„A boldogság én magam vagyok!” – interjú Jónás Mónikával, az Öröm és szerelem a konyhában című szakácskönyv szerzőjével

Családháló: Hogyan született ez a különleges, személyes történetekkel, érzelmekkel teleszőtt, egyedi szakácskönyv?

Jónás Mónika: Szerintem varázslatos és módon, ugyanis épp egy önéletrajzi regényt írtam, de közben valahogy „kijött” belőlem ez a recepteskönyv, ráadásul úgy, hogy ennek kellett először megjelennie. Amikor elkezdtem írni a könyvet a fájdalmaim közepén voltam, mindent feladtam, hetekig nem voltam magamnál, éreztem, hogy el kell vonulnom, és egyedül, csendben kell lennem. Tavasz volt, épp egy tökéletes pillanatban ültem a Balaton partján, és egyszer csak elnevettem magam, mert rájöttem, hogy nem vettem észre mennyire szép körülöttem minden. Elmerültem ebben a szépségében, és ez kibillentett. Abbahagytam a sírást és elkezdtem érezni, mennyi csodás és szép dolog vesz körül. A szomorúság és a fájdalom, a negatív gondolatok börtönbe zártak, és számomra a kiút ebből a természet közelsége, az öröm, a szépség, a szeretet megtalálása lett.

CSH: Sok éven át családállító terapeutaként dolgoztál. Számtalan embernek segítettél lelki problémáik megoldásában. A receptkönyv a lelki gyógyulás mellett a test tudatos szeretetét hangsúlyozza?

JM: Pontosan. Mindig is olyan terapeuta voltam, aki a lelki problémák megoldása mellett az étrendváltoztatásnak, a helyes életmódnak, táplálkozásnak is nagyon nagy fontosságot tulajdonított, mert a holisztikus gondolkodásba nem fér bele csak a léleknek vagy csak a testnek a gyógyítása. A könyvemmel azt szeretném üzenni a kedves olvasóknak, hogy szeressük a testünket, mert ezzel nagyon sokat segítünk önmagunknak, hiszen ezzel is az önismeret, az önszeretet útját járjuk. Ezért is hívom a szakácskönyvemet szerelmes könyvnek.

CSH: Nem ismerek olyan terapeutát, aki ne valamilyen személyes tragédiából, nehéz helyzetből indult volna el, hogy miközben másokon segít, maga is egyfajta megtisztuláson menjen keresztül. Nálad is így volt ez?

JM:  Igen, pont így. Olyan gyerekkorom, családi hátterem volt, amelyben nagyon nagy sérülések értek. Maga a könyv is egy rendkívül mély drámából indult, nagyon rosszul voltam, de a folyamat kihozott a mélységből és bevezetett az örömbe. Teljesen őszintén és bátran felvállalok benne mindent magamról, az érzelmeimről, a gondolataimról, az életfelfogásomról. Számomra az őszinteség a legfontosabb. És ebben az alkotásban többek közt azzal is szembesültem , hogy a terapeuta munkára elsősorban az öngyógyítás miatt volt szükségem. És tisztelettel, hálával a szívemben de az életemnek ezt a fejezetét, a terápiás munkáimat immár befejezettnek tekintem.

CSH: Hogyan épül fel a szakácskönyv?

JM: Hét fejezete van, bár ez nem tudatos döntés volt, ellentétben azzal, hogy éppen 78 recept szerepel benne, hiszen 1978-ban születtem. Az egyes fejezeteket történetek ölelik át. Nagyon megfogható és egyszerű könyvet szerettem volna adni az olvasók, főleg a háziasszonyok kezébe, mivel a terápiás történek kapcsán pontosan tudom, mekkora teher, és mit jelent az, hogy egyszerre kell nőnek, feleségnek, anyának, dolgozónak és háziasszonynak lenni. Úgy gondolom, a nőiséget nehezebb megélni, mint a férfiasságot, többet kell dolgoznunk magunkon és tudatosabbnak kell lennünk, épp a sokfajta szerep miatt, amit vállalunk. A szerelmes könyv éppen ezért igyekszik inspirálni mindent nőt arra, hogy berepüljön konyhába és nekiálljon főzni.

CSH: …hiszen este 10-kor, amikor holtfáradtan lerogyna a fotelbe, de még ott a mosatlan, el kell pakolni és ki kell vasalni másnapra a gyerekek ruháját, akkor bizony nehéz erre rávennie magát, mivel egész nap egyszerre több szerepnek és annál is több elvárásnak próbált megfelelni…

JM:  Nagyon veszélyesnek tartom ezt a világot, a sok üzenetet, ami mind egy óriási illúziót sugallnak a nőknek, hogy milyen anyának, feleségnek, stb kellene lenniük. Annyifelől kapjuk, hogy mit hogy csináljunk, hogy nő legyen a talpán, aki nem omlik össze ettől időnként. Éppen ezért szerettem volna a saját életemen keresztül bemutatni, hogy mennyire fontos a szeretet, az önszeretet, az, hogy büszkék legyünk magunkra és ne valamiféle, a valóságtól teljesen elrugaszkodott képnek próbáljunk megfelelni. A női fejezet a könyvben például úgy kezdődik, hogy „minden nőben ott az istennő!”. A bennünk lévő szentséget pedig őrizni a mi felelősségünk, éppen ezért fontos, hogy meghatározzuk, kit és mit engedünk be az életünkbe.

CSH: A könyved további különlegessége, hogy többségében te fotóztad, sőt, te is adtad ki, magánkiadásban Ez számomra azt jelzi, hogy tényleg benne van a kötetben a szíved-lelked.

JM: Ami a képeket illeti, hiszek a szavak nélküli világban, abban, hogy ha lefotózok valamit a képek sugározzák az érzelmeimet is. És igen, saját magam adtam ki a könyvet, nemet mondtam a könyvforgalmazóknak, emiatt kizárólag rajtam keresztül, online rendelhető a könyv a szerelemkonyha@gmail.com címen és az ország több pontján lerakati pontokon érhető még el.

CSH: A recepteskönyv egyik kulcsszava az öröm. Valahol azt olvastam, hogy úgy érzed, ez az, ami a legjobban hiányzik a világból…

JM: Sajnos így van, általában nem az örömre helyezzük a fókuszt. Ülj be egyedül egy kávézóba, és figyeld, miről folyik a szó a szomszéd asztaloknál: az emberek többsége panaszkodik, és negatív dolgokról beszél. Pedig nagyon fontos az örömöt észrevenni, és ez csak elhatározás kérdése, mert mindenkinek az életében vannak csoda dolgok is!

CSH: Számodra mi volt a legnagyobb segítség ahhoz, hogy mindezt felismerd?

JM: Az, hogy felismertem nem lehet, és nem szabad kapaszkodni senkibe, mert addig kívül keresem a boldogságot, nem pedig önmagamban. Persze ehhez hatalmas bátorság szükséges, hiszen egy illúzió helyett a valóságot kell választani. Mert az illúzió, hogy azt ismételgetjük: „akkor leszek boldog, ha…” De a boldogság én magam vagyok!

Az Öröm és szerelem a konyhában Facebook oldala ITT érhető el!