Milyen felnőttkorra vágyik?

Én már felnőttnek számítok. A koromat tekintve mindenképpen. Aztán, hogy valójában az is vagyok-e, meg hogy annak is érzem-e magam, az már más kérdés. A gyerekek viszont – na nem mindig – szeretnék siettetni az időt. Mert a felnőtt létnek vannak általuk előnyösnek ítélt vonatkozásai.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. július 04. czefernek.lena
Én már felnőttnek számítok. A koromat tekintve mindenképpen. Aztán, hogy valójában az is vagyok-e, meg hogy annak is érzem-e magam, az már más kérdés. A gyerekek viszont – na nem mindig – szeretnék siettetni az időt. Mert a felnőtt létnek vannak általuk előnyösnek ítélt vonatkozásai.

És most megint spórolok egy kicsit a szellemi energiáimmal, mert gyakorlatilag az Efftől ez ügyben elhangzott információkat fogom feldolgozni. Nem igazán arról lesz szó, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Érintőlegesen persze ejtettünk már szót róla, de nem jellemző beszédtéma köztünk. Amúgy természetesen hol ez, hol az. Pókember, kaszkadőr, orvos. Meg azt is mondta már, hogy olyan akar lenni, mint anya meg apa, mert nem akar senkinek a főnöke lenni.

Egyebek

Van viszont egy csomó más vonatkozása a felnőttségnek, ami bizonyos szempontból jobban izgatja. Vagy éppen egyes dolgok megtételét ahhoz köti, hogy majd ha felnőtt lesz, akkor. Vagy éppen majd pont akkor nem teszi meg. Így például nem lesz felesége. Indoklás nélkül. De gyümölcsöt is majd csak akkor fog enni, ha felnőtt lesz. Észérvek emelett sincsenek felsorakoztatva. Az alma meg a banán kivételek. Folytatva a sort, olyan kocsija lesz, amelyik olyan gyors, mint egy versenyautó. De nem az (a nagybátyja gorillájának is olyan van), mert öten is ülhetnek benne és nagy a csomagtartója. És majd elvisz vele, ahova akarom.