Széllel tündökölni

A gyerekeim először csak az Álomkófic című lemez részleteit hallották, minden számból néhány sort, de ez is tökéletesen elég volt nekik ahhoz, hogy áhítattal vegyes örömmel figyeljék a kis foszlányokat és követeljék a folytatást.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. március 20. Gyarmati Orsolya

A gyerekeim először csak az Álomkófic című lemez részleteit hallották, minden számból néhány sort, de ez is tökéletesen elég volt nekik ahhoz, hogy áhítattal vegyes örömmel figyeljék a kis foszlányokat és követeljék a folytatást.


Kettős kód

Én is szeretek gyereklemezt hallgatni, de őszintén szólva van néhány, amit egy idő után nehezemre esik ismét feltenni. Az Álomkóficcal azonban ez nem fordult elő, mert végig azt éreztem, ez a lemez ugyanúgy a felnőtteknek is szól, mint a gyerekeknek: mintha a Misztrál a hangszerelésével és a versek összeválogatásával kettős kódot rejtett volna el a zenében: egyet a gyerekeknek, amit az ő lelkük tud megfejteni, egyet a felnőtteknek, hogy a zeneszámok segítségével ők is rádöbbenhessenek-mosolyoghassanak magukra, és megtalálhassák a saját kis üzeneteiket, ki-ki a magáét.

Színesedés

Az 1997-ben alakult Misztrál együttes Álomkófic című lemezének megjelenését kilenc másik korong előzte meg, a kifejezetten gyerekeknek szóló azonban egészen 2010-ig váratott magára. A zenekar tagjainak elmondása szerint a lemez megjelenését nagyon hosszú előkészületek jellemezték, talán éppen azért, mert gyerekeknek nagyobb felelősség egy albumot összeállítani, mint felnőtteknek, hiszen a gyerekek egyrészt kritikusabbak, másrészt érzékenyebbek is, mint a felnőttek. Úgy tűnik azonban, hogy a Misztrál tagjainak sikerült visszaemlékezniük arra, ők milyenek is voltak gyermekként, ugyanakkor nem követték el azt a hibát, hogy összekeverjék a gyermeki lélek érettségét és tisztaságát a gyerekességgel és a “te ezt még úgysem érted”-attitűddel. A zeneszámok érett hangszerelése és a szövegek játékos-komoly volta tisztelettel közelít a gyerekekhez, és nem a fejletlenséget, vagy a tapasztalatlanságot látja bennük, hanem a lehetőséget, ami ott van minden egyes gyermek lelkében. Ahogy az együttes tagjai a borítón megfogalmazzák: “egy gyereklemeznek nem kell eltérnie egy felnőtt lemeztől a fontos kérdésekben, azaz nem egyszerűsödnie kell, csupán színesednie.”

Gyereklélek

Az Álomkófic elsősorban kortárs költők darabjainak gyűjteménye, de találhatunk a lemezen verset Romhányi Józseftől, Szabó Lőrinctől, sőt, Balassi Bálinttól is. A zenei stílusok között megjelenik a jazz, a népzene, a blues és persze az összetéveszthetetlen Misztrál-hangzás is. Mindehhez igényes hangszerelés és vokalitás társul, amelynek segítségével már sikerült is a titkos küldetés: költészetet csempészni a gyerekek életébe. S persze mindeközben maguk a zenekar tagjai, Hoppál Mihály, Heiczinger Miklós, Török Máté, Tóbisz Tinelli Tamás és Pusztai Gábor is bevallják, mennyire jó volt ismét találkozni saját gyermeki lelkükkel: “Oly jó néha elcsellengve széllel tündökölni, színekkel táncolni, Boldogasszony felé tekinteni, erdőben rókát bámulni, réteken megpihenni, árvalányhajjal egymást cirógatni, tavak partján moszkitók énekére békákkal vacsorálni. Útban hazafelé pedig cinkét hivogatni, kóficokkal álmodozni, ménesek közt lovak meséit figyelni és olyan jó gyermeknek lenni… még felcseperedve is.”