Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések „Anyósom olyan, mint egy jó napilap” – páros interjú az Anyós-suli megalkotóival

„Anyósom olyan, mint egy jó napilap” – páros interjú az Anyós-suli megalkotóival

Mi a feladata az anyósnak? Mikor van túl közel, és mikor ad túl keveset magából a fiataloknak? Hogyan tarthatja egyben a családot úgy, hogy mindenki jól érezze magát? Ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az ősszel újra induló Anyós-suli tréning. Az alkalmakat vezető Süttő Márta és Szikora Ildikó szakemberekkel beszélgettünk a családon belüli szerepekről, határokról, nehézségekről és arról, hogyan tud az Anyós suli tréning támpontot nyújtani azoknak, akik szeretnének még jobb anyóssá válni.

Szikora Réka,

„Anyósom olyan, mint egy jó napilap. Hogyhogy? Naponta megjelenik, és minden pletykát közöl.” Sokan folytathatnánk a csípős hangvételű anyósviccek sorát, ám arra ritkábban gondolunk, hogy anyósunk a számunkra érthetetlen vagy akár bosszantó emberen kívül hús-vér nő, érett asszony, aki ugyanolyan érző lélek, mint bárki más. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy az anyósok olyan asszonyok, akik tanulva a megélt évtizedeikből keresik az élet második felének szépségeit, kihívásait és egyensúlyát.

Mi indított titeket arra, hogy belevágjatok egy ilyen általánosan kényesnek tartott téma dramatikus feldolgozásába?

Süttő Márta (Márti): A férjemmel részt vettünk fiatalok jegyes oktatásában. A házasság előtt álló párok körében tapasztaltuk, hogy óriási szükség egy olyan fórumra, ahol az anyós szerep van a fókuszban. Így megkerestem Ildit, és ketten együtt kidolgoztuk a téma csoportos feldolgozásának alapjait. Az elmúlt félévben indított csoportból több asszonytól is kaptunk visszajelzést kisebb-nagyobb pozitív változásokról. Ez már elég indíték számunkra, hogy folytassuk a megkezdett munkát.

Szikora Ildikó (Ildi): Engem a saját élményeim indítottak el ezen az úton. Nagyon nehéznek éltem meg annak idején a saját anyósommal való kapcsolatomat. Jó pár év után rájöttem, hogy őt nem tudom megváltoztatni, tehát a legtöbb amit tehetek, hogy elfogadom úgy, ahogy van. Ez beletelt harminc évbe. Viszont onnantól kezdve, hogy el tudtam fogadni, nagyon sokat változott és érett a kapcsolatunk.

Mit jelent a családi rendszerben a másik ember elfogadása?

Ildi: Csak akkor tudom a másikat elfogadni, ha megértem a működését, indítékait, motivációit. Ha ez sikerül, akkor sokkal könnyebb a belső munka a jól működő viszony érdekében.

Szikora Ildikó

Hogyan tud segíteni a jól működő anyós-meny viszony kialakításában az általatok megalkotott tréning?

Márti: Nagyon sok kapaszkodót ad a kapcsolati nehézségeink orvoslásában az úgynevezett belső munka. Ha például a tréningen sikerül valamelyest átformálnunk az anyósunkról alkotott képet, azt a valós találkozás alkalmával ő is megérzi. A csoportjainkban gyakorlatban foglalkozunk az aktuálisan felmerülő nehéz helyzetekkel, megterhelő konfliktusokkal, melyeknek aztán a hétköznapi életben mutatkozik meg a hozadéka.

Ildi: A tágabb családunkban azt tapasztalom, hogy az összes közül ez a legnehezebb viszony. Elképzelhető, hogy ennek hátterében az áll, hogy az anya-fia kapcsolat is teljesen más, mint például az anya-lánya viszony. Mikor én anyóssá váltam, próbáltam minél jobban szeretni, elfogadni a menyeimet. Ez persze senkinek sem egyszerű feladat. Ettől függetlenül vannak olyan témák, amelyekről én másképp gondolkodom, de nem szólok bele. Ez már a fiatalok élete, harca.

Milyen jellegű problémákkal, témákkal érkeznek a tréningre?

Márti: Sok gondot okoz például a családi ünnepek szervezése, és a túl közeli vagy túl távoli anyós-kapcsolat is gyakori problémaforrás. Az egyik szélsőség, amikor az anyósok olyanok mint a viccekben: mindenki megpróbál minél távolabb menekülni előlük. A másik gyakori végletes helyzetben pedig az anyós piedesztálra van emelve, mert a fia (vagy a lánya) nem tud tőle kellő távolságot tartani.

