Abortusz méhen belül: legális. Abortusz méhen kívül: gyilkosság!

Az abortuszpárti mozgalmaknak kemény hetük volt. Kermit Gosnell tárgyalása hétfőn kezdődött és azóta is szinte hömpölyögnek a horrortörténetek a pennsylvaniai tárgyalóteremből, ahol az abortuszok végzéséből milliomossá vált Dr. Gossnell halálbüntetését követelik az ügyészek, mivel bebizonyosodott az orvos egyértelmű és kizárólagos felelőssége hét újszülött és egy volt betege meggyilkolásában.

Régebbi alkalmazottak szerint Gosnell előszeretettel alkalmazta az abortuszokat élő, már megszületett babákon, akiknek egyszerűen átvágta a gerincét. Személyzetének szinte semmiféle egészségügyi képzettsége nem volt. Gosnell nem foglalkozott elavult, rozsdásodó eszközeinek tisztán tartásával, fertőtlenítésével két abortusz között, viszont egyik kedvenc hobbija az volt, hogy a halott magzatokról eltávolított lábakat üvegekben őrizze.

Az ügy azonban, legyen bármilyen rettenetes és elfogadhatatlan, valójában messzebbre mutat, miközben ugyanis Gosnell azért kap valószínűleg halálbüntetést, mert köztudottan megölt újszülötteket, a legtöbb amerikai államban tökéletesen legálisnak tekintették volna azt, amit tett, ha néhány perccel hamarabb öli meg a gyerekeket, akkor ugyanis alkotmányosan védett lett volna a cselekedete, és „egészségügyi ellátás” néven megúszta volna a dolgot. Az orvos bűne tehát nem az hogy megölte ezeket a babákat, hanem az, hogy túl képzetlen volt ahhoz, hogy „megfelelő módon” pusztítsa el őket! Az egyik percben megölni egy gyermeket „reprodukciós egészségügyi beavatkozás”, a következő percben gyilkosság? Ez valójában az a botrányos ellentmondás, amit az abortusz legalizálásának köszönhetünk…

A tárgyalás során bemutattak egy harmincadik hétre született kisfiúról készült rettenetes fényképet. Gosnell születése után átvágta a baba gerincét, majd egy dobozba dobta a gyermeket. Természetesen a tárgyalóteremben mindenki elszörnyedt a fotó láttán. De vajon miért? Magától a ténytől, hogy Gosnell már a születése után ölte meg a babát, a törvény értelmében gyilkosságot követve el? Vagy csupán attól, hogy a babát meggyilkolták? Vajon kevésbé sokkolták volna a fotók a jelenlévőket, ha egy legálisan végrehajtott, szülés előtti abortuszról lett volna szó? Hiszen ugyanarról a kisbabáról beszélünk, akinek halála mindkét esetben tragikusnak mondható!

Gosnell tetteinek és perének következtében hangsúly került arra az abszurd helyzetre, hogy vajon miért nem tekinti gyilkosságnak a törvény az anyaméhen belül történő gyermekek abortálását, és miért változik meg hirtelen minden, miután megszülettek?

Ennek a felkavaró igazságnak az ismeretében a társadalomnak két választása van: vagy elismeri, hogy tévedett az elmúlt negyven évben, amikor azt állította hogy a még meg nem született gyermek nem tagja az emberiségnek és ezért nem járnak neki ugyanazok a jogok, mint a megszületetteknek, vagy megvédheti az abortuszhoz való jogát, amit akár a születés utánra is kitolhat. Az első választás az értelem és az egészség választása. A második Auschwitzba vezet.