Lom-lakók

Egykor áldás volt, az utóbbi években már-már átok. A felesleges lomoktól való megszabadulás kellemes érzését ugyanis felváltotta a bosszankodás, ugyanis környékünket ezekben a napokban megszállják a lom-lakók, és zsibvásárra alakítják át a békés kis utcákat.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. augusztus 07. bencze.aron

Egykor áldás volt, az utóbbi években már-már átok. A felesleges lomoktól való megszabadulás kellemes érzését ugyanis felváltotta a bosszankodás, ugyanis környékünket ezekben a napokban megszállják a lom-lakók, és zsibvásárra alakítják át a békés kis utcákat.


Kelet-, Észak-kelet Magyarország egy része olykor útra kel. Nem, nem üdülni indulnak, még csak nem is rokonlátogatóba. Gyűjtögetési céllal érkeznek Budapestre. Lomjainkra pályáznak. Ezzel alapvetően nincs is semmi probléma, hiszen a számunkra felesleges holmik oly mindegy merre landolnak: a szeméttelepen, vagy éppen egy szabolcsi szegény embernél. Csakhogy a körítés hagy maga után némi kívánni valót! Bármely erős szociális indíttatás ellenére sem szívesen veszi az ember, ha napokra megszállják az utcáját a hívatlan vendégek, és egyrészt szétszórják – vagy, ahogy ők nevezik szortírozzák – a kipakolt holmikat, másrészt éjszakákon keresztül ott dorbézolnak az utcán.

Felosztják egymás között a terepet, egy-egy csapat 2-3 utcát fed le egyszerre, és még arra is csúnyán néznek, akik át merészelnek sétálni territóriumaikon. Korábban arra is volt példa, hogy a szemétszállítókat is elkergették a helyszínről, ugyanis saját kocsijuk még nem érkezett a helyszínre, így a szajré is veszett volna. Elképesztő!

Illene az önkormányzatnak is valami lépnie valamit az ügyben, hiszen maga a városrész szégyene is ez a néhány nap. Belvárosi kerületek esetén felettébb kínos a helyzet: nehéz egyenként elmagyarázni minden turistának, hogy valójában nem a Balkán-közepén járnak, hanem egy „világvárosban”, Budapesten, ahol nem ezek a körülmények a jellemzőek egy átlag hétköznapon.

Természetesen meg kell érteni a lom-lakókat is, akiket a reménytelenség és a nélkülözés hoz Budapestre, vagy az ország bármely pontjára. Éjszakákat töltenek a szabad ég alatt, bűzben és mocsokban, nélkülözve minden kényelmet. Cserébe néhány ezer forintot kaszálnak a fémkereskedőkkel való üzletelés után. Mégis, az ostor rajtunk, lakókon csattan…