Végtagok nélkül, boldogan – VIDEÓVAL

Van egy 31 éves fiatalember, aki tavaly nősült és idén februárban született meg a kisfia. Munkáját tekintve előadó. Szabad idejében golfozik, úszik, szörfözik, dobol, sokat posztol a Facebookon. Na és? – gondolhatnánk – mi különleges van ebben? Nos, csak annyi, hogy ennek a fiatalembernek születésétől fogva hiányzik mindkét karja és mindkét lába. Nyomorék? Korlátozott képességű? Korántsem. Többet ért el lélekben és szellemben, mint legtöbb embertársa, akinek mindene megvan. A világ legoptimistább embere, aki személyesen tanít milliókat és milliókat arra, hogy mennyire fontos a hála, a szeretet, egymás és önmagunk elfogadása és értékelése. Ő Nick Vujicic.

Átkozott?

A tetra-amelia szindróma egy rendkívül ritka fejlődési rendellenesség. Amikor Nick megszületett, szüleit hatalmas sokként érte, hogy fiuknak nincsenek karjai és lábai, illetve az egyik lábfeje helyén egy fura csonk van két ujjal. Nick egyszer azt mondta: ha a harmadik világban, más szülőktől születik, valószínűleg azonnal megölik, hiszen átkozottnak, szégyennek tekintették volna. (Igen, sajnos ez a szokás még ma is sok helyen dívik…)

Szerencséjére azonban Ausztráliában látta meg a napvilágot. “Hogy fog a fiunk boldog életet élni? Ugyan mihez kezd majd így?”- kérdezték Nick szülei, ám miután túltették magukat az első megrázkódtatás nehézségein, úgy döntöttek, minden erejükkel azon lesznek, hogy fiuknak teljes, boldog életet biztosítsanak. Akkor még sem a nővérként dolgozó anyuka, sem a lelkipásztor apuka sem gondolta, hogy Nick néhány év múlva az egész földet beutazza majd, a fél világot inspirálva s motiválva a szeretetre, közel hozva hozzájuk Jézus Krisztus üzenetét. 

Céltalanul

Annak ellenére, hogy Victoria állam törvényei szerint nem járhatott volna “normális” iskolába, Nicket mégis sikerült beiratni. Sajnos azonban Nick pillanatok alatt az úgymond egészséges gyerekek gúnyolódásainak és bántalmazásainak kereszttüzébe került, aminek következtében a kisfiú komoly depresszióba süllyedt, s egy idő után úgy gondolta, nincs miért élnie. Tíz évesen megpróbálta belefojtani magát a kádba, de szülei iránti szeretete szerencsére az utolsó pillanatban megakadályozta abban, hogy véget vessen életének. “Az iskolai zaklatók álma vagyok”, írja honlapján, a lifewithoutlimbs.org-on. “Gondoljatok csak bele! Se karom, se lábam. Igen nehéz eltitkolnom sokkoló megjelenésemet, így aztán olyan, mintha egy hatalmas céltáblát hordanék a szívem felett, ami csak arra vár, hogy a gyerekek belelőjék rosszindulatuk nyilait. Bár felnőttkoromra megtanultam figyelmen kívül hagyni a kellemetlen megjegyzéseket, iskolás koromban folyamatos zaklatásnak voltam kitéve. És ami még rosszabb: csak nagyon kevesen álltak ki mellettem.”

A férfi, aki a szívével ölel

Nick rengeteget gondolkozott azon, vajon miért kellett így születnie. Kitartóan imádkozott azért, hogy nőjön ki a lába és a keze. El sem tudta képzelni, mi lehet így élete célja, és hogy van-e egyáltalán ilyen. Elmélkedései, lelki szenvedése közepette azonban egyre erősebb lett Istenbe vetett hite, míg végül kimondta: “Lehetek dühös Istenre azért, amim nincs, vagy lehetek hálás neki azért, amim van.” Lelkiereje és kitartása egyre előrébb vitte céljához. Tizenhét éves korától kezdett rendszeresen előadásokat, lelkesítő beszédeket tartani imacsoportjában, majd megalapította a Life Without Limbs (Élet végtagok nélkül) nevű szervezetet. Miután lediplomázott, hamar belvetette magát abba, ami közben nyilvánvalóan a hivatásává vált: az emberekhez szólásba, hogy személyesen menjen el minél több helyre és beszéljen gyerekekhez-felnőttekhez. Elsősorban azonban mégis iskolákat látogat meg és olyan gyerekekhez beszél, akik a gyengébbeket zaklatják, bántják, alázzák meg napi szinten. Meg olyanokhoz, akik ugyanúgy áldozatok, ahogy ő volt egykor.

És ezeknek a laza, szétesett, nagyszájú, flegma, vagy bezárkózott, szorongó, rettegő diákoknak az arca az előadások alatt hirtelen megváltozik. Megáll a rágó a szájukban, nem nyomkodják a telefont, nem izegnek-mozognak idegesen várva, mikor mehetnek már a dolgukra. Elkomolyodnak és hirtelen gyerekké válnak, igazi, ártatlan gyerekké, aki csak arra vár, hogy valaki értse, szeresse, megölelje őket. Nick szavai nélkülöznek minden pátoszt. Nem magas lóról beszél a hallgatóihoz, hanem végtelen elfogadással. Számára mindenki egyformán értékes és szeretetreméltó.

Az előadások végén Nick-et meg lehet ölelni, ő ugyanis, saját szavaival élve egy “ölelőgép”.  A szívével ölel, és bizony sokszor előfordul, hogy a legkeményebb rosszfiú az iskolából zokogva karolja át Nicket és percekig nem tudja elengedni.

Tökéletes boldogság

Nick éppen egy ilyen előadás után ismerkedett meg egy malajziai lánnyal, Kanae-vel, akit tavaly februárban feleségül is vett. Éppen egy évvel később megszületett Kiyoshi James. Nick tökéletesen boldog és nem érzi úgy, hogy bármi hiányozna az életéből. De a mai napig tart egy pár cipőt a szekrényében annak jelképéül, hogy hisz a csodákban.

Nick Vujicic április 19-én és 20-án Magyarországon tart előadásokat! További információkért kattints ide!