Két pelenkás a háznál – ha „túl kicsi” a korkülönbség

Jöttek, mint az orgonasípok – talán dédanyáink korában volt utoljára „divat” ilyen „meggondolatlanul” belevágni a gyermekvállalásba. Azt ugyanis minden anyuka tudja, hogy két pelenkás a házban – legalábbis az anyuka számára – nagyon megterhelő. De valóban akkora baj, ha „túl kicsi” a gyerekek között a korkülönbség?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. szeptember 18. czefernek.lena

Jöttek, mint az orgonasípok – talán dédanyáink korában volt utoljára „divat” ilyen „meggondolatlanul” belevágni a gyermekvállalásba. Azt ugyanis minden anyuka tudja, hogy két pelenkás a házban – legalábbis az anyuka számára – nagyon megterhelő. De valóban akkora baj, ha „túl kicsi” a gyerekek között a korkülönbség?


Valóban igaz, hogy nem fér meg két pelenkás egy „csárdában”? A szülök szempontjából mindenképpen nehézséget jelent, ha kicsi a gyerekek között a korkülönbség, s a nagy még nem elég önjáró ahhoz, hogy el lehessen engedni a kezét. Ám mint minden éremnek, ennek is két oldala van, s az alábbi történetekből azt is láthatjuk, hogy egy kis segítséggel nem ördögtől való kezelni ezeket a lehetetlennek tűnő helyzeteket.

Együtt a csínytevésekben is

A kicsik szempontjából semmi esetre sem. Enikő és Viktor például sokáig legjobb barátai, legfőbb szövetségesei voltak egymásnak; annak ellenére, hogy nem azonos neműek. „Rangidősként én voltam minden rosszaság, az összes gyerekcsíny kitervelője, öcsi pedig, aki másfél évvel fiatalabb nálam, boldogan követett” – meséli Enikő. „Azt ugyan nem tudom, hogy a szüleinket mennyire terhelte meg a dolog, de mi rettenetesen élveztük a dolgot. Én még a báty szerepét is felvállaltam, mikor Encit hurcibáltam autóval különféle éjjeli programok után – teszi hozzá Viktor.

Amikor a haverból sógor lesz

A kis korkülönbség később is inkább előnyt, mint gondot okoz két gyerek életében: Balázs és Rozi például két év korkülönbségükkel olyannyira jó testvérek maradtak, hogy kamaszkori baráti társaságuk is megegyezett. „Együtt rosszalkodtunk, együtt játszottunk, aztán később bulizni is együtt kezdtünk” – mesélik. Ennek végül az lett a „következménye”, hogy a fiú legjobb barátja megkérte a hugica kezét. Most a sógorok kedvtelve programoznak együtt, akár családi segítségnyújtásról, akár közös nyaralásról, akár egy jó kis motorozásról van szó. „Anyu ugyan nagyon sokáig nem dolgozott, sőt, a nagyi is besegített nálunk, de cserébe felejthetetlen hétvégéket töltöttünk nála” – meséli Balázs.

Egyik a másik után

De nézzük meg az érem másik oldalát is: Vica például olyan gyorsan esett újra teherbe, hogy szinte kettőt sem tudott pislogni. Nagyobbik lányát még szoptatta, mikor kiderült, hogy újra várandós. A két kicsi között alig több, mint egy év a korkülönbség. Elmondása szerint nem kímélte őt sem a terhesség utáni depresszió, amit nehezített az újabb kihívás. Végül a nehéz helyzeten egy kis otthoni agymunka, a doktori megírása segítette át, s Vica mára már boldog kétgyerekes anyukaként éli világát.

„Azt nem állítom, hogy könnyű volt, és még most sem az. Ha nem segítettek volna rengeteget az anyuék, nem is tudom, hogyan csináltam volna végig. De Hál’ Istennek, Borka már mászik, Panni pedig még egyelőre csak néha féltékenykedik a húgára. Próbálok nem mindig igazságot tenni közöttük, hogy szokják a konfliktusokat, de szerintem nagyon jó testvérek lesznek. Én most éppen úgy pihenem ki magam, hogy egyszer egy héten végre újra eljárok a kedvenc tornafoglalkozásomra.”

Tündérhercegnő

Andinak ennél is több öröm jutott: húszas éveinek végére már három lurkó boldog édesanyja. Ők aztán tényleg jöttek, mint az orgona sípjai: Peti négy, Iván két éves, hugicájuk, Dalma pedig nemrég született. „Most azért egy darabig leállunk” – mondja nevetve Andi, akin azért látszódik az elmúlt hetek, hónapok fáradtsága.

„Sajnos a szüleim vidéken élnek, és a férjem is rengeteget dolgozott a fiúk születésekor. Most, hogy hárman lettek, azért ő is többet segít nekünk, különben nem is bírnám. Nagyon sokat számít az is, hogy anyósomék, sőt, a sógornőmék is egy köpésre laknak tőlünk! Azért az jó lenne, ha el tudnék jutni a hátfájásommal kivizsgálásra, mert nagyon makacs, egyelőre nem szűnik, de ilyesmiről még csak álmodozom. Peti idén már ovis lesz, így talán az ő növekvő társasági- és mozgásigényét sem nekem kell kielégíteni. De a fiúk imádják a hugicát, ölelgetik, puszilgatják, tündérhercegnőnek szólítják, ez pedig minden fáradtságért kárpótol minket.”