Hogyan ne…? Avagy, lehet egy NEM-mel kevesebb?

Tudtad, hogy egy átlagos napon kb. 400 alkalommal is elhangozhat a ‘NEM’ szó, szülő és gyermeke között? Nem akartam hinni a szememnek, aztán elkezdtem számolgatni, mi mindent nem lehet… hát, lehet belőle 400… Módszerek és lehetőségek a tiltás és tagadás helyett a mindennapokban:

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. június 22. czefernek.lena

Tudtad, hogy egy átlagos napon kb. 400 alkalommal is elhangozhat a ‘NEM’ szó, szülő és gyermeke között? Nem akartam hinni a szememnek, aztán elkezdtem számolgatni, mi mindent nem lehet… hát, lehet belőle 400… Módszerek és lehetőségek a tiltás és tagadás helyett a mindennapokban:


Azt is mondják a hozzáértők, hogy a NEM gyakori használata a szülő részéről folyamatosan frusztrálja a gyerkőcöt, van, hogy egyszerűen kikapcsolja, és azt a szót már nem is hallja meg. Sőt, azt is kiderítettem, hogy annak a gyerkőcnek szegényesebb a szókincse, aki folyton nem-et hall, mint annak, akinek a szülei igyekeznek lecsökkenteni a NEM használatát. Rajtunk aztán ne múljon az a szókincs!

A kérdés tehát az, hogyan tudjuk minél gyakrabban helyettesíteni a NEM-et valami mással. Sok elmélet helyett – persze az is kell, de gyanítom itt most többre mennél használható ötletekkel, – lássuk őket, szép sorban:

– Igyekezzünk igent mondani NEM helyett. Hogyan? Ha ebéd előtt azt halljuk „Anya, kérek sütit!”, “NEM” és az egészséges táplálkozásról szóló körmondatok helyett elég lehet ennyi „Ebéd után kaphatsz.”

– Adjunk információt, miért nem szeretnénk, ha valamit megtenne. Ha meghúzná a cica farkát, mondhatjuk neki, hogy „fáj a cicának, és szomorú lesz, ha bántod!” Mondhatjuk, hogy az egy-három éves korosztály még nem érti mindezt, ugyanakkor az érzések tolerálásával, illetve azzal, ha felfogja, hogy a cselekedetei hatással vannak másokra, fontos lépéseket teszünk mindketten.

– Egyik kedvencem, a választási lehetőség. Kisebb gyerkőcöknél épp elegendő a 2 variáció, több már zavaró lehet. Pl. ha dobálni akarja a labdát, mondhatjuk, hogy „bent gurítjuk a ladát, kint lehet dobálni, melyiket szeretnéd? Te döntesz!” Nagyon jó hatással van rájuk, ha aktív szereplőivé válnak saját kis életüknek, és nem felettük hozzák meg a döntéseket. Arra azonban figyeljünk, hogy koruknak, érettségüknek megfelelő lehetőségeket kapjanak, ne arról döntsenek, hogy spanyolul vagy franciául akarnak tanulni az oviban…

– Fontos, hogy fogadjuk el az érzéseit. Ha daruval sem lehet elvontatni a mászókáról, ismerjük el pl, hogy nagyon nehéz lehet számára elszakadni onnan, amikor ilyen jól érzi magát. Ha közben még a kezét is megfogjuk, vagy megöleljük, talán máris segítettünk.

– Nagyon tetszik az „ajánlj fel másik cselekvést, és mutasd meg” is. Van, hogy a gyerkőcünk pl. pusztán azért üti meg a kisebb testvérét, mert nem tudja, hogyan másként közelíthetne felé. Mutassuk meg neki, hogy „öleljük meg” vagy „adjunk puszit”, hogy láthassa, van más lehetőség is, mint a lökdösődés, vagy az ütögetés.

