Kell segítség a nyaraláshoz?

Egy újdonsült család számára mindig nagy dilemma: segítséggel vagy anélkül készüljenek a közös nyaralásra? Áldás vagy teher a pihenés alatt egy sürgő-forgó, gondoskodó nagymama? Esetleg egy baráti pár lehet a megfelelő megoldás? Variációk az első közös nyaralásra.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. augusztus 10. czefernek.lena

Egy újdonsült család számára mindig nagy dilemma: segítséggel vagy anélkül készüljenek a közös nyaralásra? Áldás vagy teher a pihenés alatt egy sürgő-forgó, gondoskodó nagymama? Esetleg egy baráti pár lehet a megfelelő megoldás? Variációk az első közös nyaralásra.


Kisgyermekünk születése az élet minden területén új kihívások elé állít bennünket. Nem csupán lakásunk és életvitelünk változik meg a jövevény érkezésével, de üdülési szokásainkon is változtatni „kényszerülünk”. A hátizsákos túrákat felváltják az előre befizetett üdülői látogatások, és egy családbarát szállodát már többre értékelünk, mint a kilátást a homokos tengerpartra. Azonban azok számára is van remény, akik nem szeretnének lemondani a kalandozásokról, csupán a „banda” összetételén kell változtatni egy kicsit. De vajon a nagyszülők, nagynénik és barátok segítsége mindig jól jön?

Rozi számára az ideális bébiszitter a saját anyukája. Anyu úgy sürgött-forgott körülöttem, mikor Peti megszületett, mint egy nesztelen angyal. Nem is tudom, mihez kezdtem volna nélküle. Mivel a nagymama még dolgozik, így mindig nagy ünnep, ha egyszer-egyszer átjön a lányához és segít a kicsi körüli teendőkben, s elvállalja a gyerekfelügyeletet néhány órára. Így aztán egyértelmű volt, hogy a közös családi nyaraláshoz is őt „kérik fel” bébiszitternek. „Szerencsére anyuval a férjem is jól kijön, így tökéletes lett volna, ha négyesben megyünk el nyaralni, ám végül az élet közbeszólt. Anyukám betegsége miatt nem kísérhetett el minket. Mi hármasban is remekül elvagyunk, de azért úgy ítéltük meg, hogy néha jól jönne a tehermentesítés, így gyorsan nekiálltunk segítséget keresni” – meséli Rozi a nyaralás előzményeit.

„A helyzetünket megkönnyítette, hogy úticélunk Horvátország volt, ahová több potenciális segítő-jelölt is készült. Mivel ez egy nagyon nagy szívesség, így végül a férjem testvére látogatott meg bennünket néhány napra a feleségével, hogy legalább néhány kettesben eltöltött gyertyafényes vacsora jusson számunkra is az évben. Ám az állandó alkalmazkodás miatt a kialakult helyzet végül több váratlan nehézséget hozott, mint amennyi segítséget. Sajnos ahányan voltunk, annyi felé szerettünk volna menni, minden arról szólt, hogy összeszervezzük egymást, ráadásul egy épp járni tanuló totyogóval is számolnunk kellett.  Senkit nem kárhoztatok emiatt, de tény, hogy én és a férjem is kicsit több pihenésre számítottunk. Azért nem panaszkodom, mert így is nagyszerű nyaralás volt, de jövőre szerintem hármasban vágunk neki”.

Jankáék ezzel szemben jól bevált receptet alkalmaznak: minden évben baráti házaspárokkal utaznak valahova, idén ők is a horvát tengerpartot választották. „Szerencsénk van, mert a gyerekek nagyjából egyidősek, így remekül elszórakoztatják egymást. Ha csak tehetjük, együtt kelünk útra, de legalább egyszer minden évben összejövünk. Megszokott banda a miénk, együtt jártunk egyetemre, így nem kell attól tartani, hogy nagyobb súrlódásokkal terhelődik a nyaralás. Persze amikor a gyerekek együtt vannak, hajlamosabbak a féktelenségre, de cserébe kárpótol bennünket a kifáradt lurkók korai fekvése. Akkor sincs gond, ha valamelyikünk külön programot szeretne, vigyázunk egymás gyerekére is, de többségében közös programokat szervezünk.”

Zsuzsa viszont megtapasztalta, milyen nagy segítség lehet egy bármikor ugrasztható nagypapa illetve nagynéni. „A férjem sajnos dolgozott, de mi a gyerekekkel lementünk a Balatonra. Úgy terveztük, hogy Péter is utánunk jön, de az egész hetet egyedül végigcsinálni enyhén szólva is heroikus feladatnak tűnt. Ekkor jött a képbe Péter édesapja, aki remekül megérti magát az unokákkal, és rugalmas munkabeosztása miatt többnyire ráér. Vittük a dédit is magunkkal, de végül kiderült, hogy így három gyerek „szakadt a nyakunkba”. Azért remekül elszórakoztunk, pancsoltunk, lángosoztunk a héten, de az igazi felüdülés az volt, mikor a férjem és a húga is csatlakozott hozzánk a hétvégén. Így aztán mi is tudtunk egy-két lopott órát kettesben tölteni a Balaton partján.”

Dávidéknál az a szokás, hogy a nagyszülőkkel együtt nyaralnak kisfiúk születése óta. „Mivel elég jól kijövök a feleségem szüleivel, így aztán nem is volt kérdés, hogy velük együtt megyünk. Szlovéniába már régóta vágyódtunk, hiszen ott nem csak a tengerparton lehet kiváló programokat találni. Kati szülei alapvetően vízparti nyaralásra vannak beállítva, mi menősebbek vagyunk, de így mindenki megtalálta a számítását. Egy-egy kiránduláshoz már Marci fiunk is elég nagy, de ha komolyabb feladatra vállalkoztunk, akkor ő maradt a parton a nagyiékkal, mi pedig mentünk kettesben. Persze ez nem olyan, mint a kapcsolatunk elején, nem bánnám, ha szülői segítség nélkül is elboldogulnánk, de egyelőre így a könnyebb. S hogy eszembe jutott-e, hogy teljesen lepasszoljam a gyereket a nyaralásra? Hát, erre csak azt mondhatom, hogy egy hosszabbra nyúlt túra után szinte alig bírtam ki hogy hazaérjünk, és újra láthassam a fiamat – mesél a nyaralásról a fiatal apuka.