Vagy színésznő, vagy kém – Háy Magda története 1. rész

Magda édesanyjának második férje Háy László volt, az ismert előbb szociáldemokrata orvos, később kommunista közgazdász. A Tanácsköztársaság bukása után először Csehszlovákiába menekült, később Bécsben majd Berlinben folytatott munkásmozgalmi tevékenységet.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2016. október 21. Családháló

A császárvárosban ismerkedett össze Varga Jenővel a pékből előbb földrajz-történelem szakos tanárrá, majd a létező szocializmus keretei között sikeres közgazdásszá lett kommunista mozgalmárral, a Tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosával. Ő akkoriban már jól ismert mozgalmi ember volt, levelezett Leninnel, jó kapcsolatokat ápolt a moszkvai elittel. Sztálin is kért és fogadott el tőle tanácsokat – a sors fintoraként többek között a Magyarországon bevezetendő „málenkij robot” „szükséges és használandó” gyakorlatáról. Háy László Varga Jenő biztatására kezdett közgazdasággal foglalkozni, és elemzéseket írni az akkori európai gazdasági folyamatokról – „tudományos igénnyel”.

forrás

A két férfi később Bécsből Berlinbe telepedett át. Itt ismerték meg, a két Grün lányt: Adélt, és Sárát. Adélt Háy László, Sárát Varga Jenő vette feleségül. Adélnak ekkor már két gyermeke volt előző házasságából, egyikük volt Magda. A két férfi szovjet állampolgár volt, és az akkor létező törvények szerint nem tartózkodhattak 10 évnél hosszabb időt külföldön. A költözéshez nagyban hozzájárult az is, hogy Hitler hatalomra jutása után a kiépülő nemzeti szocialista diktatúra világában elfogyott körülöttük a levegő.

Új élet, új család

Magda ekkor 17 éves volt. Tovább tanulnia már nem lehetett, de nem akarták, hogy semmihez se értsen. Így a műszaki rajz mellett döntöttek, annak a megtanulásához nem kellett orosz nyelvtudás sem. Minden ízében nőies, a szépért, az elegánsért rajongó fiatal lány volt. Számára Berlin forgataga, sokszínűsége után a moszkvai szürke, sivár világ nagyon lehangoló volt. Ő maga sem illett az ottani képbe, feltűnést keltett elegáns ruháival, finom, légies megjelenésével.

Megérkezésük után pár nappal munkát kapott a Dinamo gyárban. Nem beszélte a nyelvet, így nagyon magányos volt. Semmi meglepő nem volt hát abban, hogy egy hasonlóképpen Berlinből áttelepült mérnök fiúval egymásba szerettek, és két hónappal később már össze is házasodtak.

1936-ban – nem egészen két évvel később – jó szovjet szokás szerint férjét egy nap mindenféle indok nélkül elvitték. Nem ő volt akkor az egyetlen: a nagy hullámnak nevezett tisztogatásban azokat gyűjtötték be, akik külföldről települtek vissza a Szovjetunióba. Egy évvel később, 1937-ben sablon szövegezésű levél érkezett, amiben csak egyetlen információ volt: párját 10 év levelezési tilalommal tartják fogva. Magda nem sokkal később azt is megtudta, hogy ez azt jelenti, kivégezték. Azt, hogy miért, soha nem tudta meg.

forrás

A közismert 58-as paragrafus a hozzátartozók bűnösségét is rögzítette – függetlenül attól mit tettek vagy nem tettek a „bűnösök” –, így 1937 nyarán Magdát száműzetésbe küldték, Kazahsztán fővárosába, Alma Atába. Édesanyja kétségbeesett sírással kísérte ki a vonathoz. A pályaudvaron Magda messze kirítt a többi tornacipős, gyári munkás közül. 20 éves volt, gyönyörű, elegáns, és éppen egy olyan vonatra készült felszállni egyedül, ami messze vitte édesanyjától, az általa jól ismert világ civilizációjának utolsó morzsáitól. Egy olyan vidékre, ahol jurtában élnek az emberek, és a kecskék az utcán szaladgálnak.

