Női foglalkoztatás: „még nem pipálható” a probléma

Húsz éve nem volt olyan magas a nők foglalkoztatási rátája, mint az idei esztendő második és harmadik negyedévében. Szalai Piroska szerint már önmagában az sokat lendített a mutatón, hogy komoly párbeszéd kezdődött a problémáról. A miniszteri biztos ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy az eredmények egy folyamat kezdetét jelzik, trendfordulóról még nem beszélhetünk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. december 20. szabo.daniel

Húsz éve nem volt olyan magas a nők foglalkoztatási rátája, mint az idei esztendő második és harmadik negyedévében. Szalai Piroska szerint már önmagában az sokat lendített a mutatón, hogy komoly párbeszéd kezdődött a problémáról. A miniszteri biztos ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy az eredmények egy folyamat kezdetét jelzik, trendfordulóról még nem beszélhetünk.


 – Újabb hat hónapra szóló megbízást kapott a nők foglalkoztatásáért felelős miniszteri biztosként. Ennyire meg voltak elégedve a munkájával, vagy ennyire sok még a tennivaló?

– Remélem, hogy mindkettő. Úgy érzem, hogy a női foglalkoztatás területén a kétszer hat hónap sem elég, nagyon sokszor ennyi időre van még szükség, hogy gyökeres, visszafordíthatatlan változások történhessenek. Ezzel akkor is tisztában voltam, amikor belekezdtem a munkába, hiszen a kinevezésemkor is hangsúlyoztam, hogy fél év alatt arra lesz lehetőség, hogy megkeressük azokat a problémákat, amelyek leginkább gátolják a nők foglalkoztatásának emelkedését.

– Sikerült megtalálni ezeket?

– Magyarországon mind a nők, mind a férfiak foglalkoztatási rátája az Európai Uniós ország-rangsor végén található. A női foglalkoztatásban évek óta csak  Görögország, Olaszország és Málta teljesített rosszabbul nálunk. Miközben igaz, hogy folyamatosan növekszik hazánkban a foglalkoztatottak száma, az országok sorrendjében csak 2012-ben tudunk várhatóan előbbre lépni. 2020-ra az Unió 75 százalékos foglalkoztatási rátát célzott meg a két nemre együtt. Ennek eléréséhez nagyon komoly lépéseket kell még megtennünk. Ahhoz hogy a gátló tényezőket fel tudjuk tárni, először is meg kellett határoznunk azon hiányterületeket, ahol indokolatlanul alacsony a nők foglalkoztatása. Ezek közül egyébként számos ugyanaz, mint a férfiaknál. A fiatalok (25 év alattiak), az 55 év felettiek rátája, illetve az aluliskolázottaké is (szakképzetlenek) sokkal alacsonyabb az uniós átlagnál. Van egy negyedik terület is, ahol még a nők hátrányban vannak, ez a legaktívabb szülő korban levők tábora. Pontosabban a 25-40 közötti korosztály, de érdemesebb a legfiatalabb gyermekük kora alapján vizsgálni őket. Azon anyáknak, akiknek 0-6 év közötti gyerekük van, a foglalkoztatási rátája 34 százalék mindössze, ami borzasztóan alacsony szám.

– Kiderült, hogy mi okozza ezt?

– A nehézségünk részben abból fakad, hogy nincs elég bölcsőde, részben pedig abból,  hogy nincsen megfelelő mennyiségű rugalmas munkahely. Nagyon kevés az olyan munkahely, ahol atipikus formában foglalkoztatnának. Ezeknek az anyáknak az a része, akiknek nincs lehetőségük napi nyolc órában, hagyományos keretek között dolgozni, kiszorulnak most a munkaerőpiacról. Az unió három legrugalmatlanabb munkaerő-piacú országa között sajnos ott vagyunk mi is. Gyakorlatilag alig vannak atipikus munkaköreink.

– Mit találtak ki, mivel lehet ösztönözni a munkáltatókat a legproblémásabb női korosztály foglalkoztatásában?

– Ma a női foglalkoztatottak negyede dolgozik 250 főnél több embert foglalkoztató cégnél. 54 százalékuk 50 fő alattiban, a maradék 21 százalék pedig a közepes vállalkozásokban. A nagy cégeknél jellemzően magas szintű HR-menedzsment működik. A kisebb társaságokban a szervezet egy olyan vezetője foglalkozik a HR kérdésekkel, aki más területért is felel. Mindkét csoport számára jól kezelhető programokat kell összeállítani.

– Miért lehet azt tapasztalni, hogy nálunk valahogy a munkáltatók félnek, idegenkednek az atipikus foglalkoztatástól?

