Első hányásig

Az Európai Unió a világ legkeményebben italozó régiója. Statisztikák szerint az öreg kontinens lakói fogyasztják messze a legnagyobb mennyiségű alkoholt, ráadásul a fiatal generáció egyre inkább élen jár a féktelen vedelésben. Miért iszunk? Miért isznak ájulásig a fiatalok?

„Szétcsapják” magukat

Gergő (17) saját bevallása szerint „imádja” az alkoholt: minden formában, hőmérsékleten és mennyiségben képes magába dönteni. Átlagos vidéki középiskolás, aki a különböző adatlapokon „x”-et az alkalomszerű alkoholfogyasztóhoz tesz, noha gyakorlatilag alkoholista: heti 2-3 szor ájulásig iszik.

A gimnazista szerint nincs ebben semmi rendkívüli, „mindenki ezt csinálja” – mondja, majd gyorsan hozzáteszi, kevésbé csapom szét magam, mintha drogoznék.

Nézőpont kérdése, hogy Gergőnek igaza van-e, az azonban bizonyos, hogy a legutóbbi években valóságos divat kerekedett az ún. „rohamivásból” (binge drinking). Az angol kifejezés lényegében annyit tesz, hogy az alany a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legnagyobb mennyiségű szeszt fogyasztja el, ezzel lőve magát át egy más tudatállapotba.

Alkoholista vagy fűves?

Cikkünkben a Facebook közösségi portál segítségével – véletlenszerű választással – több tucat 12 és 18 év közötti diákot kérdeztünk meg az alkohollal való viszonyáról.

Beszédes, hogy keresgélés közben a kedves fiatal arcok között ráakadtunk az Alkohol profiljára, de ezernél is több lájkolója van az „Alkoholista vagy füves?” alkalmazásának is.

Az elmúlt évek alkoholtrendjeit végigtekintve az látszik nyilvánvalónak, hogy az italból szépen lassan a kábítószerekhez hasonló tudatmódosító vált, legalább a mostani tini-generáció annak (is) használja.

A „rohamivás”-szerű vedelés akut hatásairól, kezeléséről nem annyira érdemes beszélni, mint az okairól. Az így fogyasztók előtt első olvasatban nagyjából két egyszerű út van. Amennyiben a dolog rendszeres, alkoholfüggőkké válhatnak, rosszabb esetben akár bele is halhatnak egy nagyivós kalandba.

Sokkal több érdekességgel kecsegtet a jelenség okainak megtalálása, hiszen az alkohol ilyen mértékű fogyasztása Európában egyébként régebben is divatos szabadidős tevékenységből mára napi rutinná terebélyesedett, ráadásul egyre fiatalodik a „célcsoport” is. Brit szakemberek korábban a „rohamivás” kapcsán mindössze 8 éves érintettről is beszéltek.

Európa gyártó és fogyasztó alkohol-nagyhatalom

Az angol Institute for Alcohol Studies már 2006-ban, az Európai Bizottságnak készített jelentésében megállapította: „Az EU a világ legkeményebben italozó régiója, bár az egy felnőttre eső évi 11 liter tiszta szesz elfogyasztása jelentősen elmarad a 70-es évek közepén mért 15 literes csúcstól. Úgy tűnik, hogy az utóbbi 40 évben a 15 EU országban kiegyensúlyozódtak a fogyasztói szintek, ami azt jelenti, hogy 1960 és 80 között Közép- és Észak-Európában növekedett, míg a déli részen csökkent a fogyasztás. A 10 később csatlakozott EU országban mért adatok minden időnél jobban megközelítik a 15 EU országban mért szinteket, jóllehet, a 10 EU országon belül jelentős eltérések tapasztalhatóak. A legtöbb európai ember fogyaszt alkoholt, de 55 millió felnőtt (vagyis a teljes népesség 15 %-a) absztinensnek mondható. Összevetve ezt és a nyilvántartásba nem vett italfogyasztást, az egy ivóra eső mennyiség eléri az évi 15 litert.”

A jelentés szintén megemlíti a„kontrollvesztésigtörténő ivást”. Előfordulása – írja – Európában országonként változik, de azt lehet mondani, hogy Dél-Európában ritkábban fordul elő, mint a földrész többi országában. Az utóbbi időben azonban inkább a „kontrollvesztett italozást” vizsgálják, ami azt jelenti, hogy az egyén egy adott alkalommal egy bizonyos számú/mennyiségűitalnál többet fogyaszt el.

Természetesen sok ember nem hajlandó beszámolni arról, hogy sikerült lerészegednie, és vitákra ad okot az is, hogy mennyi ideig is tart igazából az adott alkalom.

A 15 Európai Uniós országban tapasztaltakat – állapítja meg ugyancsak a jelentés -, a felnőtt lakosok saját bevallásuk szerint évente átlagosan ötször részegednek le, a kontrollvesztett italozás (5-nél több ital fogyasztása egy alkalommal) azonban körülbelül 17-szer fordul előugyanazon időszakban. Ez az Európai Uniós országok polgárai esetében azt jelenti, hogy 40 millióan havonta isznak túl sokat és 100millió embernél (1 a 3-ból) a kontrollvesztett italozás legalább havi egy alkalommal fordul elő.

A 10 később csatlakozott Európai Uniós országból a fentieknél jóval kevesebb adat áll rendelkezésre, de a meglevőkutatási eredmények azt mutatják, hogy a borivás egy részének helyét átveszi a tömény szesz fogyasztása. A 15 Európai Uniós országhoz viszonyítva ezekben az államokban ritkábban fogyasztanak szeszesitalt, a kontrollvesztett italozás azonban gyakrabban fordul elő. Ezen adatok erősen „visszafogottnak” tűnnek mára, az újabb felmérések még aggasztóbb tendenciákat mutatnak, egyes szakértők szerint az értékek akár többszöröződhettek is.

