Zoknihajtogatástól a szakácsművészetig

Ashley feszülten figyelte a mosógép kijelzőjét. Mintha egy rossz mozdulattal tönkretehetné a masinát, vagy éppenséggel ő maga is megsérülhetne - vagy ami még rosszabb - esetleg tönkreteszi a kedvenc pulóverét. Elsőéves kollégistaként ez az első "háztartási kalandja".

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. november 08. czefernek.lena

Ashley feszülten figyelte a mosógép kijelzőjét. Mintha egy rossz mozdulattal tönkretehetné a masinát, vagy éppenséggel ő maga is megsérülhetne – vagy ami még rosszabb – esetleg tönkreteszi a kedvenc pulóverét. Elsőéves kollégistaként ez az első “háztartási kalandja”.

Természetesen Ashley kitalált karakter, de akár valóságos is lehetne, hiszen – akármilyen hihetetlenül is hangzik – hasonló jelenetek minden egyes ősszel lejátszódnak a kollégiumok falai között szerte a világon. Szülőként az egyik legfontosabb feladatunk megtanítani a gyerekeinket arra, hogy később önállóan is el tudják látni magukat. De hogyan is kezdjük el az okítást, ha még egyelőre a saját zoknijukat sem tudják felvenni? Erre a kérdésre kereste a választ az eHow.com összeállítása.

“Amikor a gyerekeim kicsik voltak, nem mindig segítettek a takarításban, de sosem használtam házimunka-táblázatot,” meséli Stacey Nymeyer, három gyerekes anyuka. “De az mindig fontos volt számomra, hogy a ház tiszta legyen, és ez a gyerekekre is átragadt. Ha a lakás rendben, mi is boldogok vagyunk. Megtaláljuk, amire szükségünk van, szégyenkezés nélkül fogadhatunk vendéget bármikor és egyszerűen a közérzetünk is jobb. Azt mindig kihangsúlyoztam, miért fontos a tisztaság, ez szerintem fontosabb, mint ha szigorú szabályokat kellene követni. Arra bárki képes, hogy kitakarítson egy szobát, ha egyszer megvan hozzá a motivációja”.
 

Minden korban lehet olyan feladatot adni egy gyereknek, amit könnyedén elvégezhet.

2-4 éves korig lehet:

– Zoknikat pakolni
– Evőeszközöket a helyükre tenni (mínusz a kések)
– Kidobni a szemetet
– Elpakolni a játékokat

5-7 éves korban:

– Étkezés után elpakolni
– Lemosni az ajtókat, küszöböket
– Kivinni a szennyest
– Beágyazni

8-10 éves korig már lehet:

– Gondozni a háziállatunkat
– Porszívózni
– Törölgetni
– Kitakarítani a fürdőszobát
– Hajtogatni a mosott ruhát

10-12 éves korban ajánlható:

– Mosás előkészítés és mosás
– Apró ház körüli teendők elvégzése (pl. festegetés)
– Megtervezni a családi ebédet

12 éves kortól már lehet:

– Vasalni
– Segíteni a kocsimosásban
– Bevásárolni és főzőcskézni

 

Szóval tiszta ház fél boldogság? De hol is kezdjük? És hogy válhat a példánk egy életre szóló tanítássá? Vannak, akik mindent szervezetten tesznek a ház körül (úgyhogy még a legkisebb tárgynak is megvan a pontos helye a lakásban) és a családtagoktól is pontosan ezt várják el. Ezzel a módszerrel a lakás is tisztább és a gyerekeinket is ráneveljük a rend szeretetére.

Csakhogy a fiatalok gyakran fárasztónak találják a nagy rendetlenség eltakarítását. Amikor még picik a gyerekek, érdemes rövid, könnyen kivitelezhető feladatokat adni nekik – tanácsolja a szakember. A gyerekek sokkal lelkesebbek lesznek, ha olyan konkrét instrukciókat kapnak, mint például a dinoszauruszok elpakolása a játszódobozba.

Amikor már cseperedni kezdenek, érdemes nekik választási lehetőséget adni több, elvégzendő feladat között.  Ne büntetés vagy jutalmazás legyen a házimunka, inkább egy lehetőség a család életében való részvételre. Van, ahol működik , ha a szülő házimunka-táblázatot készít, de ezt csak akkor érdemes használni, ha nem vált ki ellenállást a családtagokból.

A heti rendszerességgel megismételt felszólítás “takarítsd ki a szobádat” gyakran vezet ajtócsapkodáshoz. Ezért jobb, ha elgondolkodunk rajta, ez esetben mit is fog tanulni tőlünk a gyermek. A pszichológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyerekek sokkal többet tanulnak a pozitív modellekből és a bátorítás is serkentőbben hat rájuk. Számos családban bevett szokás, hogy a takarítás közös családi elfoglaltság, amit valamilyen jutalmazó mókázás követ. Az se szegje kedvünket, ha a gyerekek néha nem tökéletesen végzik el a munkájukat, a lényeg, hogy minél korábban elkezdjék megtanulni ezeket a feladatokat. A pozitív visszajelzés pedig minden esetben nagyon fontos ösztönző erő, ezért ne szidjuk le őket, ha nem áll minden élére vasaltan!

Az se szegje kedvünket, ha pillanatnyilag még szélmalomharcnak tűnik erőfeszítésünk: a kitartó munka végül meghozza a gyümölcsét. Nymeyer például visszaidézi, mikor hosszú évek után lánya először röppent ki a fészekből. “Egyik nap felhívott a kollégiumból azzal, hogy bevásárolt a boltban, mindent vett, amit én is szoktam és hogy akkor most mi a következő lépés? Otthon addig sosem érdekelte a főzés…azóta viszont igazi kis szakácsnővé vált!”