtáncolja nekünk a lépéseket, a program pedig figyelmeztet, ha valamit nem jól utánzunk?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. december 07. Gyarmati Orsolya

Kodály és Bartók annak idején gramofonnal járták az országot, hogy minél több népdalt gyűjtsenek és örökítsenek meg. Bizonyára nagyon furcsa lehetett, amikor egy-egy idős ember a “masinából” hallotta vissza saját hangját. Ma már mi sem természetesebb, mint hogy felvételről hallgatunk zenét, éneket, mesét. De vajon mennyire természetes, hogy úgy tanuljunk néptáncot, hogy egy 3D-s alak előtáncolja nekünk a lépéseket, a program pedig figyelmeztet, ha valamit nem jól utánzunk?


Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (SZTAKI) egy norvég-magyar közös project keretében olyan – Közép-Európában egyedülálló – stúdiót hozott létre, amelyben lehetőség van háromdimenziós alakok felvételére. A Geometriai Modellezés és Számítógépes Látás Laboratóriumban (GMSZL) különböző érzékelők – kamerák, lézerscannerek, CT-k segítségével – lehetővé vált, hogy az érzékelt adatokból sokkal valósághűbb modellek jöjjenek létre, mint korábban.

Talán sokan láttunk már olyan filmfelvételt, ahol egy emberre érzékelőket helyeztek, és a mozgás során ezek a kis szenzorok egy számítógépes modellt adtak, amely segítségével a nem valós figurákat valós helyszínre tudták vetíteni. Gondoljunk csak Gollamra a Gyűrűk Urából, vagy az Avatarra. Az úgynevezett motion capture-technikánál, vagyis digitális mozgásrögzítésnél azonban tovább lép a SZTAKI programja, mivel utóbbinál nincs szükség az érzékelőkre ahhoz, hogy megjelenjen egy test, vagy tárgy 3D-s modellje. Ráadásul, míg a motion capture csupán egy csontváz-szerű modellt képzett le, addig a SZTAKI stúdiójában sokkal részletesebb a megjelenő kép, a 4D esetében pedig a negyedik dimenziót, az időt úgy kell elképzelni, hogy valós időben, vagyis azonnal megjelenik a valóságból rekonstruált modell.

Eddig rendben van, de mire jó ez az egész, kérdezhetnénk? Nos, a skála igen széles: a filmgyártástól az internetes kommunikációig, a gyógypedagógiától a tánctanításon át a valósághűbb számítógépes játékok létrehozásáig rengeteg új lehetőséget rejt magában a project. De ha már Kodályékkal kezdtük, térjünk ki a SZTAKI stúdiójának néptánccal  kapcsolatos kísérleteire. Mivel a program tökéletesen képes mindenféle emberi mozgást elemeire bontani és bármely szögből láthatóvá tenni, ez adta az ötletet ahhoz, hogy a SZTAKI néptáncosokat kérjen fel egy-egy tánc bemutatására. A táncot természetesen rögzítették az új módszerrel. Így jött létre egy tökéletesen körbejárható, forgatható, a mozgást elemezni képes táncprogram, amely innentől remekül használható majd távokatási eszközként, nem beszélve a kulturális örökség megőrzésének lehetőségéről.

Kovács Henrik, a Magyar Táncművészeti Főiskola adjunktusa maga is részt vesz a programban: “A több mint harminc kamera által rögzített felvételen forgatni lehet például a néptáncot táncoló bácsit, hogy hátulról, oldalról is látni lehessen, pontosan hogyan mozdul a kezével, lábával. Ez egy nagy lehetőség mind a tánctanulásban, mind az értékmegőrzésben, és csak az embereken múlik, mire használják majd a programot. Egyrészt meg lehet örökíteni az utókor számára olyanok tudását, akikből már csak kevés van az országban, másrészt, ha például egy tánctanár ezzel a módszerrel mintegy előtáncol a diákjainak, akik később otthon tudnak gyakorolni, az is hasznos dolog. Ráadásul arra is van lehetőség, hogy amikor valaki gyakorol, a program “rászóljon”, ha az illető valamit rosszul, máshogy csinál az adott felvételhez képest, és korrigálja a diák mozdulatait, hogy feljebb a térdet, magasabbra a lábat, stb.” Kérdésünkre, hogy vajon nem fenyeget-e az a veszély, hogy  előbb-utóbb mindenki programról fog néptáncot tanulni, Kovács Henrik azt válaszolta, ahogy a könyvtárak sem zártak be az internet és az e-book korában, úgy ez is csupán egy tudomány adta lehetőség, ami nem helyettesítheti a néptáncolást, viszont, amennyiben értelmesen használják, nagy segítséget nyújthat távoktatásban.

Zárszóként pedig a Star Wars-rajongóknak üzenjük: lehet, hogy hamarosan úgy beszélgethetünk majd a világ másik végén lévő ismerőseinkkel webkamerán keresztül, hogy azok 3D-ben jelennek meg “előttünk”, legfeljebb nem azt mondják majd, hogy “Grievous tábornok és a szeparatisták támadást terveznek.”