Családháló

Kezdőoldal Háttér Anyák a világ körül – 6. rész: Abu-Dzabi

Anyák a világ körül – 6. rész: Abu-Dzabi

Különleges helyre navigál Joanna Goddard interjúja: sorozatunk hatodik részében a mesés(nek tűnő) Abu-Dzabiba repülhetünk.

Heilmann Anna,

Anyák a világ körül című sorozatunk hatodik részében Kera Thompson-t ismerhetjük meg, aki Abu-Dzabiban él férjével és három kisgyermekével: a hatéves Owen-nel, a négyéves Asher-rel és az egyéves Elena-val.

 

 

Kera-ról: Kera Utahban élt, amikor 18 évesen megismerte a férjét egy buliban: “10 nap múlva eljegyeztük egymást és 6 hónap múlva már a felesége voltam.” A következő 10 évben 2 gyermekük született és bár boldogok voltak az Egyesült Államokban, mindig vágytak arra, hogy máshol is éljenek. Úgyhogy amint McSean rátalált jelenlegi, kormányzati-adatelemzői állására Abu-Dzabiban, gondolkodás nélkül fejest ugrottak a kalandos lehetőségbe. Kera-nak ez volt az első alkalom, hogy elhagyta az otthonát: “A nemzetközi termináltól rettenetesen megijedtem” – meséli nevetve. “Este fél 10-re érkeztünk meg a városba, és amint kiléptünk a repülőtér épületéből a napszemüvegem szinte leolvadt rólam. Őrületes hőség fogadott és az illatok, a levegő, a táj… teljesen elképedtem attól, ami fogadott.” De 4 év alatt megszerették a várost, jelenleg egy három hálószobás hatalmas házban élnek a város szívében, kilátással az óceánra. “Szeretem a városi életmódot, az utazási lehetőségeket, a nemzetközi kultúra hömpölygését. Szeretem, hogy ilyen közel kerültem a világ másik oldalához.”

A városról: “Abu-Dzabi története lenyűgöző. 40 éve a helyén egy hatalmas sivatag nyújtózott. Nem volt semmi, csak homok és beduinok a sátraikkal és tevéikkel. Aztán olajat találtak és hirtelen minden helyi méregdrága ruhákban kezdett járni, Lamborghinit vezetve, csillogó életkörülmények között. Abu-Dzabi egyik pillanatról a másikra a világ leggazdagabb metropolisza lett. Az itt született araboknak a kormány földet és rengeteg pénzt ad, hogy befektessék vagy elindítsanak vállalkozásokat. Azonban amint elautózol a sivatagba, körbeölel a rengeteg homok és megtapasztalhatod, hogy éltek/élnek a tradicionális arabok – mintha a város nem is létezne pár száz kilométerrel arrébb. Gyakran hagyjuk magunk mögött a várost és elautózunk a “Két fa” elnevezésű helyhez, ahol valóban csupán azt a két fát láthatod közel, s távol a sivatagban. Szeretjük innen nézni a naplementét, vacsorát készítünk a szabadban és sátorban alszunk. A múltkor arra keltünk, hogy 40 teve ugrál át a fejünk fölött. Teljesen frászt kaptunk, a gyerekeink szó szerint szemtől-szembe kerültek egy csordával.”

 

 

 

 

A hőségről: “Néha elviselhetetlenül nagy a hőség és a páratartalom. Itt az emberek szó szerint megfordítják az órát: nappal alszanak és éjjel élnek, dolgoznak, szórakoznak. Az emirátusi kultúra éjszaka kezd el lüktetni. Nagyon gyakran lehet látni egész családokat éjfél körül sétálgatni, vásárolgatni. A gyerekek este bicikliznek. Az egyik barátnőm hajnali kettőkor írt rám, hogy nem megyünk-e át a családdal hozzájuk egy kis együttlétre. Az viszont igen bonyolítja dolgokat, hogy a nyugati időszámítást is figyelembe kell venni, az üzletek miatt. Ez hatalmas problémákat eredményez: NEM tudsz egész nap és egész éjjel fent lenni. A gyerekek elalszanak az órákon, kimerültek. Az embereknek ki kell találni egy jobb megoldást erre. Az én gyerekeim fél nyolckor már az ágyban vannak.”