Öt napig utazott a vonaton. A harmadik napon a szomszéd kupéból egy idegen férfi átjött hozzá, és beszédbe elegyedtek. Szó szót követett, és miután Magda érezte a feléje irányuló érdeklődést, lassan megnyílt, és elmesélte a férfinek, miért is utazik Ő egyedül Alma Atába. Mire kiderült, hogy ez az ember az NKVD egyik tisztje és már a moszkvai felszállás óta figyeli Magdát, mert annyira elütött a többi embertől, hogy csak két dolgot tudott feltételezni: vagy színésznő, vagy kém. Ezért az egész út alatt figyelte a mozgását, tevékenységét.

Ez a fordulat annyiban szerencsés volt Magda számára, hogy mikor megérkeztek a pályaudvarra, és látta, sem jármű sem hordár nincs, az épület körül meg csak a végtelen rét hullámzott, nem kellett kétsége esnie, mert egy öreg kazah egy rozoga szekérrel, a tisztért jött a belügytől. Így Ő is bejuthatott a városba.

Néhány nappal később azonban a hivatalban úgy döntöttek, egy száműzött mégsem töltheti az idejét a fővárosban, ezért újra utaznia kellett. Célállomás: Szemipalatyinszk.

Egy másik új élet, egy másik új család

Egy kazah kisvárosban nem volt átmeneti szálló, így amikor a vonatról leszállva Magda szállás után érdeklődött, azt mondták az emberek, próbáljon meg a piacon a fákra kirakott hirdetések között kiadó szobát keresni. Végül ráakadt egy fiatalházaspárra, akik a nyárra való tekintettel a nagymama ágyát bérbe adták.

10 naponként kellett jelentkeznie –sok más száműzöttel együtt –a helyi rendőrségen, ahol egy alkalommal várakozás közben összeismerkedett második férjével. Viktor szintén száműzött volt. Néhány nappal Berlinből való hazatelepülése után tartóztatták le a Balsoj színház lépcsőjén, mert túl elegáns volt, és fényképező gép lógott a vállán.

Ez korunkból szemlélve nevetséges és hihetetlen mesének látszik. Ám ennél is akadnak abszurdabb, mégis jól dokumentált esetek. Gereben Ágnes „Beszélgetések a Gulágról” című könyvében írja: volt példa arra, hogy a vonatokat megállították, és a másodosztály utasait, az elsőtől az utolsóig leszállították, és marhavagonba terelték, mondván akinek pénze van a másodosztályú jegyre az mind burzsuj, következésképen Szibériában, munkatáborban van a helye. A szerző olyan esetről is beszámol, hogy az NKVD megbízásából katonák rontottak be egy bálba és az ott alkalomhoz illő viseletben bálozó férfiakat és nőket teherautóra rakták, és egyenest egy kényszermunka táborba szállították. Munkásruhájuk nem lévén báli cipőben, estélyi ruhában mentek az erdőre a favágók közé dolgozni.

Nos, úgy tűnik Viktor is abba a hibába esetett, hogy nem tudott eltűnni a moszkvai átlagemberek között. Letartóztatása után 2 hónapot töltött egy moszkvai börtönben, majd Szemipalatyinszkba száműzték.

A két fiatal azonnal felismerte a másikban a rokonlelket, a közös sorsot, és először csak beszédbe elegyedtek egymással, majd egyre többet találkoztak. Aztán, amikor Magda szállását felmondták, úgy határoztak, hogy összeházasodnak és közösen keresnek lakhatási lehetőséget. Mindketten 5 év száműzetést kaptak, s úgy gondolták: „hát, ha már így alakult”, akkor itt is lehet élni.

***

Források
Nehézsorsúak (Rendező: Sára Sándor)
Gereben Ágnes: Beszélgetések a Gulágról
Bárányné Szabadkai Éva: Háy László életútja