Égből pottyant boldogság

„Volt egyszer valahol messze egy lány, aki egy nap rájött, hogy egy kisbaba lakik a hasában. Kicsit elszomorodott, mert tudta jól, hogy a kicsike nem lehet az ő gyermeke, és elindult, hogy megkeresse kisbabája szüleit. Mikor meglátta a tündérkertet és benne a Fátyolszárnyú Tündérpárt, rögtön tudta, hogy megtalálta, amit keresett.”

Ezekkel a megkapó szavakkal magyarázza el a Tündérkerti mese „örökbefogadó anyukája”, Szilla, a tündér, hogyan is került hozzájuk Liliána, a kis emberlány, akit aztán – habár szárnya csak a szívecskéjében nő – sajátjukként szeretnek párjával, Szilóval együtt. Az örökbefogadott kislány boldogan játszadozik éteri szüleivel, és egészen a szomszéd kisfiú testvérének születéséig nem kérdez többet. Akkor azonban újra felmerül benne, hogy hol is van az ő szülőanyja, és hogy a kedves tündérpár nem hagyja-e majd el őt.

Az örökbefogadás nem csupán a pici érkezésééig, hanem a gyermek felcseperedéséig és még tovább plusz feladatokkal látja el a szülőket. A különös, nem mindennapi születéstörténet, a társaktól való eltérés, az elhagyatottságtól való félelem, egyszóval az örökbefogadottság sajátos helyzete minden gyermek és szülő számára megoldandó lelki feladat. Az ezzel kapcsolatos szorongások, a gyerekekben felmerülő kérdések feloldásához, megválaszolásához nyújt nagyszerű segítséget Ungvári Bélyácz Betti két “örökmeséje”, az Égből pottyant boldogság és a Tündérkerti mese, amely játékos formában, mégis őszintén beszél az örökbefogadásról.

“A fészekben egyre kevesebb hely lett, egyre szűkösebben fértek el a rigógyerekek. Az egyik tojás kicsúszott a fészek szélére és…hirtelen kiesett. Csak zuhant, zuhant lefelé…éppen a gerlepár fészkébe.(…) A gerleszülők tanácstalanul pillantottak fel a rigófészekre. Rigómama rájuk nézett és bólintott.”

Ilyen egy gyermekek számára feldolgozható módon elmesélt nyílt örökbefogadás. A mesék írója maga is két ajándékba kapott lurkó édesanyja, s nagyon jól tudja, hogy minden “mankó” jól jön, ha a kicsik kérdezni kezdenek. A szülő sokszor tanácstalan, hogyan magyarázzon meg egy ilyen bonyolult és különleges helyzetet, ám a mese öntudatlanul nevel és magyaráz, s elülteti a gyerek tudatában, hogy az is rendjén van, ha egy kisgyerek nem a szokott módon talál szüleirel. Ungvári Bélyácz Betti meséi meghatóan, őszintén és mégis varázslatosan szólnak kicsikhez, nagyobbacskákhoz egyaránt, s ismertetnek meg minket a fogadott szülőség csodájával.

Az írónő nem csupán az örökbefogadó családoknak ajánlja történeteit, véleménye szerint ugyanis jó néhány fal ledöntésében segítséget nyújthat, ka kicsik, nagyok egyaránt közelebb kerülnek ezekhez a nem mindennapi csodákhoz.

Aki pedig kedvet kapott és szeretné fellapozni az örökmeséket, az a www.orokmesek.hu honlapon rendelheti meg a Pál Rita bájos rajzaival illusztrált alkotásokat.