Szakemberek gyermekeink szolgálatában 2. rész – Kismama jóga: Krémer Sára/YogaCsaj

Családháló: Kismamajóga- és baba-mama jóga oktatóként dolgozol: hogy találtál rá erre a szakmára? Mi vonzott felé?

Krémer Sára: Ez egy kis csavarral történt: a kismama jógával kezdődött a dolog. Akkoriban Portugáliában laktam és rengeteget jógáztam. Barátok megkértek, hogy tartsak adományos jógát a parkban. Két hét múlva már kb 20 fővel gyakoroltunk együtt. Úgy gondoltam, hogy ez már felelősség. Igaz oktatói tapasztalatom volt bőven harcművészetek terén, és a több éves jóga gyakorlásom mellett rengeteg jógás könyvet elolvastam, de mégis hiányérzetem volt. Gondoltam amikor legközelebb hazajövök egy hónapra akkor elvégzek valami oktatói tanfolyamot.

Úgy alakult, hogy az egyetlen intenzív jóga oktatói képesítést nyújtó tanfolyam az a Kismama jóga volt. Örültem neki, hiszen taiji oktatóként eddig is jöttek hozzám kismamák és egy nap én is kismama-anya akartam lenni. Mindenképp hasznos tudásnak tűnt. Akkor még nem is sejtettem mennyire! Amikor kismama lettem ez a tudás biztosította, hogy jól érezzem magam a bőrömben minden tekintetben, sőt még a szülés közben is óriási segítség volt. Aztán amikor hazajöttem és elkezdtem kismama jógát is tanítani más jóga stílusok mellett, akkor természetesnek tűnt, hogy a babás jógát is oktassam.

CSH: Kinek a metodikáját követed, mely oktató, szakember volt rád nagy hatással?

KS: A metodika a Birthlight Kismama és Babás jóga rendszere. Ötvözi a természeti népek tradicionális várandóssághoz, szüléshez és nőiséghez kötődő mozdulatait a hagyományos jógával. Két angol orvos fejlesztette ki kutatásaik alapján, és napjainkban Angliában szülésznők és orvosok tanulják annak érdekében, hogy a szülés minél természetesebb és komplikációktól mentesebb lehessen.

Szakemberek? Elsőként Kovács Gyöngyi Nalínit emelném ki, hiszen tőle tanultam és nála végeztem el a kismama jóga oktatói képzést a Padma jóga stúdióban. A babás jógát is ott tanultam Ozorák Zsuzsától, akit a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola Jógatudományi tanszék oktatójaként is ismerhetnek. Aztán kismamaként és babámmal anyukaként végre tovább fejleszthettem a tudásom. Végigjártam Gáborjáni Réka szülésfelkészítő kurzusát és rengeteget szakmailag szuper dolgot tanultam az általa vezetett kismama órákon.

Aztán akkoriban a Mandala jógastúdióban Astanga jógáztam és ott jártam Juhász Sarolta kismama óráira illetve az általa vezetett nőijógás oktatói továbbképzésekre. Most áprilistól pedig itt a Mandala Nyugatiban fogok babás órát tartani.

CSH: Hogy találnak meg a kismamák, és mik a tapasztalataid oktatóként: mennyire nyitottak, mennyire vágynak plusz dolgokra, lélekgondozásra, mennyire nyílnak meg előtted?

KS: Hogy találnak meg? A Mandala Nyugati stúdióban. Aztán gyakran a Yogacsaj Facebook oldalamon keresztül veszik fel velem a kapcsolatot. Ott sokan tesznek fel nekem kismamás és babás kérdéseket főleg most, hogy sok fotó és videó kikerült az oldalra rólunk Lucával. Végül ott a blogom is a Kismama baba.

Én úgy tapasztalom, hogy az anyaság és így a kismamaság is összekovácsolja a nőket. Mintha valami legbensőbb, titkos társaság kapui nyílnának meg. A legtöbben vágyunk arra, hogy mások tapasztalatait meghallgassuk és megosszuk a sajátunkat. Ezért is kezdődnek az órák mindig egy kis beszélgetéssel. Abból mindig kiderül, hogy ki hogyan van épp, és hogyan tudom az órát úgy alakítani, hogy mindenkinek a legtöbbet adja.

CSH: A kisbabák mennyire partnerek a masszázs alatt? Te csak megmutatod a mozdulatokat és az anyukák követik a technikádat?

KS: A kisbabás jóga része a babamasszázs is, a nagyobbaknál pedig a mozgásfejlődést segítő gyakorlatok kerülnek előtérbe. Ha van elég anyuka akkor külön órát szoktam csinálni a kisbabásoknak, akiknek a babája még nem egy izgő-mozgó felfedező. Ott lehet akár 20-30 perc masszázst is csinálni, vegyes óránál rövidebb a masszázs.

