Tanévkezdés: A lányomat már nem érdekelte…

Szerdán még a Balatonban lógattuk a lábunkat, így kicsit ziláltan és egyáltalán nem évnyitóra hangolódva érkeztünk meg csütörtök reggel (mit reggel, hajnalban!) nyolcra az iskolába.

A lányomat rutinos másodikosként már nem érdekelte sem az enyhén fésületlen haj, sem az elkallódott ünneplőcipő, ahogy volt, borzasan és sportszandálban, meg persze kicsit kinőtt fehér ingben (nem baj, október 23-ig még van idő, nyilván nem fogom elfelejteni…) rohant be az évnyitóra, természetesen utolsóként.

Szerencsére a tanító nénik ilyenkor még rugalmasak, nem osztanak fekete pontot (majd csak másnap, reszkessetek kisiskolások). Könyvet nem kellett sokat venni, de ami a lényeg: mindenki folytathatta a tavaly nem betelt füzetekbe az írást-számolást, és elég volt mindenre egy nylon-borító (öntapadós!! Nobel-díjas találmány!), ezzel is spórolva, valamint megkímélve a szülőket attól a rendszeres kudarctól, hogy harmadszorra sem símul rá az a francos hanamontánás és / vagy bentízes (nagyon drága) csomagolópapír a könyvre, sőt, összegyűrödött a cellux alatt is).

Idén tehát elég volt lovacskás vignettát venni, amire nagylányom már büszkén, egyedül írta rá a nevét, és az osztályát. Az osztálylétszám eggyel nőtt, így már szinte sokkolóan nagy a tömeg: egészen pontosan tízen ülnek az öt darab padban. A tanító néni lelkünkre köti, hogy otthon már ne tanuljanak a gyerekek, a napköziben a különórák mellett is figyelnek rá, hogy minden elkészüljön, maradjon délután idő játszani, szaladgálni. Hát, igen, a nyugodt, vidéki, stresszmentes gondolkodásmód, és a mozgást, természetjárást kiemelten fontosnak tartó pedagógus előnyei. (És igen, kedves fővárosiak, egy lovaskocsi is elzörgött az iskola előtt aznap reggel 🙂

A tanítónéni a fentieken kívül környezetvédő és takarékos is, ezért az év végi lomtalanításkor rengeteg megmaradt festéket és papírt halmozott fel a szekrényekben, így technika- és rajzórára sem kellett új dolgokat vásárolni, csupán a kinőtt tornacipőt pótoltuk egy két számmal nagyobbal.

Az iskola az ország legszebb helyén található, hiszen itt találkozik a Duna, a Pilis, a Visegrádi-hegység, és a Börzsöny, így az oda-vissza autózás igazi relax-terápia az év minden egyes napján.

Így indul az év, soha rosszabbat!

Sorstársaim, hasonló tapasztalatok vannak Nálatok is?