„A szülők közti jó kapcsolat az alapja a gyermekek kiegyensúlyozottságának!”
A Családok Budapesti Világtalálkozójának első napján megtartott II. Demográfiai Fórum első délutáni programja a Demográfiai kihívások a tudomány szemszögéből című plenáris ülés volt Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatója és Patrick Fagan professzor, az Amerikai Katolikus Egyetem tanára, kutatója részvételével.
Spéder Zsolt a magyar népesedési helyzet kihívásairól beszélt. Elmondta: a népesedés a halálozások, a születések és vándorlási egyenleg arányából áll össze. A termékenységet illetően1981 óta folyamatos csökkenés jellemzi a magyar helyzetet, amelynek oka többek között az új reprodukciós minta kialakulása, ami alapján a fiatalok Közép-Európában egyre később és egyre kevesebb gyereket vállalnak: ennek összetevői a munkaerőpiaci átalakulások, a párkapcsolatok átalakulása, a házasság értékének megkérdőjeleződése, a tanulmányok kitolódása, a családpolitikai intézkedések kiszámíthatatlansága. A párkapcsolati viszonyok átalakulásának következtében nagyon sok gyerek született házasságon kívül, bár ez az arány az elmúlt néhány évben némileg javult, mondta Spéder. A termékenységi rés, amely a megszületett és a kívánt gyermekek közötti különbség, hazánkban jelenleg 60 százalékos.
„Amikor a magyar termékenységi helyzet kilátásairól beszélünk, két dolgot érdemes megemlíteni. Az egyik, hogy milyen a gyermektelenek gyermekvállalási kedve 40-44 éves korukig. Ez jelenleg (2016-os felmérések alapján) 15 százalék, tehát ennyien vannak azok a nők, akik már nem fognak gyermeket vállalni. Ezzel párhuzamosan azt is figyelembe kell venni a népesedési előrejelzések készítésekor, hogy hiába növekedett a háromgyerekesek részaránya, közben a kétgyerekesek aránya csökkent, s egyre többen vannak a gyermektelenek és az egy gyermeket vállalók is. A másik fontos dolog a hazai termékenységi helyzetet illetően a Ratkó-unokákhoz kötődik, akik mostanra lettek kb. 40-41 évesek, így kikerültek a gyermekvállalási szempontból aktív életkorból. Eközben az átlagéletkor két évvel csökkent Európában, miközben Magyarországon sokkal többen halnak meg (140 ezer 2016-ban), mint amennyien születnek (94 ezer 2016-ban).
A kivándorlás 2013-ig erőteljesen növekedett, s onnantól ugyan némileg csökkent, illetve a kivándoroltak egy része visszatért, de az bizonyos, hogy a visszatérők nem tudták megállítani a népességcsökkenést. Spéder kiemelte: a magyar családpolitikai rendszer rendkívül összetett és nagyvonalú, hiszen a GDP közel 5 százalékát a családok támogatására költjük, ami hazánkat Európában az élvonalba emeli.
Patrick Fagan professzor előadása arról szólt, milyen összefüggések vannak házasság, boldogság, vallás és demográfia között. Fagan a gyermekek oktatásának témájával kezdte beszédét. A kutató ismertette: felmérések szerint azok a gyerekek teljesítenek a legjobban az iskolában, ahol a szülők együtt vannak, házasságban élnek, legalábbis az Amerikai Egyesült Államokban. A vallás gyakorlása szempontjából Fagan rámutatott: minél komolyabban veszi egy család a vallásgyakorlást (értsd: legalább hetente elmennek misére), annál jobb a gyerekek iskolai teljesítménye, ami Fagan szerint azt jelenti, hogy ezek a gyerekek jó tanulmányi eredményeik miatt felnőve jobb munkahelyet és több fizetést kapnak majd. Fagan zárógondolatában így fogalmazott: „Nem a szülők és a gyerek közti jó kapcsolat a döntő a gyermek kiegyensúlyozottságát illetően, hanem az apa és az anya közötti egészséges és harmonikus viszony.”
A demográfiai témákban a Családok Budapesti Világkongresszusa kapcsán írt cikkeink linkjei:
“Ne diszkriminálják a nagycsaládosokat!
Novák: “A család a legfontosabb közösség”
Harrach Péter: “A demográfiai helyzet alakulása nemzeti sorskérdés”
“Helyre kell állítani a természetes reprodukciót Európában – ez nemzeti ügy
