Kényszerszinglik országa – Interjú Kopp Máriával és Gergely Károllyal
Múlt héten számolt be a Népesedési kerekasztal a Nemzetgazdasági Minisztériumnak tett javaslatairól: többek között azt szeretnék elérni, hogy használt lakásra is lehessen igényelni félszocpol-támogatást, az állami kamattámogatás pedig három helyett öt százalék legyen. A szervezet számos más, a családtámogatási rendszert, illetve a családot mint értéket erősítő szemléletváltozást érintő javasalatot is megfogalmazott, amelyekről Dr. Kopp Máriát, a kerekasztal szervezőjét, valamint Gergely Károlyt, a lakástámogatási munkacsoport vezetőjét kérdeztük.
A Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM) szervezett közös sajtótájékoztatón számolt be a múlt héten a Népesedési kerekasztal az NGM-nek tett javaslatairól. A kerekasztal többek között azt szeretné elérni, hogy használt lakásra is lehessen igényelni félszocpol-támogatást, az állami kamattámogatás pedig három helyett öt százalék legyen. A Népesedési kerekasztal számos más, a családtámogatási rendszert, illetve a családot mint értéket erősítő szemléletváltozást érintő javasalatot is megfogalmazott, amelyekről Dr. Kopp Máriát, a kerekasztal szervezőjét, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet tudományos igazgatóhelyettesét, a Semmelweis Egyetem–MTA „Mentális Egészségtudományok” társult kutatócsoport vezetőjét, valamint Gergely Károlyt, a Népesedési kerekasztal lakástámogatási munkacsoportjának vezetőjét, a Fundamenta Lakástakarék igazgatóját kérdeztük.
Családháló: A Népesedési kerekasztal egyik javaslata a szocpol kibővítését érinti. Szükséges-e szemléletmódváltás ahhoz, hogy ezek a családbarát intézkedések egyrészt megvalósuljanak, másrészt éreztessék hatásukat?
Gergely Károly: Igen, és itt nem csak az ügyfelek szemléletváltásáról kell beszélnünk, hanem a politikáéról is, hogy a rövid távú tervek helyett sokkal nagyobb időtartamban gondolkodjanak. Nagyon fontos lenne, hogy a gyerekvállalási kedv ne elsősorban azoknál legyen érezhető, akik két már meglévő gyermek után a negyvenes éveik környékén szívesen vállalnak még egy harmadikat is, mert nem ez a cél. Az lenne a lényeg, hogy a fiatalok vállaljanak gyerekeket, és hogy ezt ne akadályozza az sem, hogy még nem diplomáztak le, vagy hogy dolgoznak. Az egyik javaslatunk éppen arról szól, hogy hogyan lehetne megteremteni a kollégiumokban speciálisan a fiatal családok számára elkülönített részeket, ahol a kisgyerek mellett végezhetik tanulmányaikat. Úgy gondolom, öt-tíz éven belül nagyon nagy áttörésnek kell történnie ezekben a kérdésekben.
CSH: Eddig csak három bankról tudunk, amelyek szocpol-támogatást adnak. Mi az oka ennek?
GK: A szocpol-támogatásnak megvan a törvényi háttere, de a bankok nem érdekeltek abban, hogy megadják ezt a támogatást. Nagyon fontos, hogy a bankok érdekeltté váljanak ebben a kérdésben, hiszen egyetlen pénzintézet sem fog úgy kockázatot vállalni, hogy nem látja, hogyan tud haszonra szert tenni. A puding próbája az evés, és remélem, hogy ennek az évnek a második felében elindul ez a folyamat.
CSH: A kerekasztal nagy hangsúlyt fektet a távmunka támogatására. Miért járunk ennyire gyerekcipőben ezzel kapcsolatban?
GK: Azért, mert Magyarországon nincs meg a bizalom sem a munkavállaló, sem a munkaadó részéről. A munkaadók jellemzően úgy gondolkoznak, hogy ha a munkavállaló nincs folyamatosan szem előtt, akkor nem fog dolgozni. Más országokban ez nem így van: ott valahogy jobban bíznak az emberek egymásban.
