Hollandia: nagyon beteg az újszülött? Adjunk neki halálos injekciót!
A Groningen Egyetem Egészségügyi Központjának orvosai rendszeresen ölnek újszülötteket. Igen, jól olvasták. A Groningen Protokoll értelmében ugyanis joguk van eldönteni, alkalmas-e az életre a baba vagy sem. Ha nem, akkor pedig beadhatják neki az injekciót, amellyel „átsegítik” a túlvilágra az újszülötteket…
Mindez nem újdonság Hollandiában: 1992-ben a Holland Királyi Orvostársaság írányelveket fogalmazott meg, amelyek alapján az orvosok eldönthették, életben hagyják-e az újszülöttet vagy sem. Egy évvel később nyolc újszülött intenzív osztályból három engedélyezte a halálos injekció alkalmazását. 1996-ban egy tanulmány rámutatott: az egy év alatt előforduló, átlagosan 80-100 csecsemőhalálozás 8 százalékának az újszülöttkorban „megítélt” eutanázia az oka. Ráadásul, mint kiderült, az orvosok sokszor a szülők beleegyezése nélkül hajták végre szörnyű tettüket.
Bár azt gondolhatnánk, hogy a Groningen Protokoll azért nyilvános, mert így végre mindenki hozzáférhet minden rettenetes adathoz, hanem azért, hogy egyértelművé tegyék: ez egy tökéletesen tolerálható, legális dolog. Pedig itt valójában arról beszélünk, hogy olyan kisbabákat ölnek meg, akik valóban haldokolnak, vagy nagyon súlyos állapotúak, de egy mozdulattal eltenni őket láb alól az emberi jogok legsúlyosabb megsértésének számít. A II. Világháborúban épp ezt tették a német orvosok, akik közül később sokukat halálra ítélték. Ám úgy tűnik, ami valaha emberellenes bűntény volt, az – legalábbis a hollandoknál – normálissá, hétköznapivá, elfogadhatóvá vált.
Nemrég egy orvosi szaklap két holland orvostól közölt cikket, akik racionális érvek mentén magyarázzák el, hogyan és miért próbál a Groningen Protokoll normákat felállítani a csecsemőgyilkossághoz.
A Los Angeles Times hasábjain is megjelent egy cikk a hirhedt, magát etikai szakértőnek nevező Peter Singer tollából, aki leginkább arról híres, hogy mindig és mindenhol teljes mellszélességgel támogatja az újszülött-eutanáziát. „Ez a vita többé már nem arról szól, hogy elfogadható-e véget vetni egy csecsemő életének, hanem arról, hogy hogyan tudjuk ezt aktívan megtenni. (értsd: aktív eutanázia a passzív helyett – a szerk.) Singer egyébként azon a véleményen van, hogy egy újszülött, legyen az Down-szindrómás, hemofíliás, vagy bármilyen olyan betegséggel rendelkező csecsemő, aki állapota ellenére boldog és kiteljesedett életet tudna élni, nyugodtan „átsegíthető” a másvilágra, amennyiben ez szolgálja családja érdekeit.
Visszatérve a hollandokra, úgy tűnik, rendkívül messze kerültek az élet szentségének tiszteletétől. Nekünk viszont mindent meg kell tennünk azért, hogy az újszülött-eutanázia soha, semmiféle körülmények között ne lehessen elfogadható.
