Rögtönzött fizika óra a metrón

Írjad, Jani! – hangzott a tömör ukáz. Különös szavak ezek egy nyolcéves forma gyerektől. Ráadásul metrón. Pedig láthatóan nem újkeletű volt az a kiscsoportos foglalkozás, melybe egészen véletlenül csöppentem kora reggel a szerkesztőségi megbeszélésre igyekezve.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. május 14. bencze.aron

Írjad, Jani! – hangzott a tömör ukáz. Különös szavak ezek egy nyolcéves forma gyerektől. Ráadásul metrón. Pedig láthatóan nem újkeletű volt az a kiscsoportos foglalkozás, melybe egészen véletlenül csöppentem kora reggel a szerkesztőségi megbeszélésre igyekezve.


Ezúttal éppen fizika házi volt soron. A négyfős csapat esze – neve egyszer sem hangzott el – vezette az eszmefuttatást. A szélen ülő lány szolgahűen körmölte az elhangzottakat, azonban a mellette kuporgó Jani valamiért hitetlenkedett.

„Ez így nem lesz jó” – kötötte az ebet a karóhoz Jani, és olyan kifejezésekkel kezdett érvelni kábé nyolc évesen – légsűrűség-változás, nyomáskülönbség, felhajtóerő és a léggömb térfogatának mértéke -, amit így harminc felett is nehezen dolgozik fel az ember éhgyomorra. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy humán érdeklődés révén még egy szimpla másodfokú egyenlet megoldása is komoly problémákat okozott egykoron, pláne egy levegő sűrűségét is magába foglaló fizikai kísérlet. A méterperszekundum mértékegységről nem is beszélve.

Jani azonban tényleg sejtett valamit. A végeredmény ugyanis nem stimmelt. A példatár szerint legalábbis. Hümmögés és lapos pislogások követték a lehangoló felismerést. A dermedt csendet végül egy harmincas mérnökforma fiatalember oldotta fel. Két összefüggés rávilágítása és egy számomra eddig sosem hallott fizikai alapelv kimondása után már Jani keze alatt is sercegett a töltőtoll hegye.

Összedobták. Így öten. Még óra előtt. Deák tér. Kiszállás.