A hatalmas bevásárlóközpontokról: “Abu-Dzabiban a pláza az a hely, ahol vagy. Amikor először megérkeztünk Utahból, este 10 volt és a férjem – aki már hónapokkal ezelőtt kitapasztalta az itteni életmódot- így szólt: “Menjünk el a plázába!” Hatalmasnak tűnt és tele volt emberekkel. Szerintem legalább hat óriási pláza található az otthonunk 5 mérföldes körzetében és naponta kezdenek el újakat építeni. Mindegyikkel az éppen aktuális legnagyobbat akarják felülmúlni. Itt mindent megtalálhatsz: korcsolyapályát, bowling termeket, szupermarketeket, szórakoztató központokat… és nagyon sokáig nyitva tartanak, pont amiatt, mert a helyiek csak éjszaka vásárolnak.”

 

 

 

 

A gyerekek körüli segítségről: “Sosem volt babysitterem Abu-Dzabi előtt, de most egy egész napos segítőm van: Tsega Etiópiából. Segít főzni, takarítani és a gyerekek körüli teendőkben is. Itt ez igen gyakori. Mindenkinek van bejárónője, sofőrje és babysittere. Olyat is láttam egyszer, hogy egy arab anyuka minden gyerekének volt saját dadája! Tudom, hogy ez picit ellentmondásos téma, különösen az amerikai anyukáknak, főleg akik Utahban élnek. Ott 4-5 gyerek van a háztartásban és teljesen egyedül nevelik őket. Nekem azonban már akkor őrült nyomást jelentett az, hogy legyen minden este többfogásos vacsora, vagy, hogy a gyerekek megjelenése tipp-topp legyen. Valahogy mindig azt éreztem, hogy elbukom a “vizsgát”. Nemsokkal azután, hogy Abu-Dzabiba költöztünk a középső gyermekemnél kimutatták az autizmus első jeleit, ami után egyből felvettük Tsega-t, hogy kicsit össze tudjam szedni magam. A megnyugtató hangjával és kisugárzásával szó szerint megmentett minket és a családunk részévé vált. Kaptam egy kis időt magamra, a férjemre és külön-külön a gyerekeimre. Nagyon rossz lesz majd nélküle.”

A helyi anyukákról: “A legtöbb anyuka, akikkel barátságba kerültem, a világ számos tájáról érkeztek. Emirátusból származó ismerősöm három, ha igazán van. Nagy ritka, ha tudok beszélgetni arab anyukákkal. Azt azonban elmondhatom, hogy igen barátságosak és nyitottak. Sajnos keveset járnak egyedül az utcákon, a gyerekeikkel csak éjszaka sétálgatnak, de akkor meg ott van az egész család körülöttük.”

Arról, hogy milyen nőnek lenni Abu-Dzabi-ban: “Természetesen nagyon más itt nőként élni, mint nyugaton. Rengeteg szabály van, ami egy amerikai vagy európai nőnek igen frusztráló lehet. Például, amikor kismama voltam Elena-val és a helyi kórházba elmentem egy rutin vizsgálatra, a férjemnek egy másik, férfiaknak kijelölt szobában kellett várakoznia. Ez nagyon zavart és végül odaültem mellé, ami miatt csúnyán néztek rám.”

 

 

 

Az emirátusi divatról: “A helyi nők itt pompásan néznek ki és fantasztikus az illatuk! Egy “tipikus” arab hölgy az abaya-t hordja, ami egy ruha, mely az egész testet takarja és a shayla-t, mely egy hosszú sál, amivel az arcukat és a hajukat is el tudják takarni. Egy haladó értelmiségi mondjuk egy kis frufruval tudja feldobni a megjelenését. A táskáknak, a cipőknek és az óráknak itt hatalmas státuszuk van. Sokszor lehet látni egy abaya-t hordó asszonyt egy igazi Louis Vuitton táskával és egy méretes Louboutin cipővel.”

Az ételekről: “A kedvenc helyi ételem a shawarma, és a forró maneesh sajt. Sajnos rengeteg a nassolni való, a cukros édesség és a helyi gyerekek iskolai uzsonnás doboza bizony sokszor tele van nyalókákkal, félkész ételekkel és gyorséttermi ennivalókkal. Az amerikai gyorséttermi láncok nagyon népszerűek itt. Megtalálható a McDonald’s, a Subway, a Wendy’s…még a Shake Shack is! Azonban belevisznek egy kis helyi specialitást például a CSsrkés  Tikka Masala-val vagy a McDonalds McArabia-ja, mely csirkét jelent pitában.”

 

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Anyák napi dalok

Az édesanyák szeretetéhez semmi nem fogható. Odaadóan, féltve gondoskodnak gyermekeikről, amíg csak élnek. Minden évben van egy nap, az Anyák...

Close