CSH: Nemrég azt nyilatkozta, hogy a kényszerszinglik országa vagyunk. Mit jelent ez a kifejezés?
Dr. Kopp Mária: A népesedés szempontjából fontos tény, hogy sokan nem találnak párt maguknak, sokszor azért, mert nem mernek belevágni egy kapcsolatba. Ennek a jelenségnek a hátterében leginkább az otthon látott sémák, viselkedésminták állnak. Nagyon súlyos bizalomvesztésről van szó: egy felmérés szerint az emberek 70 százaléka gondolja úgy, hogy a legbiztosabb nem bízni senkiben. Ugyanakkor a házasság a legtöbb ember értékrendjében a legbiztosabb kapcsolatformát jelenti, de sokan abból indulnak ki, hogy a tökéletes társat kell megtalálniuk, és nem veszik észre, hogy csak együtt lehet egyre tökéletesebbre csiszolódni.
CSH: Milyen tendencia jellemzi a magyar lakosságot a születések és a házasságkötések számát illetően?
Dr. KM: Az EU-n belül nálunk van a legnagyobb különbség a tervezett gyerekszám és a ténylegesen megszületők között, úgy, hogy eközben a magyar fiatalok tartják a legfontosabbnak a gyerekvállalást. A tavalyi év második felében azonban lassú növekedési folyamat kezdődött: három százalékkal emlekedett a születések száma, ami nagyon pozitív, különösen azért, mert ez a tendencia különösen a magasabb végzettségűek körében volt jellemző. Komoly változás az is, hogy 2011 utolsó két hónapjában hét százalékkal nőtt a házasságkötések száma. Természetesen ezzel nem szabad megelégednünk és további konkrét intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy ez a folyamat ne álljon meg, vagy forduljon vissza. Fordulóponton vagyunk, és ezt most nagyon óvatosan kell kezelni ahhoz, hogy át is tudjunk billenni.
CSH: Hogyan lehet a gondolkodásbeli változásokat jogszabályba ültetni?
Dr. KM: A javaslataink elég jelentős hányada bekerült a törvénykezésbe. Minden felmérés szerint családbarát társadalom vagyunk, és azt tartjuk, nem lehet igazán boldog, akinek nincs gyereke. Az NGM-en belül létrejött a “Családbarát Magyarországért” nevű munkacsoport, amelynek az a feladata, hogy megalapozza és monitorozza, megvalósulnak-e a gyakorlatban a javaslatok.
CSH: Nemrég jelent meg a kerekasztal Apafüzet című kiadványa. Miben segít ez az írás az apukáknak?
Dr. KM: Az Apafüzetet minden újszülött apukája meg fogja kapni, és ebben a védőnők is segítségünkre lesznek. Megváltoztak a nemi szerepek, sok helyen nem támogatja senki a fiatal párt. Az édesanyák a munkahelyről csöppennek bele a gyermekszülésbe, az apák pedig sokszor nem tudják, hogyan segíthetnének, illetve mitől válnak jó apává. Kutatások bizonyítják, hogy ha az apa kedvesen beszél a várandós anyukával, azt a magzat is érzékeli. Az Apafüzet célja az, hogy segítsen az újdonsült apáknak az új szerephez való alkalmazkodásban, a párkapcsolat változásainak kezelésében, illetve a gyermekhez való hozzáállásában.
CSH: Ősztől bekerül az iskolai oktatásba a családi életre nevelés elnevezésű tantárgy. Lehet sikeresen átadni olyan értékeket, amelyeknek esetleg épp az ellenkezőjét tanulják otthon a gyerekek?
Dr. K.M.: Nagyon hatékonyan át lehet adni ezeket a dolgokat. Hollandiában például már az óvodától kezdve tanítják a konfliktuskezelést, az agresszió levezetését. Épp most kaptam az ENSZ családbizottságától egy írást, amely azt taglalja, hogy a válás hosszú távon egészségügyi kockázattal is jár, sőt, az élettartamot is megrövidítheti. Ma sokan úgy gondolják egyszerűbb váltani, mint rendbehozni a meglévő kapcsolatot. Ezen szeretnénk megelőző beavatkozásként a családi életre nevelés keretében változtatni társkapcsolati készségek fejlesztésével.