Sorsok az újszülöttosztályon

Nézem a plafont, és próbálok türelmes maradni. Három óra telt el a műtét óta, és alig bírok megmozdulni. Végiggondolom a napot - sokadszor. Olyan jó, hogy megszületett a kisbabám!

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. szeptember 23. czefernek.lena

Nézem a plafont, és próbálok türelmes maradni. Három óra telt el a műtét óta, és alig bírok megmozdulni. Végiggondolom a napot – sokadszor. Olyan jó, hogy megszületett a kisbabám!


Újszülöttosztályon feküdni a boldogság és a magány, a büszkeség és a kiszolgáltatottság különös keveréke. Harmadik kisfiam születésekor újra átélhettem mindezt.

Nagy család
– Anyuka! Meghoztam a kicsi Áront! Meg tudja szoptatni? – A nővér a kezében tartja az én törékeny, szuszogi kis újszülöttemet. Vele együtt már nagy család vagyunk! Istenem, de gyönyörű! Megetetlek, te édes! – Csak arra vigyázzon, nehogy ráfeküdjön a babára! – mondja a nővér. Nehogy ráfeküdjek a saját gyermekemre? – Jó, majd vigyázok – válaszolok értetlenül. Megetetem a Picikémet, aztán nagy nehezen megfordulok. – Te milyen fürgének tűnsz hozzám képest! – hallatszik a terem másik feléből egy barátságos hang. Hatan vagyunk együtt, négy fiú és két lány boldog édesanyja.

Szilvi
Lila selyempizsamájával, hosszú sötét hajával és nagyméretű aranykarika-fülbevalójával kitűnik a pamut hálóingesek közül, és különleges hatást kelt a fehér kórházi ágyban. – Én nem akartam több gyereket, Jancsi csak “véletlenül” jött. De most el fogom köttetni magam, csak a férjemet kell rávennem, hogy egyezzen bele. – A csinos roma fiatalasszonynak ötödik gyermekként most formás kis Jancsija született. – Félek a hazameneteltől, mert otthon rögtön olyan sokan jönnek látogatóba, hogy nem tudok pihenni. Sajnos ez nálunk így szokás, nem számít, hogy fáradt vagyok, vagy hogy kicsi még a baba. Nagy a család, ilyenkor mindenki azonnal gratulálni akar.

Fogságban
Pár óra elteltével megehetem a vacsorát. Reggel óta koplalok a műtét miatt, így királyi lakomának ígérkezik a száraz zsömle kockasajttal. Hopp – elejtettem a sajtomat, de nem tudok utánanyúlni, mert a bekötött infúzió fogságban tart. Segítség! Valaki! Leesett a vacsorám!

Annamari
A fekete hajú, fekete szemű, barátságos nő a kislánya mellett pihen. – Tegnap belázasodtam, aztán reggelre elkezdődtek a fájások. Bejöttünk, rendben haladt a vajúdás, de egyszer csak megakadt, és semerre sem mozdult a baba. Sürgős, azonnali császár következett. – A kis Izabellának sűrű fekete haja van, akárcsak az édesanyjának. Gömbölyű arcocskáján, a szája fölött ötcentis vágás piroslik. – Amikor a műtét után a nővérke átadta a Kicsit, azt mondta, hogy “Anyuka, ezt a babát megcsípte a gólya”. Viccelni akart, de szerintem felháborító, hogy a hasammal együtt véletlenül a kislányom arcába is belevágtak. – Annamari hároméves korától gyermekotthonban nevelkedett, mert a szülei alkoholisták voltak. A fiatalasszony azt mondja, a nevelőotthonban töltött éveknek köszönhető, hogy ő mindent másképp lát, mint az “átlagember”. – Örülök, hogy nem kellett évekig néznem, ahogy a szüleim részegen verekednek. Nekem jó volt az otthonban, a gyerekek nagyon tudták szeretni egymást. Aki akarja, megállja a helyét az életben úgy is, hogy nem családban nevelkedik. Mi a férjemmel közösen fölépítettük a házunkat, most megvan a második kislányunk is, semmi sem hiányzik.