Ma másként csinálnám? Szülésem története

Ki csodálatos, ki kellemetlen érzéseket őrizget magában, de abban minden nő egyetért, hogy saját szülésünknek, ennek a gyakran elementáris, felkavaró élménynek az emlékét életünk egyik legmeghatározóbb mozzanataként élénken, mélyen hordozzuk magunkban. Van, aki boldogan gondol vissza rá, míg más kismamákban kérdések maradtak, egyesek egyenesen bizonytalanságokkal, félelmekkel küzdenek szülésüket követően. Pedig ha a vajúdás közben adódó váratlan helyzetekre nem is lehet maradéktalanul felkészülni, a szülésélmény feldolgozása lehetséges.

Szülésem története – ahogy én megéltem

Hogyan lehet segíteni a szülésélmény feldolgozását? Egyáltalán kell-e segíteni? És ha igen, akkor hogyan, hiszen amit egy szülő nő szubjektív élményeként tart számon, annak a külvilág számára számtalan olvasata létezik – ezek a gondolatok kavarogtak bennem, mielőtt megérkeztem – a Születés Hete keretében tartott – szülésélmény-feldolgozást segítő csoportfoglalkozás „bemutató előadására” a szülés és születés testi-lelki egészségéért tevékenykedő Perinatus Alapítvány központjába.

Kellemes légkörbe érkeztem, és a kedves fogadtatást követően gyorsan megtudtam, hogy itt most nem is annyira előadásra, mint inkább egy kötetlenebb beszélgetésre kerül majd sor. Az alapítvány állandó programjai keretében heti rendszerességgel tart kiscsoportos, hat alkalomból álló foglalkozásokat olyan kismamák számára, akikben szülés után komolyabb kérdések maradtak, esetleg különböző traumák feldolgozásához van szükségük segítségre. Szubjektív történetekkel, egyéni gondokkal fordulhat ide a szülés előtt álló vagy már kisbabáját is magával hozó kismama, de egyéni konzultációt is tartanak az alapítvány pszichológusai, mentálhigiénés szakemberei és tanácsadói. A téma pedig bizonyára minden megjelentet élénken megszólít.

Hogy jó szülésem legyen

Azt pedig, hogy az adott kérdés mennyire is aktuális, rögtön megtudjuk az előadáson jelenlévő szakértők és anyukák hozzászólásaiból. Kicsit bátortalanul, de mindenki belefog a saját történetébe: szó esik a szülést megelőző kérdésekről, félelmekről és jól végződött, ám váratlan helyzetekről. Kiderül, hogy az sem teljesen nyugodt, akinek a története „sikersztori”, azaz komplikációtól mentes, kellemes szülésélménye volt. Annak pedig, aki kevésbé kellemes előzményeket őrizget – bár nehezebben tudja megmagyarázni, hogy miért –, még nehezebb a feldolgozás. Csizek Zsuzsanna mentálhigiénés tanácsadó és Nováky Rita szülésznő pedig szép lassan segít eligazodnunk a lélek útvesztőiben, hogy felfedezzük, megérezzük, mire is van szükségünk ahhoz, hogy szülésélményünket – akármi történt is közben – utólag meg tudjuk emészteni.

A szülésélmény megemésztése érzelmi munka

Kívülállóként talán nehéz elképzelni, de a szülésélmény feldolgozására minden nőnek szüksége lehet – ezt támasztják alá a beszélgetésen elhangzó bátortalan vallomások, kérdésekkel, kételyekkel teletűzdelt szép és megkapó történetek is. Hogy miért is van ez így, az a két szakember válaszaiból bontakozik ki.

Csizek Zsuzsannaelmondja, hogy gyermekünk születése kiemelkedően fontos esemény az életünkben, bárhogy is történt, érdemes tudatosabban odafordítani rá a figyelmünket. A szülésélmény feldolgozása érzelmi munka, nem igazán lehet hozzá akarattal és racionálisan közelíteni. Pont olyan ez, mint maga a szülés.

A szülés minden nő életében fontos, kiemelt téma – teszi hozzá Nováky Rita, s azonnal meggyőz minket, amikor elárulja: szülésznőként számtalan anyuka történetét hallgatta már végig különböző szituációkban – postán, boltban, sőt, még adóhivatalban is. A nők ugyanis – ahogy megtudják, hogy egy olyan emberrel van dolguk, aki ezt a szakmát végzi – pillanatok alatt megnyílnak, elmesélik saját szülésüket. A szülésznő azt is hozzáteszi, hogy a beszélgetésekből kiderül, sokan 30 év elteltével is élénken emlékeznek bizonyos mozzanatokra, mintha ma történt volna, alig halványulnak az emlékek.

Érzelmi kirakós

Hogy miért érint minket olyan érzékenyen gyermekünk világra hozása? Csizek Zsuzsannaszerint a szülés történetében számtalan réteg rakódik egymásra, amiknek megfejtése olyan, mint egy puzzle – a kis darabkák kirakása közben néhány részlet szépen összeáll, majd amikor megtalálunk egy, a kisebb részleteket összeillesztő darabot, rájöhetünk, hogy árnyaltabb, színesebb és messzebbről nézve talán más is a kép, mint eredetileg gondoltuk.

Az húzódik e mögött, hogy a lélekben lerakódott emlékek pókhálószerűen kötik össze a korábbi érzelmi tartalmakat, s így elakadásaink, feldolgozatlan nehézségeink egy új élmény hatására együttesen megmozdulhatnak. Hogy konkretizáljuk a példát, ha valakinek nehéz az édesanyjával való viszonya, várandósságával, szülésével, anyává válásával ez a viszony felhangosodhat. Tehát az aktuálisan zajló változás megérintheti, aktiválhatja az anyai kapcsolat régi, nehéz témáját is. Ez a jelenség azonban csak elsőre olyan ijesztő. A szülésre való felkészülés során ugyanis nem csak ezek az elrejtett nehézségek kerülnek felszínre, de megoldásukhoz is közelebb juthatunk. Komoly átalakulások is bekövetkezhetnek, régről magunkban hordozott nehézségek is feloldódhatnak a felkészülés és a szülésélmény feldolgozása során.

Szép és könnyű lesz-e?

Arra persze lehetetlen válaszolni, hogy az én szülésem szép és könnyű lesz-e vagy küzdelmes és nehéz, de általában a kérdés sokkal árnyaltabb is. Az viszont fontos, hogy a ráhangolódás egyben megelőzést is jelent, hiszen ha a várandósság alatt érzékenységgel fogadjuk, milyen kérdések foglalkoztatnak minket a szüléssel kapcsolatban (Hogyan tudom rábízni magamat másokra? El tudom-e engedni a kontrollt bizonyos helyzetekben?), akkor fel tudunk készülni a nehézségekre, váratlan helyzetekre és az élmény feldolgozása már az első gyereknél könnyebb lesz.

Az is nagyon fontos, hogy az anyuka lássa: a nehézségek is a folyamat részét képezik, ezt is meg kell tanulni elfogadni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat, de valójában nincs két egyforma szülés, mindenkinek egyedi élményei, saját története van. Ezért sokkal fontosabb, hogy a kismama azt lássa, hogyan simul bele a szülése saját élettörténetébe. A feldolgozásban természetesen nagyon fontos, hogy tudjunk beszélni az érzéseinkről és legyen kivel megosztani az élményeinket. Az sem baj, ha sírunk, ez is az érzelmi munka része, melynek segítségével sok minden a helyére kerül. A várandósság, szülés körüli állapot egy felpuhult időszak nem csupán az anyuka, de a család életében is, s ez az érzékenység a fejlődés útja is lehet.

Az önismeret prevenció

A szülés feldolgozása nem választható külön az önismeret fejlődésétől, hiszen ha tudatosan szemléljük az életünket, tudatosabban alakíthatjuk is, s aztán tudatosabban adhatjuk tovább saját tapasztalatainkat gyermekünknek. A szülésem története egyben életem egyik legnagyobb állomása, fontos hogy elmélyedjek benne, hogy ránézzek, hogy a beérkező sok információból kiszűrjem, mi vagyok én, mi az enyém ebből az egészből. Ha ezt tudatosan teszem, akkor azt is látni fogom, hogy mi az, amit legközelebb másként szeretnék, vagy hogy mit tanultam magamról a szülésem során.

Nekem mi a biztonság?

Miért fontos számomra, hogy a férjem ott legyen, vagy ne legyen ott? Miért pont női vagy férfi orvost szeretnék? Miért akarok kórházban/otthon/császárral szülni? Ezeket a kérdéseket mind-mind fel kell tenni magunknak, hogy rájöjjük, számunkra mi jelenti a valódi biztonságot a szülés során. Meg kell találnunk a saját utunkat, ugyanakkor az is fontos, hogy megengedőek tudjunk lenni magunkkal és akár a kialakuló helyzettel egyaránt.

Ha az adott helyzetben, a szülőszobán már más az igényünk, el lehet fogadni azt is, mint ahogyan a váratlan helyzeteket is. A felkészülés, a folyamatra való lelki ráhangolódás pontosan abban segíthet, hogy megtaláljuk és megerősítsük magunkban azt a nyitottságot, elengedést, mely segíthet e váratlan változások, helyzetek kezelésében. A szülésznő szerint lényeges, hogy bele tudjunk helyezkedni abba is, ha nem a megálmodott elképzeléseink szerit mennek a dolgok. Nem kell tartani ettől, hiszen a szülés közben átélt érzéseket nem ismerhetjük előre, nem tudhatjuk ma, mit fogunk érezni, mire fogunk vágyni vajúdáskor, lehet hogy teljesen másra, mint amit az előre lepergetett filmünkben elképzeltünk.

És az apa?

A férfiak számára sem mindennapi élményt jelent a szülés feldolgozása, amiben manapság egyre több kispapa vesz részt – veszi át a szót Csizek Zsuzsanna, aki szerint az apukákat sem szabad kihagyni a folyamatból. Nekik sem könnyű a feldolgozás, még akkor sem, ha sokszor a háttérben maradva támogatják az anyukát. Sokan azt kérdezik a szülés előtt, hogy mit tudnak segíteni, ami azért nehéz, mert ezt előre nem lehet megmondani. Már az is nagyon fontos, ha egyszerűen ott vannak a kismama mellett, szeretik az anyát és a babát. Különösen a szülés során ez egy olyan körülölelő, biztonságos keretet adhat a vajúdó nő számára, amelybe beledőlhet, és a külső körülményekről figyelme zavartalanabbul fordulhat a belső folyamatok, a helyzet megélése, a jelenlét felé. Ezen belül van, aki aktívabb, mások szerint ez túl nőies dolog, nem tudnak belefolyni. Azonban a látszólag passzívabb apukák is élénken részt vesznek a szülésben. Fontos tudni, hogy sokapát megérint a folyamat hihetetlen ereje, még ha ez nem is látszódik rajtuk. Persze azt is tiszteletben kell tartani, ha valaki úgy dönt, nem tud részt venni a dologban. Ha ugyanis egy férfi érzelmileg nem tud belehelyezkedni a szülés folyamatába, annak valami oka van.

Igaz ez akkor is, ha egy nő nem akar természetes úton szülni. Csizek Zsuzsanna azt is elárulja, hogy bár szakmai, lélektani szempontból a természetes, háborítatlan szülés a legszerencsésebb, fontos, hogy utánajárjunk, ha valaki nem ezt az utat választja. Lehet, hogy a támogatás hatására megváltoztatja a döntését, de az is lehet, hogy a kívülről kapott támogató elfogadás segíti abban, hogy ő maga is elfogadja azt a helyzetet, amelyben van. A váratlanul bekövetkező császármetszések esetében különösen gyógyító hatása lehet ennek a fajta viszonyulásnak, a történtekkel való megbékélésnek. Összefoglalva tehát, ezeknek a történeteknek a feldolgozásában sokat segíthetnek a szakemberek. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy ne avatkozzunk erőszakosan ezekbe a lelki folyamatokba. Amikor valaki eljön egy ilyen foglalkozásra, akkor valószínűleg már megérett rá, hogy körüljárja a kérdést.

És akkor mi segít?

A szakemberek szerint a prevenció, önmagunk előzetes megismerése, igényeink feltérképezése a legfontosabb. A legtöbb kismama beszámolójából az is kiderült, hogy a váratlan helyzetek felmerülése ellenére a felkészülés sokat segített – mind lelkileg, mind fizikailag a vajúdás folyamatában.

Összességében tehát a lelki ráhangolódás, saját igényeink felfedezése és megfogalmazása, a váratlan helyzetekre való elfogadó nyitottság sokat segíthet abban, hogy hogyan éljük meg a várandósság és szülés bizonytalanságokkal, kérdésekkel és új helyzetekkel teli időszakát. A felkészülés idején felbukkanó esetleges nehéz témák, félelmek, problémás családi kapcsolatok rendezése, és a bennünket kísérők támogató jelenléte olyan együttállást hozhat, amely lehetővé teszi számunkra a folyamat „elegendően jó” megélését. Ha pedig valami nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, utólag még nagyobb szerepet nyerhet a feldolgozás lehetősége.