Pajzsmirigy problémák a terhesség alatt

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. január 02. szerkesztő

’Ugye tudja kedveském, ilyen hormonértékekkel nem lehetett volna teherbe esni? Gondolkodott már azon, hogy nem tartja meg ezt a babát?’

Folytatás…

 

Az úgy volt, hogy a tervezett gyerekvállalás előtti hónapban elmentem egy nagygenerálra a háziorvoshoz, mert voltak enyhébb működés-béli problémák nálam. A vérvétel eredménye másnap meg is volt, kivéve a pajzsmirigy eredményeket, mert az több napot vett igénybe. Persze, hogy el is felejtődött, majd pár héttel később egy fontos konferencia közepén eszembe jutott, hogy húha, még azokért a leletekért is el kellett volna már menni. Addigra már a 8. hétben jártam és izgultam, hogy minden rendben menjen. Gyorsan a laborba, ahol szembesültem a nem mindennapi pajzsmirigy-hormon eredményeimmel. Mind valahol egy messzi-messzi galaxis távoli peremvidékén járt és nem a referencia tartományban. Gyorsan kaptam a háziorvosomtól egy sürgősségi beutalót az SZTK endokrinológiára, ahol az állapotomra való tekintettel azonnal fogadtak is.

Doktor: – Ugye tudja kedveském, ilyen hormonértékekkel nem lehet teherbe esni? Mondja, tervezett gyerek ez?

Én: – Az.

Dr: Kicsit nagyobb felelősséggel kellett volna belevágni, mert a pajzsmirigy hormon hiánya az első trimeszterben komoly gondokat okoz. Ekkor alakulnak ki a magzat létfontosságú szervei, és neki még nincs saját pajzsmirigye, így az anyától veszi azt, ha az anyának sincs, akkor alapvető növekedési funkciók nem fognak működni. Gondolkodott már azon, hogy nem tartja meg ezt a babát? Úgyis el fog menni, vagy, ha nem, akkor nem lesz egészséges.

Én: – Öööö, nem.

Dr: No akkor gondolkodjon. Itt a magánrendelésem száma, ha kell valami.

Én (magamban): – WTF??

Közben szépen illedelmesen elköszöntem és azonnal kiváltottam a mesterséges hormont tartalmazó gyógyszert, amit szednem kellett a terhesség alatt.

Pajzsmirigy alulműködésem van, ami a női lakosság kb. 10%-át érinti, sokkal gyakoribb nálunk, mint a férfiaknál. A terhesség kezdetén amúgy is van egy élettani alulműködés az előbb említett okból, hiszen a fejlődő baba a mi hormonjainkat használja, majd a 16. hét környékén lesz neki sajátja. Na az enyém az már túl volt az élettani kategórián, a teherbeeséshez megállapított optimális értékek hatszorosa volt. Rettegtem, hogy meg fog állni a baba a fejlődésben és igaza lesz a belgyógyásznak. Közben a háziorvos, a nőgyógyász, a védőnő is bíztatott, hogy egyáltalán nem olyan sötét a helyzet, ahogy azt az említett orvos felfestette. A terhesség megszakításáról meg szó sem volt.

Most komolyan, ha kicsit bizonytalanabb ember lennék és hallgattam volna rá, mert ő a szakértő, és hiszek neki akkor most nincs gyerekem? Nekem kellett volna nagyobb felelősséggel belevágni a gyerekvállalásba? Én azt mondom tessék nagyobb felelősséget vállalni az orvosi szakvéleményért. Másrészről értem én, hogy el kell mondani a legrosszabb lehetőséget is, mert így fair, de a pozitív kimenetelről a vizsgálatok során nem volt szó. Statisztikai adatokra, esélyekre voltam kíváncsi, elvégre természettudós vagyok, nekem bizonyíték kell, de azokkal nem tudott szolgálni. A terhességemet kísérő orvosok megnyugtattak, hogy kicsi az esélye komoly bajnak, és még egy ilyen rossz pajzsmirigy-hormon eredmény sem lehet indoka egy ennyire szélsőséges szakvéleménynek. A maradék 32 hétben egy nyugodt pillanatom nem volt, így aztán ebből adódóan jött a többi probléma, ami terhességet csinált a várandósságomból.

Én nem azt mondom, hogy a szakorvosok véleményét semmibe kell venni és nem azt mondom, hogy jobban értek az endokrinológiához, mint ők.

Ezt a bejegyzést csakis a történet tanulsága miatt írtam meg: a tervezett teherbeesés előtt el kell menni egy vérvételre, és az eredményekért is (de időben)!