Találkozások a börtönben – Kölley György története 2. rész

Egy találkozás a pincében

Gyurka abban biztos volt, hogy semmi törvénybeütközőt nem tett. Még mindig élt benne a remény, hogy Magyarországon ezt nem lehet megtenni. Arra gondolt, talán ráfogott valaki valamit, de hitt abban, hogy az igazság kiderül. Az események nem Őt igazolták.

Az Andrássy út 60. pincéjében már minden holmit elszedtek tőle, egy napi csönd után elkezdődtek a kihallgatások. Pofozás, majd kínzás következett, és egy olyan kérdéssor a cserkészet szovjetellenes tevékenységéről, amiket először nem is tudott értelmezni. Miután Gyurka nem tudott ezekre válaszolni, visszavitték a cellájába.

Bevett kínzó módszer volt, hogy a foglyot arccal előre, üvegcseréppel beszórt fal elé állították, a karjait két oldalra ki kellett tárnia, és lábujjhegyre emelkednie. A falat erős reflektorfénnyel világították meg, a fogolynak pedig nem szabadott a szemét becsuknia. Egy óra múlva legszívósabbak is összeestek. Aki kidőlt, kapott a nyakába egy vödör hideg vizet, és fölállva ott folytathatta ahol abbahagyta.

Az egyik vödör víz után Gyurka épp újra a fal felé fordult, mikor valaki megszólította: „Hát Te hogy kerülsz ide Gyurka?” Egy volt osztálytársa, Stark Imre arcába nézett, aki szomorúan, szánakozva tekintett Gyurkára. Az iskolában sokszor segítettek egymásnak, Gyurka németből volt jobb, Imre számtanból. Az osztályban Gyurka időnként védelmezője volt a kistermetű, vékony Imrének. A többiek gyakran szekálták a zsidó származású, okos, csöndes fiút. Imre kérdésére Gyurka csak annyit válaszolt:” Azt én is szeretném tudni…”

Másnap éjjel nyílt a cellaajtó, az őr csak annyit mondott.” Ne kérdezzen semmit!”, és egy csomagot adott át, amiben szemmel láthatóan olyan dolgok voltak, amik csak otthonról származhattak: rózsafüzér, egy darab kenyér, körözött, egy kispárna. Évekkel később derült ki, hogy Imre éjjel meglátogatta Gyurka nővérét. Lekapcsoltatta a villanyt, összepakoltatott a sötétben egy kis nekiszánt apróságot. Közben beszélt: Gyurkától jött, ne kérdezzenek semmit. Később a Rajk perben ő is vádlott volt, ki is végezték.

A kamaraerdei koncepció

Egyik nap fölvitték a kihallgatószobába, ahol az asztalon egy nagy halom fegyver, robbanószer, és rengeteg töltény hevert. A kihallgató tiszt közölte, hogy ezt a cserkészektől vették el, majd betuszkolták az ajtón a rettenetesen összevert Olofsson Placid atyát, Unden Miklóst, és Ditzl Károlyt. A fiúk egyetemisták voltak és cserkészvezetők, Placid atya pedig bencés tanár.

A két gyerek rettegve mondta el, a betanult szöveget arról, hogy mit követtek el: előre megfontolt szándékkal hátba lőttek egy orosz őrmestert a Kamaraerdőben. A rémtett után, az őrmestert kifosztották, és elásták. Miután a két gyereket elvezették, behozták Vágh József jezsuita atyát is. Ő volt a fiúk gyóntatója – majd megérkezett a „sajtó”, és fotók készültek a „cserkészgengszterek” felbujtóiról, meg az elkobozott bűntárgyakról.

Gyurka ezek után már semmi jóra nem számított. Öt nap múlva továbbszállították a Gyűjtőfogházba, innen nem sokkal később a Markó utcába. Itt a főügyész csinos kis beszédet tartott neki arról, hogy bár semmi olyan vád nincs ellene, ami miatt büntethetnék, az ÁVO nem enged, el kell ítélni. Ő tulajdonképpen, személyesen nagyon sajnálja, mert Gyurka pap nagybátyja vette le őt az Auschwitzba induló vonatról, de hát sajnos semmit sem tehet. A férfi összepakolt, és elköszönt.

