Hol szorít a sícipő?

Történetek, amelyek mindannyiunkkal megeshetnek. A történetek mögött életek, érzések, gondolatok, helyes vagy helytelen döntések. Mit rejtenek el és mit fednek fel a szavak, gesztusok? Hol siklik félre a közelség és szeretet utáni vágy, öröm helyett miért marad gyakran csak az üröm? Sorozatunkban bepillantunk a banális, mindennapi konfliktusok „mögé”, keressük a lélektani mozgatórugókat, fordulópontokat, és legfôképpen a tanulságokat.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. január 17. Paulik András

Történetek, amelyek mindannyiunkkal megeshetnek. A történetek mögött életek, érzések, gondolatok, helyes vagy helytelen döntések. Mit rejtenek el és mit fednek fel a szavak, gesztusok? Hol siklik félre a közelség és szeretet utáni vágy, öröm helyett miért marad gyakran csak az üröm? Sorozatunkban bepillantunk a banális, mindennapi konfliktusok „mögé”, keressük a lélektani mozgatórugókat, fordulópontokat, és legfôképpen a tanulságokat.


Megérteni a másikat elsősorban azt jelenti, hogy le tudunk mondani a saját igazunkról –
legalább átmenetileg. Hajlandóak vagyunk arra, hogy a másik nézőpontjából is megvizsgáljuk a helyzetet, a tényeket és a véleményeket. A másik fejével gondolkozzunk – a másik „cipőjében” járjunk. Még ha nem is minket szorít az a bizonyos cipő. Ha azonban nem tudunk kilépni a saját énünk fogságából és csak a saját szemszögünkből, saját (szűk) látókörünkből próbáljuk a másikat megérteni, akkor nem sokra jutunk.

Andi és Feri holnap síelni mennek. Már összecsomagoltak, Andi a sícipőt próbálgatja, amikor keserves arccal odaszól Ferinek.

–Nyomja a lábamat!
–Ne viccelj, ennyi idősen már nem nő az ember lába! – válaszol Feri, miközben a térképet böngészi.
–Ebben én nem fogok tudni síelni. Nem is érdemes elvinni, csak foglalja a helyet.
–Azért csak vigyük, aztán, ha nem jó, majd bérelünk valahol.
–Annyi pénzért…
–Ha spórolni akarsz, miért nem voltál előrelátóbb, és próbáltad föl előbb! – horkan fel Feri. Andi földhöz vágja a cipőt, és sírva fakad.
–Na nee! Nehogy most hisztizni kezdj! Feri sóhajt egy nagyot, és miközben „már megint a régi nóta” arcot vág, odamegy Andihoz, és leül mellé.
– Akkor majd ott keresünk.
– Rengeteg helyen lehet kölcsönözni! Meg is nézem a neten… – és már ül is a géphez.
–Hagyd, már nincs is kedvem az egészhez.
–Ez az egész csak neked fontos.
–Mi?! Ezt már tavaly is eljátszottad.
–És mégis minden jól sikerült. Egész sokat fejlődtél.
–Persze. Egyedül bénáztam a kezdő pályán, miközben ti kilométerekkel arrébb bravúroskodtatok.
–Magadhoz képest sokat fejlődtél.
–Miért nem szóltál, hogy bajod van?
–Lehet, hogy nem is vetted észre, de az utolsó két nap már ki sem mentem a pályára.
–Ott gubbasztottam a szobában.
–Pedig legalább sétálhattál volna a jó levegőn.
–De te akkor is duzzogtál.
–Nagyon izgalmas egyedül sétálni…
–Ezt most direkt csinálod? Hogy az utolsó pillanatban cirkuszolsz? Ki van fizetve a szállás, meg van beszélve az indulás.
–Tudhatnád, hogy szívesebben mennék egy wellnessbe, legalább egyszer az életben. De te sosem figyeltél rám!

A teljes cikket a 2012 januári Képmásban olvashatják.
http://kepmas.hu/index.php?id=20120116hol_szorit_a_si_cipo