Hogyan szeressük jobban gyermekeinket?

A gyermekvédelem rendkívüli alakjáról, Janusz Korczakról emlékeztek meg az ENSZ Gyermekjogi világnapján a Bálint Házban. A nemzetközi pedagógiai szakma évtizedek óta kiemelten foglalkozik a mártírhalált halt lengyel nevelő életművével.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. november 22. bencze.aron

A gyermekvédelem rendkívüli alakjáról, Janusz Korczakról emlékeztek meg az ENSZ Gyermekjogi világnapján a Bálint Házban. A nemzetközi pedagógiai szakma évtizedek óta kiemelten foglalkozik a mártírhalált halt lengyel nevelő életművével.


Janusz Korczak eredeti szakmája a gyógyítás volt, és orvosként azok közé tartozott, akik pontosan tudták, hogy a fizikai gyógyítás nem működhet lelki gyógyítás nélkül. Kritikusan szemlélte a XIX.-XX. század fordulóján az iskolát és nevelést, úgy látta: a felnőttek kötelességüknek tekintik ugyan a gyerekek ellátását, de nem tisztelik őket, mert nem látják bennük az embert. Korczak az elsők között hívta fel a figyelmet a gyermeki jogokra, mert úgy vélte, a gyermeknek joga van ahhoz, hogy sajátos világát figyelembe vegyék.

Egyenjogúság mindenkinek

Batia Gilad, a Nemzetközi Korczak Egyesület elnöke megnyitó beszédében arra emlékeztetett, hogy Korczak azonnali, nem jövőbeli jogokat követelt a gyermekeknek. Mint mondta, a lengyel orvos számára az elsődleges szempont az volt, hogy esélyt adjon a gyermekek önmegvalósítáásnak.

Minderre lehetőséget is kapott, ugyanis a Zsidó Árvasegélyező Társaságtól éppen 100 éve, 1912-ben kapott felkérést egy árvaházat vezetésére. Korczak úgy vélte, nem követeléseket kell támasztani a gyerekekkel szemben, hanem alapos megismerésükre kell törekedni, mert csak így lehet nevelni, képezni őket, mindig figyelve a bennük rejlő lehetőségekre. A gyerekek-felnőttek együttélésének új modelljét alakította ki, amely a családi légkör megteremtésén alapult. Batia Gilad kitért arra is, hogy az árvaházban valódi demokráciát teremtett, ahol a döntésbe, de még a végrehajtásba is bevonta a diákokat. mint fogalmazott, egyedülálló Alkotmányt alkottak, mely alapvetően meghatározta az árvaház lakóinak életét, és ez a dokumentum mindenkire egyaránt érvényes volt. Batia Gilad felidézte: volt alkalom arra is, hogy Janusz Korczak követett el hibát, amiért nyilvánosan bocsánatot kért a gyermekek előtt, akik el is fogadták.

A Nemzetközi Korczak Egyesület elnöke hangsúlyozta, a gyermekeknek nemcsak jogot, de kötelezettséget is adott a lengyel orvos, aki egészen új oktatási szemléletében egyenjogúságot teremtett gyermek és felnőtt között. Mint mondta, ez az alapelv akkoriban elfogadhatatlannak bizonyult sokak számára. Korczak szerint minden gyermeknek joga van szeretetre, az optimális körülményekhez fejlődéséhez, ahhoz, hogy önmaga lehessen, de joga van a hibához, a tévedéshez és az oktatáshoz is.

1940-ben a zsidó árvaház lakói a varsói gettóba kerültek, majd a treblinkai haláltáborba, ahol 1942 augusztusában mártírhalált haltak. Korczak önként mondott le a menekülés lehetőségéről, amelyet barátai kínáltak fel neki. Mindhalálig hű maradt önmagához és a gyerekekhez.

A luxus kategóriája

Komoly hagyománya van Magyarországon is Janusz Korczaknak, korábban több könyve is megjelent – fogalmazott Herczog Mária, az ENSZ Gyermekjogi Bizottság tagja. A szociológus szerint mindezek ellenére jó lenne ismét felfedezni magunknak a gyermekvédelem egyik rendkívüli alakját. Magyarázatképpen hozzátette: a magyar közgondolkozásban a gyermekek joga legtöbbször a luxus kategóriájába sorolható. Mint folyatta, a Korczak által képviselt szabad nevelés a megfelelő kereteket nyújtja a gyermekeknek, ahol nemcsak jogokat biztosítanak számukra, de kötelezettségeket is kapnak. Herczog Mária ugyanakkor arra is figyelmeztetett, a szemlélet megvalósításához rengeteg munkára van szükség.

* * *

A gyermek, akit szültél tíz fontot nyom. Ebből nyolc font víz, a többi egy maréknyi szén, nitrogén, kén, foszfor, kálium és vas. Így tehát nyolc font vizet és két font hamut hoztál a világra… És az emberek milliói között mit is hoztál a világra? Egy szalmaszálat, egy porszemet, egy semmit. Olyan elesett, hogy még egy baktérium is megölheti, amely olyan kicsiny, hogy ezerszeres nagyításban is csak pontnak tűnik a látómezőben. Ez a semmi azonban hús-vér testvére a tenger hullámainak, a viharnak, a villámnak, a Napnak és a Tejútnak… Van benne valami, ami érez, vizsgálódik, tűr, vágyik, örül, szeret, bízik, gyűlöl, hisz, kételkedik, vonz és taszít. Ez a porszem gondolataival mindent átfog: a csillagokat és az óceánokat, a hegyeket és a szakadékokat.

(Janusz Korczak)