–  Való igaz, hogy a gazdaságban  vannak még, akiknek merevebb a hozzáállása ehhez a kérdéshez. A részfoglalkoztatás nem csak azt jelenti, hogy valaki minden nap pontosan négy órát dolgozik a munkahelyén. Lehet ezt rugalmasabban is kezelni. Ha beteg a gyerek, nem biztos, hogy van egy ráérő nagymama,  ebben a korszakban bármikor előfordulhatnak váratlan dolgok a családban. Nem arról van szó, hogy kevesebbet akarunk dolgozni, egyszerűen arról, hogy kicsit később szeretnénk érkezni, és kicsit korábban hazamenni, vagy esetleg egy ideig 3-4 napot dolgozni egy héten, stb. Ezek az időszakok egy-két évre szólnak általában.

– Ismert, hogy a kormányprogramban is igen tekintélyes mennyiségű új munkahely létrehozása fogalmazódott meg. Az elhúzódó válság mennyire befolyásolja drámaian ez utóbbit, illetve konkrétan a nők foglalkoztatásának növelését?

– Amikor a gazdaság bővül, könnyebb foglalkoztatást bővíteni, ugyanakkor semmiféleképp nem gondolom, hogy lehetetlen volna nem bővülő gazdaságban munkahelyeket fenntartani, illetve határok között ugyan, de esetlegesen bővíteni is. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy előbb a gazdaságnak kell-e bővülni, s az fog foglalkoztatást bővíteni, vagy esetleg ez fordítva is történhet.

– Jövő év elejétől indul a munkahelyvédelmi akcióterv, ez tartósan „kedvet csinál” majd a munkáltatóknak?

– Ennek értelmében a gyesről, gyedről visszatérőket  alkalmazó cég helyett két évig az állam fizeti a szociális járulékokat, és a harmadik évben is állja e költségek felét. Éppen ez az az időszak, amelyben atipikus foglalkoztatási formára van szüksége a nőknek.  A 25 év alatti fiatalok és az 55 év felettiek esetében is a költségek felét kell csak fizetni a munkaadónak. Ebbe a három csoportba a foglalkoztatott nőknek majdnem a harmada bele tartozik.

– Számításaik szerint mennyivel pörgetheti fel ez a női foglalkoztatottságot?

– Ebben a programban a meglevő munkahelyek megtartására számítunk. Emellett más programokból történő fejlesztések eredményeznek reményeink szerint bővülést. 2011-ben 174 ezer olyan foglalkoztatott anya volt hazánkban, akinek a legfiatalabb gyermeke 6 év alatti. Mellettük még 98 ezer 25 év alatti fiatalt és 258 ezer 55 év feletti nőt találunk a foglalkoztatottak között. Csak ez a három csoport 30%-át jelenti az összes női foglalkoztatottnak. Már ez az egy intézkedés majdnem minden harmadik nő számára kockázatcsökkenést, munkahelymegtartást jelent jövőre. Meggyőződésem tehát, hogy az akcióterv az utóbbi évek legnagyobb hatással bíró foglalkoztatási intézkedése.

– A most álláskereső érintetteknek ezek szerint érdemes ezzel kezdeni az önéletrajzukat?

– Mindenképpen. A cégek nyilván tisztában vannak minden adóváltozással, így tudni fogják azt is, ha egy ilyen nőt foglalkoztatnak, az kedvezménnyel jár.

– Éppen e napokban fogadták el a többször is módosított következő évi költségvetést. Mekkora forrás áll rendelkezésre a nők foglalkoztatásának elősegítésére?

– A munkahelyvédelmi akcióterv kerete nem változott, 300 milliárd forint.

– Március 31-ig szól a mandátuma, mivel lenne elégedett?

– Tisztában vagyok azzal, hogy pár hónap, egy-két év alatt nem lehet „kipipálni” ezt a problémát, a feladat ennél sokkal komolyabb. Az elemzés korszaka lezárult, most a legproblémásabb területre koncentrálunk, ami a rugalmatlanság-csökkentés. Elindult egy szakmai, társadalmi párbeszéd erről a témáról, a döntéshozók is pontosan tisztában vannak e területnek a fontosságával, ami önmagában óriásit lendít az ügyön. Azt gondolom, önmagában a széles körű szakmai, társadalmi párbeszéd is rengeteget segít a dolgon, ami már – ha halványan is, de – látszik a statisztikákon. Szeptember végére 1 millió 800 ezer fölé emelkedett a női foglalkoztatottak létszáma. 1992 óta nem volt ilyen magas a létszám. Az inaktívak száma 1,4 millió alá esett, erre sem volt példa húsz éve. A munkaadók sokkal innovatívabban gondolkodnak már.  Az ő csoportjukat kell tovább bővíteni, tehát folytatni kell a munkát tovább.