Érzelmi többletjelentés

Miért isznak drámaiabban a fiatalok? Az egyik legkézenfekvőbb ok az „utánzás”. A gyerekek, fiatalok utánozzák szüleiket, társaikat, mintát követnek. Így tartoznak vagy nem tartoznak egy közösséghez: egy kamasz esetében a tiltott dologhoz való hozzáférés mindig sokkal elemibb erejű, mint idősebb korban. Ráadásul a tabu „együtt csinálása” közelebb hozza a használókat, érzelmi többletjelentést ad a tevékenységnek. A tiniknek legtöbbször pontosan ezen érzelmi többletjelentésre van szükségük, hiszen nehezen találják helyüket a családban, az iskolában, a társadalomban. Elmúlik a szülőkhöz való szoros kötődés, a problémáikkal pedig egyedül maradnak.

Az alkohol mennyiségének fokozása vagy az alkalmak megnövelése mind a kapcsolati idők elnyújtását szolgálják, az öröm érzésének fenntartását. Ha a fiatal hosszú távon érzelmi, lelki bizonytalanságban marad, az alkohol addiktív tulajdonsága még veszélyesebb lehet.

Arra a kérdésünkre, hogy miért fogyasztanak alkoholt, az általunk megkeresett fiatal felhasználók döntő százaléka úgy válaszolt: lazít, kiereszti a gőzt, beszélget, barátkozik.

A közel 30 választ adó érintettnek csak elenyésző töredéke számolt be gyakori „rohamivásról”, igaz, utóbbiak azt is állították, hogy rajtuk kívül is nagyon sokan űzik, csak nem vallják be. Mégis a többség nem számolt be vagy nem vállalta a rohamivás bélyegét. Azt nem tagadják, hogy lerészegednek akár hetente többször is, de tudatuknál maradnak, az emlékezetüket nem veszítik el.

Egyre több fiatal kér segítségért

Tibor, az Anonim Alkoholisták egyik tagja telefonon válaszol kérdéseinkre. Mint hangsúlyozza, előfordult már fiatalkorú segítségkérő a szolgálatuknál, de szerencsére nem ez a jellemző. Ugyanakkor – mondja – az összes hozzájuk fordulónak mintegy 10 százaléka számít fiatalnak (25 év alatti), ami nem nagy arány, de 10 éve ez a szám inkább a nullához közelített.

Szerinte az a tény, hogy egyre fiatalabbak, egyre több alkoholt fogyasztanak, jól summázza a világ változásait: egyre stresszesebb, egyre ingergazdagabb környezet, vele pedig egyre több a feldolgozandó élmény, hatás.

Divat lett a szesz

Másrészről, mondja a fiatalember, divatról is beszélünk: sok tini egyszerűen sikknek tartja, ha vedel. Alkoholista nem feltétlenül a szociálisan rászorulókból válik, erősíti meg feltevésünket a betegségen szintén áteső Tibor, ugyanúgy nem válogat, ahogyan a betegségek sem. Saját példáján is tudja, hogy sokszor többdiplomás emberek, nagyon jól szituált családból jövő fiatalok válnak rabbá. A dolog esetükben nem annyira látványos, mert jobban képesek leplezni.

A legnagyobb veszély a fiatalok szempontjából az, hogy nem lehet előre tudni, hogyan hat a nagy mennyiségű, rendszeres alkoholfogyasztás az egyénre. Nem kell ahhoz naponta lerészegedni, hogy valaki alkoholistává váljon, elég, ha fogékony erre a fajta függőségre és kész a baj.

A fiataloknak ma sok lehetőségük van arra, hogy kárt okozzanak maguknak, de arra is, hogy ebből kimásszanak – összegzi a segítő közösség tagja.

Önmagában az alkohol még nem tragédia

Egy hazai megyeszékhely egyik középiskolai tanárát ugyanerről faggattuk, aki elmondta, szakközépiskolában tanítva – elméletben – nagyon rossz tapasztalatai lehetnének, mégsem ennyire borúlátó. A több évtizedes szakmai múlttal rendelkező pedagógus szerint ténykérdés, hogy a fiatalok körében egyre nagyobb mennyiségben fogyasztanak alkoholt. Mindemellett – hangsúlyozza – ez önmagában nem tragédia, hiszen ebben az extrémül pörgő világban, amikor egy 14 éves gyerektől felnőtt dolgokat várnak el, nem meglepő, ha menekülési utakat, megnyugvást keresnek. A probléma véleménye szerint csak akkor válik komollyá, amikor ebből az életformából nem tud majd kilépni, mert nem kap megfelelő célokat, megfelelő lehetőségeket.

A tinik nagyon nagy többsége már akár pár hónapon belül átesik az első „nagy felismerésen” az alkohollal kapcsolatban és visszaáll egy egészségesnek talán továbbra sem nevezhető, de legalább nem veszélyes életformára.

Nagyon fontos a fiatalok tudtára adni, hogy a mértéktelen fogyasztásnak bizony nem pusztán rövidtávú egészségkárosító hatásai lehetnek, hanem igen komoly, visszafordíthatatlan következményei. Sajnos nem példa nélküli a tinihalál sem.

Befejezésül ajánljuk ezt humoros formába öntött ismeretterjesztő filmecskét, melynek az üzenete azért véresen komoly: