Nem nekem tanulsz! – Gondolatok a bizonyítvány körül
Pontosan emlékszem, nagyobbik fiam még csak óvodás volt, de a környezetünkben már voltak iskolás gyerekek, én már az ő bizonyítványosztásuknál azon remegtem, hogy vajon, majd az én gyerekemnek milyen jegyei lesznek 2-3 év múlva...
Aztán teltek az évek, és még jóval az iskolakezdés előtt megjött a felismerés, ahogy közösségi oldalakon rég nem látott osztálytársaim felnőttkori életvitelével, hivatásával megismerkedtem: a jegyeknek szinte semmi köze a későbbi sikerekhez és magabiztossághoz. Ami nem azt jelenti, hogy az általános iskolából a „leggyengébb” tanuló később egyetemet végzett és professzor lett. Nem, nem a tanulmányokról és a később szerzett jegyekről beszélek, mint „siker”. Arra gondolok, hogy a világ egészen különböző országaiban álltak helyt olyan osztálytársaim, akik az általános iskolában nem emelték az osztályátlagot olyan pozíciókban, amelyek gyerekkoromban még teljesen elképzelhetetlenek voltak.
Mit látok azóta is baráti és a saját gyerekeimen?
Hogy évről évre jönnek olyan új tantárgyak, ami elkezdi érdekelni a gyerekeket…
Vagy jön egy új tanár, aki az addigi tantárgyat számára megközelíthetőbben tudja oktatni és az azért lesz érdekes…
Vagy felfedez a gyerek a környezetében egy olyan szakmát, ami megfogja, elkezd érdeklődni iránta és felméri, hogy mi is szükséges ahhoz, hogy abban ő is el tudjon mélyedni…
A cikk folytatásához kattints ide!
