Karrier vagy család?

A mai családokban két fő, komoly probléma szokott felmerülni, mely a családi életet, légkört befolyásolja. Az egyik a pénz, a másik a szeretethiány. Ez a kettő pedig sajnos szoros összefüggésben áll egymással.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2011. augusztus 01. Paulik András

A mai családokban két fő, komoly probléma szokott felmerülni, mely a családi életet, légkört befolyásolja. Az egyik a pénz, a másik a szeretethiány. Ez a kettő pedig sajnos szoros összefüggésben áll egymással.


Természetesen mindenki szeretné gyermekeinek a maximális anyagi biztonságot nyújtani. Szeretné, ha gyermeke semmiben nem szenvedne hiányt. Ez teljesen normális, csakhogy vannak, akik azt gondolják, minél több pénz áll a házhoz, annál kevésbé kell foglalkozni a csemetékkel. Ezek az emberek tévednek.

Egy gyereknek ugyanis nem csak táplálékra, ruhára és védőoltásokra van szüksége, hanem szeretetre, biztonságra és stabilitásra is, hogy egészséges felnőtté váljon.

Ebben a modern kori társadalomban roppant nehéz dolog összeegyeztetni a munkát a családdal. Sokszor ezért fel is merül a kérdés: karrier, vagy család? Vannak azonban olyan kivételes családok, emberek, akiknek sikerül a családi életet és a karriert is beiktatni az életükbe. Szerintük nem kell választani.

A családháló.hu megkérdezett egy anyukát, aki hasonlóképpen látja a dolgokat. A hölgy negyvenéves, ötgyermekes családanya, aki nem mellékesen egy televízió szerkesztőségében vezető posztot tölt be. Olvassátok érdekes gondolatait, meglátásait:

Bemutatnád a családodat az olvasóknak? Hány évesek a gyermekeid, mivel foglalkozol?

Öt gyermekem van. A legidősebb fiam kilencéves, egyetlen lányom hétéves, ő most kezdi el ősszel az általános iskolát. Van egy hatéves fiú ikerpárom, és legkisebb fiam másfél esztendős. Én pedig egy budapesti tévénél vagyok ügyvezető. Tulajdonképpen minden a munkámhoz tartozik, ami a csatornával kapcsolatos: szerkesztés, műsorvezetés, hangalámondás, stb…

Sosem jutott eszedbe, hogy otthagyd a munkádat és főállású anya légy?

Tulajdonképpen kilenc évig otthon voltam. A háztartás vezetése mellett persze voltak televíziós munkáim, de javarészt otthon voltam. Én nem gondoltam volna, hogy lehet öt gyerek mellett dolgozni, de megfelelő szervezéssel, akarással, valóban megoldható.

De mégis, hogyan sikerül összeegyeztetni a karriert és a családot? Elegendő az akarás?

Nem, természetesen ehhez kell a megfelelő stabil családi háttér. Nekem nagy szerencsém van, mert olyan a család, hogy mindenben segítenek. A férjem, az apukám, a testvérem, az ő nagyobb kislányai, a gyerekek keresztszülei… úgyhogy a családi háttér megvan. Természetesen nélkülük nekem sem működne.

Tehát, ha nincsen segítség a szülők mögött, akkor lehetetlen?

Igen, szerintem lehetetlen. Öt gyerekkel nekem nem ment volna segítség nélkül. Ráadásul szerintem fontos a több generációs családi háttér. Hogy van nagymama, nagynéni, vagy keresztmama, vagy van az unokatestvér, akiknek viszont én segítettem annak idején, amikor nekik szükségük volt rám és nem dolgoztam. Tehát a család, a kulcs mindenre. El sem tudom képzelni, hogy esetleg bébiszitter legyen. Sokkal nagyobb nyugalommal hagyom otthon a gyermekeimet a rokonsággal.

De akkor szerinted mi a teendő, ha van család (szerető apuka, anyuka), de kevés esetleg a pénz, nem tudnak bébicsőszt fogadni, és sajnos a családi háttér sem megfelelő?

Szerintem akkor választani kell a karrier és a család között. És nyilván nem véletlenül született a gyerek, mindenképpen a családot kellene választani, ha az esetleg anyagiakban annyira nem is szerencsés. Sajnos manapság mindenki azt szeretné, hogy a legmagasabb életszínvonalon éljenek a gyerekei, de itt van a baj. Azt gondoljuk, hogy attól jó egy gyereknek, ha minél magasabb színvonalon élhet. De egyáltalán nem ezen múlik. Ez abszolút nem anyagi kérdés. Amikor nálunk még csak egy gyerek volt, én is azt hittem, hogy ez számít. Akkor átgondoltam, hogy mi mindenre van szüksége. Ahogyan egyre több gyerekem lett, rájöttem arra, hogy annyira nem ezek a dolgok a fontosak.

Mi az igazán fontos?

Az a lényeg, hogy ők egymásnak vannak, illetve mi vagyunk egymásnak. Egyre inkább azt veszem észre, hogy nincs szükség sok játékra, hogy a gyerekek igazából nem ezt igénylik. Az a lényeg, hogy ők a saját kreativitásukkal tudjanak kitalálni játékokat egymással, vagy velünk.

Sok szülő azt hiszi, hogy akkor lesz jó szülő, ha anyagilag, fizikálisan mindent megad a gyerekének. Közben ezek a dolgok nem érnek fel például az együtt töltött idővel. Nagyon fontos a minőségileg együtt töltött idő, a közös játszások, emlékek.