– Ha megcsillogtatnánk a humorunkat, jól jöhet a „mutasd meg és mondd” módszer is. Folyton kalimpáló lábak ellen egyszerűen rámutatunk, vagy megfogjuk a „bűnöst” és azt kérjük” mondd a lábadnak, hogy állj!” vagy „halkabban, láb!”

– Ha valami olyat néz ki magának, és vesz birtokba, amit valami oknál fogva nem tehet meg, (pl. megkaparintja az ollót) ahelyett, hogy kikapnánk a kezéből, akár meg is vizsgálhatjuk kicsit – anya vagy apa kezében- majd nyugodt hangnemben közöljük vele, hogy az nem neki való, és köszönjünk el az ollótól, „gyere, keressünk neked valami mást”.

– Ha pl. épp a kukát szeretné közelebbről megvizsgálni, vagy szemetet felszedni az utcán, a NEM helyett mondhatjuk pl., hogy „Koszos, beteg leszel tőle!” Vagy ha rendkívüli módon tetszik neki, hogy két játékot hangosan összeütöget, felhívhatjuk rá a figyelmét, hogy „Tönkremegy, ha így játszol vele.”

– Ha olyan kéréssel keres meg bennünket, amelyet teljesítenénk is meg nem is, hagyjunk időt magunknak, kérjük meg, hogy hadd gondolkodjunk el ezen egy kicsit. Esetleg tűzhetünk ki valamilyen köztes célt, amely teljesülése esetén újra megbeszélhetjük a kérdést. Tipikusan ilyen lehet az az eset, ha gyerkőcünk háziállatot szeretne.

– Ha mondasz valamit, tartsd hozzá magad! Üres fenyegetőzések helyett cselekedj. Ne legyen kibúvó vagy még egy utolsó utáni alkalom.

– Közös megoldásként rajzolhatunk/írhatunk valamit együtt. Szabályokat, határokat betartatni segíthe, ha a közösen készített rajzra mutatunk, „emlékszel?”

Még sok ilyet tudnék írni, de itt most nem folytatnám a sort.

Most kérdezheted, hogy ugyan kinek van erre ideje, energiája, mikor a gyerekem a hetvenkettedik pocsolyát sem tudja kikerülni a játszótérre tartva, pedig minden alkalommal mondom neki, hogy kerülje ki??? Furcsa dolgot kell mondjak. Ami nem működik egyszer kétszer, háromszor – csak mondom, mondom és mondom – az nem fog működni tizenötödszörre sem. Váltani kell, valamit módosítani, hogy figyeljen ránk.

Azt azért tudnod kell, hogy lehet bármennyi és bármilyen ötlet, két nagyon fontos teendőd van. Az első, hogy hiteles legyél, így például nem kell mosolyognod, ha belül majd’ felrobbansz. A gyerekek érzik, ha valamit „el akarsz adni nekik” és nem valószínű, hogy ilyenkor megkönnyítik a dolgodat.

A második, hogy elfogadd, ha első alkalommal nem érsz el azonnal sikert. Komoly munka áll előtted. Azt azonban nagy magabiztossággal állíthatom, hogy ha az első alkalommal még NEM is változik a gyerkőcöd hozzáállása, a kobakban odabent elkezdődik valami. A folytatáshoz viszont az kell, hogy maradj a kiválasztott úton, és légy kitartó.

Ha pedig azt gondolod, hogy hiába mondod ezt egy pl. két év alatti gyerkőcnek, aki még nem beszél, ellent kell mondjak. A nagyobbik gyerkőcöm most már három éves, – igen ő már nagyon szépen beszél -, az ‘úgybeszélést’ viszont azóta gyakoroljuk (úgy érzem, vele közösen) amióta megszületett. A kedvencem az, amikor a hugi felé alkalmazza a tőlünk hallottakat. ‘Vigyázz, ez veszélyes, felborul!’ és nem ‘NEM szabad, NE csináld!’ Olyankor mindig kicsit könnyes lesz a szemem. 🙂