Ellopott gyermekkor: tizenéves családfők Afganisztánban – VIDEÓ

Afganisztánban a ma élők közül senki nem emlékszik rá, mit is jelent az a szó, hogy béke. Generációk nőttek fel folyamatos rettegésben és nyomorban. A felhőtlen gyermekkor ebben az országban ismeretlen fogalom, hiszen a gyerekek már egészen fiatalon arra kényszerülnek, hogy dolgozzanak. Sokszor rajtuk múlik a család élete.

Az alább megtekinthető videóban olyan fiatal fiúk szerepelnek, akik arra kényszerülnek, hogy ők legyenek a ház urai. Cikkün a videó szövegének magyar fordítása.

Az évtizedekig tartó afgán háború egy egész generáció férfiait, apáit, férjeit rabolta el, mély sebeket ütve a társadalmon. Az árván maradt gyerekek legidősebbjei mindent feláldoznak, beleértve gyermekkorukat is azért, hogy életben tartsák családtagjaikat.

Péntek délutánonként ezek az afgán gyerekek néhány órára összegyűlnek, hogy papírsárkányt eregessenek. Számukra ez nem csupán játék: ilyenkor legalább egy rövid időre elfelejthetik nyomorúságos életüket.

“Én vagyok ennek a családnak a feje. Sosem felejtem el azt a napot, amikor hazajöttem, és nem volt itthon élelem, a húgaim, az öcséim és az édesanyám pedig éhesen feküdtek le aludni.”, meséli egy afgán fiú, aki ugyan még csak 13 éves, de családfőként már reggel hatkor fel kell kelnie, hogy elláthassa a feladatait. Tipikus kabuli háztartásban él taknyos orrú, koszos lábú és korgó gyomrú testvéreivel.  A fiú minden reggel fogja a vödrét és csatlakozik ahhoz a sok tízezer gyerekhez, akik hozzá hasonlóan az utcákon próbálnak egy kis bevételre szert tenni azzal, hogy autókat mosnak.

Nyomorúságos életük ellenére ők még szerencsések mondhatják magukat: “Az apám pár éve halt meg egy robbanásban” meséli a fiatal családfő. “Az autómosásból csupán napi egy dollárt tudok megkeresni és sokszor a többi fiúval is meg kell küzdenem a munkáért.”

Egy másik gyermek cipőpucolásból él, ő még csak 12 éves. Egy kicsit többet keres ugyan, mint ha autót mosna, de ezt a pénzt is nagyon be kell osztania, hogy jusson belőle élelemre édesanyjának és hét lánytestvérének. Egy jó napon akár nyolc dollárt is megkeresek”, mondja, “de van, amikor egész nap nincs munkám.”

Sok gyereknek a megélhetés legegyszerűbb módja a koldulás. Az utca az iskolájuk, a játszóterük és az életük egyeteme.

A legtöbb szülő nem, vagy nem szívesen engedi gyermekét iskolába, hiszen sok családban ők az egyedül munkaképesek, és akár egyetlen iskolában töltött óra is jelentheti azt, hogy aznap este nem kerül vacsora az asztalra.

“Az afgán népesség 57 százaléka 25 évnél fiatalabb”, mondja Mohammed Yousef, az Aschiana gyermeksegítő karitatív szervezet vezetője. “Ezeknek a fiataloknak a nagy része a háború alatt született és nőtt fel bármiféle oktatás, képzés nélkül.”

Minden 100 millió dollárra, amelyet hadi kiadásokra költenek, csupán 7 millió dollár jut szociális programokra, és ebből még kevesebb a kifejezetten gyerekeket felkaroló projektekre.

“A nemzetközi szervezeteknek és az afgán államnak sokkal több figyelmet és pénzt kellene fordítania a gyerekekre”, mondja Mohammed Nissrat, az egyik gyermekjogi program koordinátora.

Afganszitánban hatmillió gyermek van kitéve szexuális zaklatásnak, erőszaknak és a kemény fizikai munka veszélyeinek. A jelenlegi helyzet azonban nem kecsegtet sok reménnyel, s kérdés, vajon a felnövő nemzedéknek milyen lehetőségei lesznek majd?