Ne diszkriminálják a nagycsaládosokat
A II. Demográfiai Fórum első szekcióülésén arról esett szó, mi fog történni a kisebbségnek minősülő nagycsaládosokkal, akik a jövő zálogát képezik.
Márki László, az ELFAC elnöke moderátorként a láthatatlan munkát emelte ki. Mint fogalmazott: „ha a láthatatlan, vagy más néven fizetetlen munka megszűnne, a társadalom összeomlana.” Raul Sanchez Flores ELFAC főtitkár, a Katalán Nagycsaládos Egyesület igazgatója elmondta: az Európában tapasztalható népességfogyás olyan mértékű, amely csak természeti katasztrófa, háború vagy járvány nyomán szokott kialakulni, ám ez a jelenség a 70-es években kezdődött, és azóta is tart. Flores szerint ennek oka az, hogy abból a modellből, amiben élünk, hiányzik a családi dimenzió, mivel az kizárólag egyénekben, egyéni fogyasztókban gondolkodik. Mint elmondta, a legfontosabb célkitűzés az, hogy a jelenlegi társadalmi modelben a nagycsaládosokat ne diszkriminálják, a nagycsaládosok pedig megfelelő érveket vigyenek a társadalom elé. Tóth Attila, a szlovákiai Fecske Nagycsaládos Egyesület elnöke elmondta: 1992 óta foglalkoznak a nagycsaládosokkal, akik igen kevesen vannak: falvanként mindössze 2-3 család vállal három vagy annál több gyermeket. „A családok építésekor a társadalmat is építjük, valamint annak értékeit, a közjót, a bizalmat, a lehetőségeket. Minél jobban részt vesz a család ebben a folyamatban és minél több a gyermekek száma, annál nagyobb értékű társdalmi tőkét tudnak kialakítani”, mondta Tóth.
Madeleine Wallin, a svéd HARO szervezet elnöke megdöbbentő dolgokról beszélt: ”Svédországban a nagycsalád fogalma gyakorlatilag nem létezik. Kétgyermekes családmodell van, a nők többsége is két gyermeket szeretne. Svédországban az 1-5 év közötti gyerekek 95 százaléka jár bölcsődébe, óvodába. Az egyévesek 60 százaléka van bölcsődében akkor is ha az anya / apa nem dolgozik, az állam pedig ezt havi 1000 euróval támogatja!”
Leonids Mucenieks, a lett nagycsaládos egyesület elnöke elmondta: „Lettországban a nagycsaládok a családok mindössze 8 százalékát teszik ki, s fogyatkozik a népességszám is, hiszen 2017-ben Lettország lakossága már kevesebb mint 2 millió. Talán ennek is köszönhető, hogy a lett kormány végre programjára tűzte a nagycsaládosok kiemelt támogatását, ami korábban teljesen hiányzott a lett politikából vagy közgondolkodásból.” Kardosné Gyurkó Katalin, a NOE elnöke elmondta, miért jelenti a jövőt egy nagycsalád. „Ha nem hinnénk abban, hogy tudunk valamit tenni, nem is ülnénk is. Ott van bennünk a tenniakarás és a sok jó tapasztalat. Nagyon felgyorsult a világ, ám a család az, ami segít abban, hogy kicsit megálljunk. A család nem változott, ugyanúgy szükségünk van rá, mint bármikor történelmünkben. Ez segít megőrizni józanságunkat, itt találunk biztonságra, szeretetre. Egy nagycsaládban a fiatalok belenőnek a feladatokba, a nagyon tanítják a kicsiket, a kicsik példát vesznek a nagyokról. Megtanulunk megosztani, közösen felelősséget vállalni. Mindig van, aki figyeljen a másikra. Lehet diplomációt is tanulni, engedni, kompromisszumot kötni. Ezek a képességek azok, amik segítenek abban, hogy a nagycsalád továbbra is a jövő legyen!”
A demográfiai témákban a Családok Budapesti Világkongresszusa kapcsán írt cikkeink linkjei:
“Nem érdekel, mások miért nem tartják jónak a családot!”
Zimbardo: “Az online hedonizmus a nap 24 órájában elérhető!”
Novák: “A család a legfontosabb közösség”
“A szülők közti jó kapcsolata az alapja a gyermek kiegyensúlyozottságának!”
Harrach Péter: “A demográfiai helyzet alakulása nemzeti sorskérdés”
“Helyre kell állítani a természetes reprodukciót Európában – ez nemzeti ügy!
