Figyeljünk egymásra! – Pál Feri atya előadása
Darwin óta abban a kollektív őrületben leledzünk, hogy az élet fő mozgató rugója a harc, mindenki mindenki ellen. Mintha az ember legmélyebb motívuma az lenne, hogy a túlélésért folytat ádáz küzdelmet, és ezért semmi sem drága neki.
Darwin óta abban a kollektív őrületben leledzünk, hogy az élet fő mozgató rugója a harc, mindenki mindenki ellen. Mintha az ember legmélyebb motívuma az lenne, hogy a túlélésért folytat ádáz küzdelmet, és ezért semmi sem drága neki.
Legföljebb azért vagyunk hajlandók együttműködni, hogy sikeresebbek legyünk ebben a harcban. Ma már pontosan tudjuk, hogy pont fordítva van. Feri atya ma a társas intelligenciáról, az együttműködésről beszélt, mégpedig az előzőekben tárgyalt grandiozitás séma összefüggésében. 10-15 éve kezdték el kutatni, hogy a belső motivációs rendszereink, beleértve a neurológiai adottságainkat, késztetéseinket, milyen irányban hajtanak, ösztönöznek bennünket. Mi az, ami vonz, mi nem? Mi az, ami miatt élünk, mi az, ami miatt nem? Mi az, ami miatt fölkelünk, mi az, ami miatt nem?
Mi az, ami felé a legmélyebbről érezzük a belső indíttatásokat? (Árnyaltabban fogalmazva: aki egészséges, az érzi. Minél jobban megsérülünk, annál inkább deformálódik ez a belső rendszer.)
1. Kölcsönös elismerés és értékelés. Pl. a feleség ismerje el, hogy a férfi hazatolja a pénzt! Ha ez nem történik meg, a férfi nem lesz jól. Ugyanígy boldogtalanná teszi a kapcsolatot, ha a férfi nem ismeri el a feleség otthoni munkáját, mondván: „10 éve nem csinálsz semmit, csak itthon ülsz! Mikor gondolkodsz már el azon, hogy neked is hozzá kellene járulnod a család fenntartásához?!” Ez annyira pusztító lehet, hogy nem csak a kapcsolattól, hanem az élettől is elmegy a kedvünk. Ugyanígy egy munkahelyi kapcsolatban is fontos, hogy a vezető értékelje a rábízottak erőfeszítéseit, áldozatvállalását. Az elismerés élettel telivé tesz, lesz kedvünk tovább csinálni, könnyebben vállaljuk a nehézségeket is.
2. Vegyenek észre, figyeljenek fel, figyeljenek oda ránk. Fontos lenne, hogy társas kapcsolataink legyenek, és vegyük egymást észre! Figyeljünk egymásra! Mivel ebben sérültünk, ezért tárgyiasítjuk magunkat és elismerés helyett sikerre, hírnévre, lájk özönre vágyunk.
3. Törődés.Törődjenek velünk, és törődhessünk valakivel! Nem véletlen, hogy aki nagyon sérült, annak szakemberek azt szokták javasolni, először törődjenek egy növénnyel. Öntözgessék, ápolják! Aki a növényekkel is pórul járt, kezdheti tárgyakkal is. Pl. Férfiaknak ilyen lehet az autó, amit lehet gondozni, ápolni. Feri atya a közönség segítségét kérte azzal kapcsolatban, nők esetében mi lehet ilyen tárgy. Nem leplezte őszinte rácsodálkozását, amikor valaki a mosógépet nevezte meg. Ezek szerint, egy mosógéppel is lehet törődni!
4. Személyként való bánásmód, azaz szeretet. Egy feleség zokogva panaszkodott Feri atyának. Miközben egyre mélyebben érezte át kétségbeesésének fájdalmát, egyszer csak a mélyből felszakadt ez a mondat: „Nekem is jogom van ahhoz, hogy emberszámba vegyenek!” Ez egy igen mély motiváció, hogy vegyenek emberszámba. Hogy tekintsenek embernek, személynek. Magától értetődőnek tűnik, de mégsem az.
Mi történik ezen szükségletek kielégülésének hiányában?
