Pelenkás bodybuilderek VIDEÓVAL

Bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe az az ötéves román kisfiú, aki két éves kora óta “gyúr” napi szinten. Giuliano Stroe egy olasz televíziós show-ban mutatta meg a három év eredményét: ő tud a világon a leggyorsabban kézen járni, méghozzá medicinlabdával a lába közt! A kisgyerek pont úgy néz ki, mint a “nagy” body builderek: kidülledő vénák, kockás has, hatalamas bicepszek és inkább vicsorgáshoz hasonló mosoly.

Őszintén szólva ijesztő, ahogy egy bájos gyermekarc így eltorzul. Az pedig, hogy mi járhatott a szülők fejében, amikor a kétéves, beszélni még alig tudó apróságot edzésekre kezdték járatni, elképzelni sem tudjuk. Giuliano apja, Iulian elmondása szerint a kisfiút születése óta magával vitte a konditerembe, de mindig vigyázott rá, hogy “ne erőltesse túlságosan”. Milyen szerencse! Apuka még azt is hozzátette: “Giuliano még csak egy gyerek, ezért sosem edzhet egyedül, és ha elfárad, mehet játszani.”

Noha “csak” Giuliano döntött rekordot, meg kell említenünk, kisöccsét, Claudiut is, aki maga is egy kis izompacsirta. Mivel azonban apuka nem akarja őket túlterhelni, ezért naponta “mindössze” két órát kell edzeniük. Figyelmes, nem?

A gyerekek ilyen szintű produkáltatása és a testkultusz aránytalan felnagyítása rendkívül romboló hatással lehet ezekre a kisgyerekekre. Korábbi cikkeinkben írtunk már a kislányok Barbie babává történő átalakításáról (anyukák agymenése), valamint a kínai gyerektornászok a gyermekkínzás fogalmát tökéletesen kimerítő edzéseiről, most pedig itt az új őrület: a tesztoszterontól nem látó apukák tipegő Hulkokat szeretnének látni – természetesen minél gyorsabban, és a hosszútávú lelki és fizikai következmények figyelembe vétele nélkül.

A pszichológusok véleménye az, hogy sajnos az ilyen gyerekek esetében mindig az apukákkal van a gond, hiszen ők semmi mást nem látnak, csak a teljesítményt, és annak fokozatos növelését, miközben nem veszik észre, hogy a gyerekükből vásári majmot csinálnak, aki szegény azt hiszi, valóban egészséges dolog apró Stalloneként ugrándozni a kamerák előtt. Hogy később milyen fejlődésbeli problémákat okoz majd ez a tökéletesen irreális terhelés, arról most még nemigen tudunk eredményeket, csupán találgathatunk.

Ott van például a Világ Legerősebb Fiúja című dokumentumfilm címszereplője, az ukrán Richard Sandrak, aki három évesen kezdett edzeni szülei, Pavel Sandrak harcművész világbajnok és Lena Sandrak aerobicbajnok felügyelete mellett. Noha a fiú úgy emlékszik vissza, hogy soha nem kényszerítették semmire, azt azért lehet tudni róla, hogy gyakorlatilag nem volt gyerekkora: soha de soha nem játszhatott társaival, egyetlen falat édesség nem csúszhatott le a torkán, mindig szigorú diétán volt, és apja azt is megtette vele – nyilván erősítendő a gyerek jellemét – hogy miközben ő maga egy hatalmas pizzát falt, addig a kis Richardnak be kellett érnie néhány salátalevéllel. Meg is lett az eredmény: hatévesen a kisfiú 82 kilót volt képes fekvenyomással felemelni. A “kis Herkulest” felkapta a média: szerepelt filmben, számos étrendkiegészítő reklámarca lett, rengeteg talk showba hívták fellépni.

A gyermek bodybuilding az elmúlt néhány évben virágzó iparággá nőtte ki magát. Egy piackutató cég elemzése szerint a gyerekek már 2-2,5 évesen elkezdenek lejárni, persze nem maguktól, hanem apukájuk szerény ”unszolására” (csak nehogy a cumit, meg a váltás pelust otthonhagyják…elnézést a cinizmusért), s egyre több edzőklub, bodybuilding-terem kezd a legfiatalabb klienskörre építeni. Van már gyerek étrendkiegészítők (nem a marslakócskák!), gyerekbérlet- és tagság edzőklubokba, gyerek súlyemelő-bajnokságok, Iron Boy-versenyek, és még sorolhatnánk. Számukra nyilván elhanyagolható tény, hogy a 12 éven aluli testedző gyerekek között kiugróan magas a törések, húzódások, zúzódások aránya és sokkal nagyobb az esély arra is, hogy valamelyik balesetet szenvednek rájuk esik valamelyik edzőtermi eszköz.

Tény, hogy ezeknek a gyerekeknek átlagon felüli lesz az állóképessége, és nyilván kitartóbbakká is válnak, mint társaik. Ez azonban kevés ahhoz, hogy indokolt legyen kicsi, dönteni még nem képes gyerekek ilyen mértékű fizikai-lelki terhelésnek kitenni, csak azért mert egy szülő ebben látja beteljesedni valamilyen álmát…