Másnap átszállították a Vilma királynő útjára, ami akkor az NKVD magyarországi főhadiszállása volt. Minden ruhát elszedtek tőle, az ingét, nadrágját kivéve, és egy zárkába lökték, ahol már addigra sokan voltak. Többek között Placid atya és Vágh atya is. Itt tudta meg azt is, hogy valójában mi is történt a Kamaraerdőben.

A cserkészek kirándulást szerveztek. Mivel nagyon rossz volt még a közbiztonság, ezért azt gondolták, hogy hegedűtokban elviszik magukkal azt a gépfegyvert, amit az ostrom alatt az utcán elhagyva találtak. Az erdei tisztáson, ahol letelepedtek játszani, énekelni kezdtek. Eleinte nem is volt gond, ám egyszer csak a bokrok közül kibotorkált a tisztásra egy rettenetesen részeg orosz őrmester. Először csak ordítozni kezdett a fiatalokkal, később fegyver húzott elő és rájuk fogta. Az egyik fiú ijedtében előkapta a gépfegyvert a hegedűtokból és lőtt. Az orosz azonnal meghalt. A halálra rémült gyerekek gyorsan elásták a tetemet és hazamentek.

Börtön Sopronkőhidán

Nem is lett volna semmi baj. Az oroszok ugyan keresték az őrmestert, de fogalmuk sem volt róla, hogy hol lehet. Ám Unden Miklós öccsének volt egy osztálytársa, akinek az apja ávós volt. Miklós öccse egy kisméretű pisztolyt vitt be az iskolába és szünetben megmutatta a többieknek. Erről az osztálytárs beszámolt otthon az ávós apukának. Még aznap este házkutatás volt Undenéknél. A kispisztolyt ugyan nem találták meg, de Miklós naplóját igen, amiben a kamaraerdei eseményeket mind feljegyezte. Ráadásul azt is sikerült a naplóból beazonosítani, hogy a „Névtelen magyar” című röplapot Unden Miklósék készítették. Ennek a röplapnak az ürügyén került börtönbe – és később 10 évre a Gulágra – Placid atya, Vágh atya, és még sok más szerzetes, egyetemista és gimnazista is.

A dolgok eldőlnek

A következő állomás a Conti utca volt, ami akkor a katonai törvényszéknek adott otthont. Egy nap az őr azzal jött be, hogy vegyék le a szennyes ruháikat, mert tisztát kapnak. Lázas kapkodás kezdődött, mindenki üzeneteket dugdosott a szennyes közé. Mikor kiadták az ajtón a holmit, valóban otthonról származó, tiszta ruhát kaptak cserébe. Mint kiderült, a velük együtt perbe fogott gimnazisták és egyetemisták szüleik fölkeresték Budapest szovjet főparancsnokát, és engedélyt kértek arra, hogy legalább tiszta ruhát kaphassanak a gyerekek. Az engedélyt végül kiterjesztették a többiekre is. 1946 szeptember kilencedikén, egy rövid és nagyon egyszerű tárgyalás keretében majd’ 30 fiatalt, és három papot ítéltek el. A két egyetemista fiút, Unden Miklóst, Ditzl Lászlót és egy fiatal hadnagyot halálra ítéltek, a többiek a „bűnük” mértékétől függően 10, 20, 25 évet kaptak. A kisbüntetéseseket –mint amilyen Gyurka is volt – csak 7-8 évre ítélték. A vád Gyurka estében az volt, hogy tudott az ellenforradalmi szervezkedésről, de nem tett ellene semmit.

A Sopronkőhidára menő szállítmány még megvárta a gyöngyösi, hatvani, egri perben hasonló vétségekért elítélt fiatalokat és papokat is. 80-100 elítélt szállt ki az állomáson a marhavagonból. Itt még a halálraítéltek is velük voltak. Később onnan tudták meg, hogy éjjel kivégezték őket, hogy az a cellaajtó, ahol ők voltak, egy reggel tárva-nyitva volt, és már csak az üres priccsek voltak bent…

Források:

Kölley György: Értetek és miattatok

http://www.huszadikszazad.hu/1946-junius/bulvar/gyilkos-fasiszta-osszeeskuvest-leplezett-le-a-rendorseg

Fotók forrása:

http://bv.gov.hu/download/f/5e/c0000/skfb_header.jpg

http://www.hirado.hu/wp-content/uploads/sites/7/2016/12/FMAFI1946_793027 .jpg

A címlapképen balról jobbra:Vágh József, Olofsson Placid, Kölley György a lefoglalt bűntárgyakkal