A kapcsolatok hiányának következtében, minél korábbiak a sérülések, az egész rendszer annyira sérül, hogy nincs kedvünk élni. Pl. amikor valakinek meghal egy szerette, a gyász mellet előjön egy másik érzés: „nincs kedvem élni.” Ez olyan erős is lehet, hogy az illető önkezűleg véget vet az életének. Egy kapcsolat elvesztése az egész motivációs rendszerre kihatással van. Láthatjuk, hogy milyen összefüggés van a kapcsolatok és az életre való motivációs késztetések között. Ha valaki azt érzi, hogy nincs kedve élni, hogy nincs értelme az életének, ott nagyon valószínű, hogy a háttérben korai kapcsolati zavar van. Pl. nem akarták, hogy megszülessen, esetleg el akarták vetetni, nem gondoskodtak róla, és ez a teljes motivációs rendszerre életre szóló hatást gyakorol. Ezért szokta Feri atya mondani:
„Több embernek kellene dolgozni kevesebbet, kevesebbel kellene tudnunk beérni, és a fennmaradó időt és energiát egymásra kellene fordítanunk!” Ezt hívjuk megtartó csökkenésnek. Erre volna szükségünk. Az élet néha gazdagodik, néha csökken. El kellene kezdenünk megtanulni elengedni dolgokat. Ezáltal olyan kapcsolati hálót teremthetnénk, amiben a következő generációnak már lesz kedve élni. Hogy a növekedésmánia téveszme, már rájöttünk, csak még nem mondjuk elég hangosan. Kutatások is bizonyítják, hogy egyre jobban élünk, de egyre rosszabbul vagyunk. Magunk közt már felismerjük, talán gyakoroljuk is, de társadalmi szinten főben járó bűn a növekedés ellen szólni.
A személyként való észlelés, gondoskodás, odafigyelés olyan mélységesen alapvető szükséglet, hogy tulajdonképpen a létfenntartási szükségleteinket is megelőzi. Majmoknál is, embereknél is megfigyelhető, hogy ha valaki kiközösítésben, megvetésben részesül, az illető elsápad, tehetetlenné válik és nem lesz kedve enni. Akár öngyilkossággal is végződhet, ha korai sérüléssel is párosul. Feri saját élményét is megosztotta, amikor valaki egy több oldalas cikket lobogtatva jött hozzá: „Te tudod, hogy rólad ezt írják?!” Feri atya bevallotta, milyen erős élmény volt átélni, hogy egy ismeretlen átkozódik rá. Még ismeretlenek is ki tudják váltani ezt a hatást, ezért veszélyes a világhálón való arctalan ítélkezés, mert sokkal negatívabb a hatása, mint gondolnánk.
A morális intelligencia
Fontos lenne, hogy legyen egyfajta intelligenciája, ahogy egymással, vagy egymásról beszélünk. Régebben inkább parancsokról beszéltünk, ma már ezt gazdagabban látjuk. A parancsok ennek az intelligenciának csak egy szűk szeletét teszik ki, különösen, mert azokban a belső, alapvető meggyőződéseinknek kellene tükröződni. Akkor vagyunk jól, ha belülről hallunk egy hangot, hogy „Ne árts neki!” , „Ne bántsd!” Ez egy kategorikus, határozott, „parancsoló” belső hang. Ennek csak a külső megjelenése a törvény, a 10 parancsolat, stb.
Kutatók sportolókat vizsgáltak az eredményesség szempontjából. Kiderült, hogy azok, akiket az edzőjük bántalmazott, direkt kudarcot vallottak. Ennek egyik magyarázata, hogy az edző ne részesülhessen olyan sikerből, ami a bántalmazás által valósult meg. Másik értelmezés szerint a sportolót az motiválta: „Én nem fogom törvényesíteni azt, amit ő csinált velem.” Nem tudatosan, de a sportolók inkább vesztenek, hogy kifejezzék, itt valami nem jó dolog történik.
Mi erősíti az összetartozás érzését? Pl. közös zenehallgatás, együtt zenélés, közös ének, tánc. A humor is fontos, mert az együtt nevetés nagymértékben fokozza a közösségi élményt. A közönség soraiból valaki hozzáfűzte a közös félelem összekovácsoló hatását is, amiről Ferinek eszébe jutott egy tanulságos és mókás történet. Ebben egy fiatalember szándékosan teremtett olyan helyzetet, hogy a kiszemelt hölgy félelmet éljen át, azt remélve ettől, hogy ez majd hatással lesz az áhított kapcsolatra. Aki kíváncsi a történet végkifejletére, a teljes előadást meghallgathatja a palferi.hu oldalon.
Befejezésül Feri atya tanácsa a morális intelligenciával kapcsolatban: „Használd, különben elvész!”