Trokán Anna: „Biztos volt, hogy nem maradhat ki az életemből az anyaság”
Mindig kedveltem jókedvű természetét, frissességét. Most együtt örülök vele, hogy megélheti a legfontosabbat, ami egy nővel történhet: az anyaságot. Trokán Anna színésszel beszélgettünk.
Családháló: Tudatosan készültél a gyerekvállalásra?
Trokán Anna: Igen. Tettem is érte: elkezdtem intenzívebben sportolni, igyekeztem felkészíteni a testem és a lelkem is a gyerekre.
CSH: Gyerekkorodban álmodoztál arról, hogy mikorra szeretnél anya lenni? Voltak terveid?
TA: Mindenképpen szerettem volna anya lenni. Ez biztos volt. Azt viszont soha nem terveztem, hogy mikor. Nem is akartam eltervezni. Bíztam benne, hogy megjön az az érzés, amikor minden körülmény adott lesz. Amikor itt lesz az ideje. Hála Istennek így is lett. Az biztos volt, hogy nem maradhat ki az életemből az anyaság.
CSH: Ha készültél rá, nem is ért meglepetésként, amikor megtudtad az örömhírt. Aggódtál egy kicsit azért, amikor kiderült vagy felhőtlenül örültél?
TA: Az első a felhőtlen öröm volt. Amikor sokáig izgulsz, hogy két csík jelenjen meg a teszten, és amikor elérkezik, az eufória. Aztán elkezdesz utána olvasni az interneten, ami megrémít, azt persze tudja az ember, hogy nem szabad, de mégis utánanézel mindennek. Természetesen én is elkövettem ezt a hibát. Az első 12 hétben jobban aggódtam, hogy minden rendben legyen, megmaradjon a baba, de aztán szerencsére ez az érzés normalizálódott. Nem mondom, hogy elmúltak az apróbb aggodalmak, mert nem fognak elmúlni, soha míg élek, de hiszem, hogy a gyerekvállalás egy teljesen természetes dolog.
CSH: Mennyiben változtak meg a hétköznapjaid, miután kiderült, hogy áldott állapotban vagy? Még mindig sportolsz például?
TA: Sajnos ez változott, mert egyből leálltam vele. Én futni szeretek. Ez az, amit nem ajánlanak a 9 hónap alatt, és nem akartam, hogy ezen múljon bármi. De meg kell, hogy mondjam, nem is nagyon kívántam. Az első három hónapban egyáltalán nem. Most kezdem érezni, hogy lenne egy kis kedvem és erőm úszni, vagy valami más mozgást kipróbálni.
CSH: Édesanyád, édesapád mennyire várják, hogy nagyszülők lehessenek?
TA: Rózsaszín felhőkben vannak, nagyon boldogok. Nagyon várták már. Ma már nem számít ugyan soknak, ha valaki 30 évesen szül, anyukám is annyi volt. Én most 32 vagyok, és már nagyon szerették volna, hogy érkezzen az unoka.
CSH: A testvéred is együtt örül veled?
TA: Nóra is nagyon lelkes. Mindig hív, hogy mikor születik már meg.
CSH: Nehéz előre megmondani, de mit gondolsz, milyen anya leszel? A szülés után tudatosan, vagy inkább egy belső érzést követve neveled a gyermeket?
TA: Mindenki azt mondja, hogy nem lehet erre felkészülni, de én úgy vagyok vele, és azt érzem, hogy nekem ez egy természetes dolog lesz. Lehet, hogy aggódni fogok és túlkomplikálok majd dolgokat az elején, de valahogy azt érzem, hogy egyáltalán nem félek azoktól a dolgoktól, hogy pl. hogyan fogom meg az elején. Teljesen természetesnek élem meg. Úgy érzem, ösztönösen fogom csinálni. Aztán persze ez változhat. Sok mindentől félek az életben, hogy mi lesz, de ettől egyáltalán nem.
fotó: Trokán Nóra
CSH: A párod mennyire tudja átélni veled a 9 hónapot? A férfiak sokszor érzik ebben az időszakban, hogy kívülállók.
TA: Neki van egy természetes aggodalma, hogy mi lesz, néha rácsodálkozik, hogy mindez nemsokára valósággá válik, de nagyon boldog. Nagy szerencsém van vele. Már most látszik, hogy nem leszek egyedül. Annyira segít, és annyira velem van, és ez megerősíti a kapcsolatunkat.
CSH: Ez még fontos kérdés, hogy mennyire fűzi szorosabbá a gyermek érkezése a kapcsolatotokat?
TA: Abszolút. Valahogy az addigi problémák, amik addig annak tűntek: „Jaj miért nem hív föl? „Mikor látom?”, azok a dolgok, amiket képes az ember túlkomplikálni, azok megszűnnek egy csapásra. Erre időt és energiát már nem pazarolunk a gyermek érkezésekor.
CSH: Ha a hivatásodat nézzük, a színészetet: mennyire könnyű erre az időre otthagyni a színpadot? Tervezed, hogy meddig maradsz otthon?
TA: Nem tervezem egyelőre. Szabadúszó vagyok, így nem kellett megmondanom, mikor megyek vissza. Nyáron születik majd, így két-három hónapig nem is kell mennem, mert nincs színház. Valahogy azt érzem, hogy majd jön az érzés. Ha érkezik egy olyan felkérés, amire nem tudok majd nemet mondani, akkor elkezdem újra. De addig ezzel nem foglalkozom.
CSH: Tehát semmi más nem számít most, csak a gyermek érkezése.
TA: Abszolút. Ma van az utolsó előadásom, még egyet játszom, és végeztem. A nyár miatt ezen nem is kell tovább gondolkodnom. Most azt érzem, hogy nem is esik jól, hogy játszanom kell. Más van most a figyelmem középpontjában. Nagyon nehéz ez a mi szakmánkban, mert teljesen oda kell adnod magad egy előadásban, és én tudat alatt kímélem magam. Nem tudok annyira odafigyelni, nem is akarok, mert van, ami most fontosabb. Nehéz volt így színpadra mennem. Úgyhogy most azt érzem nagyon jó, hogy vége. Jó lesz most a szünet. Szeretnék rendezkedni, pakolni, készülni, csak erre összpontosítani. Én nem félek attól, hogy nincs dolgom. Mindig föltalálom magam. Attól, hogy nem dolgozom, nem érzem, hogy felesleges vagyok a világnak. Most pont nem.