Előfordul, hogy van olyan baba akinél óráról-órára lehet csak többet csinálni és ez teljesen rendben van, mind a babának mind a mamának hozzá kell szoknia az ilyen típusú érintéshez. A babák nagy része azonban élvezi. Masszázs közben énekelünk, mondókázunk, nem mellesleg oldjuk a feszültségeket, a pocakjukban felszabadítjuk a gázokat. Nagyobb babáknál pedig szinte élő vidámparkként működünk miközben hintáztatjuk, görgetjük, lovagoltatjuk őket az anyukák is kellemesen átmozgatják magukat. Persze van olyan baba is aki inkább játszik vagy épp elaludt, ilyenkor az anyuka változatlanul tud velünk jógázni.

Ez egy ilyen szabad “mindent lehet” óra. Az anyukák az óra közepén pelusoznak vagy épp etetnek, babával vagy baba nélkül csinálják a gyakorlatokat. Én épp ezt szeretem a babás jógában: rendkívül rugalmas, minden óra tartogat valami kihívást számomra, hiszen sokszor ott helyben kell a helyzetnek megfelelően alakítani az órát.

CSH: Nemrég született meg a kislányod, alig hét hónapja. Mostantól vele prezentálod, mire számítasz? Mennyire partner a kis Luca?

KS: Szerintem jól fogja magát érezni Ezeket a gyakorlatokat otthon napi szinten csináljuk együtt a saját gyakorlásom végén. Sajnos elég hasfájós volt, nehezen jöttek a pukik. De szerencsére a babamasszázs erre is szuper volt. Mai napig minden reggel kis masszázzsal és átmozgatással indítunk. Ez mindig beválik.

A tanításhoz is hozzá van szokva. Amikor 4 hónapos volt megkeresett egy volt astangás tanítványom, hogy most már reméli tudok órát tartani magánban Lucával, mert ő meg még egy kollégája pocakosok. Első alkalommal kicsit féltem, hogy egy 4 hós babának rengeteg lesz a 60 perc, de meglepetésemre kb. 40 percig csak nézett minket olyan érdekesek voltak számára a jóga pózok. Aztán a végén a gátizom torna levezetése közben megszoptattam és a relaxáció alatt elaludt. Most így 7 hónaposan már végigjátssza az egészet.

CSH: Magyarországon elsőként vállalkozol arra, hogy természetes csecsemőhigiénia oktató leszel. Mit kell tudni az EC-ről?

KS: Igen, ez jelenleg egy elég nagy űr amit be fogok tölteni. Ugyanakkor pont tegnap beszélgettem a 98 éves nagymamámmal, hogy ők hogyan is csinálták anno és meglepően sok a hasonlóság. Ez nem egy új dolog itthon.

Az EC, ami az angol elimination communication (ürítési kommunikáció) rövidítése, gyakorlatilag segített szobatisztaság. Egy gyengéd, természetes folyamat, amelynek során a baba a gondozó(k) segítségével megtanulja kommunikálni és kezelni saját ürítési igényeit, ideális esetben csecsemőkorától.

Egy szuper dolog. Az ismerőseim közül sokan szenvednek a “normál” szobatisztaság rögös útjával, az EC-vel pedig a legtöbb baba valamikor 9 hónapos és 1,5 éves kora között nappalra szobatiszta lesz. Ugyanakkor az EC célja nem a szobatisztaság, ezért tud gyengéd és természetes lenni.

Mi Lucával végül 2 hetes korában kezdtünk bele, mert borzalmas pelenkakiütése volt. Meglepetésemre részben segített a hasfájósságán is, hiszen míg a pelusban órákig képes volt panaszkodva szenvedni, a bilibe egyből belenyomta, ha volt mit. Nem mellesleg ruhából még sosem mostam kakit, és mosható pelusból is csak 2-3 hónapos koráig. Igen, azóta a kaki mindig a biliben landol. És ami a legjobb 360 fokra nyitotta a Lucával való kommunikációt, mert sokkal kifinomultabb lett az eszköztárunk és az egymásra hangoltságunk.

CSH: Hazánkban miért nincs nagyon elterjedve?

KS: Miért nincs elterjedve? Jó kérdés… Míg a világ 75 országában mai napig pelenka nélkül, ezzel a módszerrel nőnek fel a babák, addig Európa és az USA papírpelenkázó-társadalom lett. Hogy miért annak sok oka van.

Az 50-es években a gyerekek 92%-a szobatiszta volt 18 hónapos korára, most ez kezd eltolódni lassan a 2,5-3 éves kor felé, Svédországban jelenleg 6 éves kor a határ.
Talán azért tolódik egyre idősebb a korra a szobatisztává válás, mert hittünk egy olyan kutatásnak, amit a 60-as években a Pampers pelenka gyártója rendelt meg. Nevezetesen a “várj amíg kész lesz rá”.

Elárulok egy titkot: a babák születésüktől kezdve készen vannak rá, hogy ne a pelenkát használják WC-nek. A kérdés csak az, hogy mi szülők készen vagyunk-e rá?