Női csonkítás – az embertelen tradíció

Csonkítás, női körülmetélés, vagy egyszerűen “vágás” - sok néven illetik azt a szörnyű hagyományt, amely során részben, vagy egészben eltávolítják a női nemi szervet. Iszonyú fájdalmak, véget nem érő szenvedések, vetélések, halva szülések, fertőzések és halál. Ezek ennek az ősi, de mai napig megmaradt tradíciónak a következményei, amelyet elsősorban Afrikában és néhány közel-keleti országban végeznek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
csonkítás
2013. június 17. Gyarmati Orsolya

Csonkítás, női körülmetélés, vagy egyszerűen “vágás” – sok néven illetik azt a szörnyű hagyományt, amely során részben, vagy egészben eltávolítják a női nemi szervet. Iszonyú fájdalmak, véget nem érő szenvedések, vetélések, halva szülések, fertőzések és halál. Ezek ennek az ősi, de mai napig megmaradt tradíciónak a következményei, amelyet elsősorban Afrikában és néhány közel-keleti országban végeznek.


A csonkítást a legtöbbször már kisgyerekkorban elvégzik, de ez régiónként eltérő lehet: van, ahol csak 9-10 évesen, vagy még később történik sor a rettenetes műtétre. A legszélsőségesebb esetekben a teljes nemi szervet eltávolítják, csupán két kis rést hagyva a menstruáció során távozó vérnek és a vizeletnek. Az eljárás akkor is sokkoló lenne, ha érzéstelenítéssel, steril körülmények között kerülne rá sor, erről azonban szó sincs. A művelet elvégzésére felkért nők sokszor egy tompa késsel, pengével dolgoznak, s szó sincs fájdalomcsillapításról, a higiéniát pedig hírből sem ismerik.

A következmények mind lelki, mind testi szinten elkeserítőek, s sokszor végzetesek, miközben az “okok”, amelyek ennek a beavatkozásnak a hátterében állnak, olyannyira felháborítóak, hogy arra tényleg nincs szó: egyesek azt vallják, a férfiak sokkal nagyobb örömet lelnek egy körülmetélt nővel való szexuális együttlétben, mások arra hivatkoznak, hogy így garantálva van, hogy egy lány egész biztosan szűzen menjen férjhez, s a férj a nászéjszakán, az első együttlétkor “nyissa fel” az ifjú feleséget, akinek asszonnyá válása első percétől iszonyú fizikai fájdalomban lesz része, miközben a férj kedvét tölti rajta.

Rendszeresen hivatkoznak arra is, hogy a csonkítás nélkül a női nemi szerv is akkorára nőne, mint a férfi nemi szerv, márpedig ezt nem szabad hagyni! Döbbenetes az is, hogy sok nő, aki keresztülesett a rettenetes procedúrán, teljesen helyénvalónak vallja a dolgot, hiszen ez számukra a normális. Ahogy normális azt állítani, hogy a csonkítás biztosítja a termékenységet, a női nemi szerv szégyenletes dolog, ezért meg kell tőle szabadulni, a csonkolás fontos momentuma a lány nővé válásának, valamint a kulturális örökség elengedhetetlen része, vallási parancs, stb.

A muzulmánok sokszor hivatkoznak arra, hogy a nők csonkítása hozzásegíti őket ahhoz, hogy hűek maradjanak az iszlám tanításához, azonban a Korán sehol nem említi ennek az eljárásnak a szükségességét. Bár számos, haladóbb gondolkodású imám elítélte már a csonkítást, ez nem rettent el senkit annak gyakorlásától.

Néhány éve nálunk is bemutatták A sivatag virága című filmet, amely Waris Dirie, egy szomáliai származásű szupermodell történetét dolgozza fel. Waris egy véletlen során került el Londonba, ahol egy idő után rádöbbent: nem minden nő van körülmetélve. A lány, miután rájön, mennyire méltatlan mindaz, ami kislánykorában vele és sokmillió sorstársával történt és történik, elsőként feltárja a valóságot, megrázva vallomásával az egész világot.

A csonkítások számtalan egészségügyi és lelki problémát okoznak. A körülmetélt lányok és asszonyok külöböző fertőzések áldozatai lesznek, hiszen a kést, vagy borotvát nem fertőtlenítik. Az érzéstelenítés hiánya rendkívüli fájdalmaknak teszi ki a szerencsétlen kislányokat és nőket. Gyakori a nagy vérveszteség, ami gyakran halálos kimenetelű. Egyes felmérések szerint minden harmadik lány belehal a csonkításba. Ha azonban túléli, nem jár jobban: a nászéjszakáján férje újból feltépi a sebet, és ugyanez történik, amikor megszüli első gyermekét. Az érzéstelenítés nélkül történő “műtétek” akár 20 percig is eltarthatnak. A beavatkozást követően sokan azonnal szeptikus sokkba kerülnek, s ha fel is épülnek valamennyire, innentől minden egyes vizeletűrítés fájdalmas lesz számukra.

A fertőzések a végtelenségig húzódhatnak, de nagyon gyakori, hogy a kislányok, nők egyszerűen belehalnak a sokkba, a fájdalomba, a fertőzésekbe. A szexuális együttlétek rendkívül fájdalmasak a csonkításon átesett nők számára, a szülések során pedig jellemző a szülés utáni nagyon erős vérzés, a további roncsolódások és szakadások, a sipolyok, fertőzések, ráadásul az újszülöttek halálozási aránya is rendkívül magas a csonkolt nők körében.

Bár a WHO és számos más szervezet sokat tesz azért, hogy felvilágosítsa a nőket a körülmetélés veszélyeiről, értelmetlenségéről, egy sokezer éves ősi hagyományt és az abban gyökerező hitet nagyon nehéz racionális érveléssel felülírni. Naponta sokszázezer kislány és nő esik át a “műtéten” és vállalja akaratlanul, tehetetlenül annak minden következményét egészen halála pillanatáig.