Kirakta a tanár az utcára a fiam

Elmaradt az utolsó órájuk, mire a tanár közölte, hogy az iskolában nem lehet várakozni, nyugodtan induljon el haza. Tette mindezt azzal a nyilatkozattal a fiókjában, amiben külön kértem, hogy a gyerek egyedül ne indulhasson el. Tette mindezt úgy, hogy tudatában volt annak, még csak egy hónapja élünk a városban, annak is egy új, kieső részén, ahová madár se jár, nemhogy busz.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. szeptember 06. czefernek.lena

Elmaradt az utolsó órájuk, mire a tanár közölte, hogy az iskolában nem lehet várakozni, nyugodtan induljon el haza. Tette mindezt azzal a nyilatkozattal a fiókjában, amiben külön kértem, hogy a gyerek egyedül ne indulhasson el. Tette mindezt úgy, hogy tudatában volt annak, még csak egy hónapja élünk a városban, annak is egy új, kieső részén, ahová madár se jár, nemhogy busz.


Új város, új iskola, új osztály. Ahogyan az várható is volt, tök könnyedén vette az akadályokat, én már annál kevésbé: három gyerekkel soha, semmi nem egyszerű, az iskolakezdés meg konkrétan tragédia, főleg akkor, ha nemcsak különböző osztályba, de még különböző épületbe is járnak. Bejelentkezés menzára, napközibe, tanulószobára, nyilatkozatok aláírása (például, hogy a gyerek csak szülői felügyelettel mehet csak haza, ellenkező esetben a szülőnek írásban kell jeleznie a változást), várakozás, hőség, várakozás, várakozás, várakozás, majd a nap legmeghatározóbb párbeszéde:

– Jézusom. Ez a hajléktalan meg az iskolából jött ki. Nincs portaszolgálat?

– Ő a magyartanárom.

(Ahogy elnéztem amúgy, írhattam volna úgy is: ő a magyar tanárom.)