Hogyan jelölhetjük ki a határainkat a családi kapcsolatainkban?

Márti: Az eddigi csoportjainkban azt tapasztaltuk, hogy gyakran túl szűk mozgásteret hagynak maguknak az emberek a családon belül. Ennek hátterében legtöbbször megfelelési vágy áll a vélt vagy valós elvárásoknak.

Miben mutatkozik meg, hogy nem megfelelően működik az anyós-meny kapcsolat?

Márti: A csoporton belül gyakran hangzanak el ilyen és ezekhez hasonló megfogalmazások: „fuldoklom a kapcsolatban”, vagy: „föláldozom magam a családért és mégse vagyok elég jó”. Szerintem ezeket nem kell magyarázni.

Ildi: Ezt azzal egészíteném ki, hogy csak az az áldozat jó, amit örömmel tudunk hozni. Annak idején szintén anyósommal való kapcsolatomban éltem meg, hogy nagyon fontos a tervezhető, világos helyzetek kialakítása. Például ha ő tudta, hogy vasárnap várjuk ebédre, akkor az jobb volt, mintha bármiféle bizonytalanságban tartottuk volna egymást. Ezekben a helyzetekben olyan érzéseink lehetnek, mint Exupery Kis hercegében a rózsának: ha tudom, hogy jön, készítem rá testem és a lelkem.

Tapasztalható változás a tréning kapcsán? 

Márti: Első körben a probléma, a valós helyzet fel,- és beismerése szokott bekövetkezni, ami nagyon fontos lépés. Erre egy példa, amikor egy fiatal asszony azt mondta, hogy ő úgy érzi, hogy a testvérei közül egyedül ő felel a szülei házasságáért. A többiek szinte haza se járnak. Ezzel a felismeréssel aztán jól tudtunk tovább dolgozni. De sokszor csak annyi is elég, hogy az embert elfogadják, támogatják. Ettől megnyílik, bátrabbá válik, és a gyakorlati élet apróságaiban is képes lesz egyedül változtatni, továbblépni. A tréninget követően a fiatalok jobban tudják képviselni a saját elképzeléseiket; az idősebb generációnak pedig sikerülhet a családon kívül is elfoglaltságot találni.

Süttő Márta

Dramatikus módszereket is használtok a csoportokban. Mire jó ez?

Márti: A szerepcsere által többek között felismerhetjük a másik ember érzéseit, indítékait. Eleinte előfordulhat, hogy ez nem megy zökkenőmentesen, de ha ráéreznek a csoporttagok, csodálatosan tud működni.

Az anyós-lét előbb vagy utóbb a nagyszülővé válást is magával hozza. Mitől más a nagymamaság, mint az anyaság?

Márti: Teljesen más felelősséggel jár a két helyzet. Nagymamaként segítjük, támogatjuk a fiatalokat, élvezzük az unokákat, de nem avatkozunk bele a mindennapi életükbe. Könnyebbség például, hogy nagymamaként nem jelent erőn felüli kihívást a gyerekekkel való együttlét.

Meg tudtok fogalmazni olyan tulajdonságokat, minőségeket amelyeket kifejezetten nők tudnak megjeleníteni egy családban?

Márti: Az érzések, az érzékenység megélése jellemzően a nőkhöz kötődik. Az érzéseink megfelelő kifejezését szintén gyakoroljuk a tréning során. Fontos, hogy nagymamaként, anyósként, nőként, sikeres emberként tudjunk magunkra tekinteni. Ez jót tesz a házasságnak is és az egész családi működésnek. A leggyakrabban a nőkhöz köthető a családi kommunikáció területe is. A csoportban arra is van lehetőség, hogy különféle kommunikációs technikákat elsajátítsunk. Ezzel együtt azt tapasztalom, hogy olyan is előfordul, hogy hiába szabadulnak fel az emberek annyira, hogy ki merjék fejezni az érzéseiket, mégsincs hozzá a megfelelő kommunikációs eszköztáruk, ezt is gyakorolni kell.

Fotók: Orbán Domonkos (ODPictures)


Süttő Márta mentálhigiénés szakember, pszichodráma vezető és Szikora Ildikó gyógypedagógus, pszichodráma asszisztens, bibliodráma vezető összesen hetvenegy évnyi házasságban, tizenegy gyermek, tizenöt unoka, meglévő és leendő menyek és vők között élik életüket. Szakmai munkájuk és saját élettapasztalatuk kellő biztonságot nyújthat minden asszonynak, aki szeretne még jobban működő nővé, asszonnyá és anyóssá válni.  Jelentkezni az info@suttomarta.hu címen lehet. További részletek: www.suttomarta.hu, www.ferenceskilato.hu. A következő tréning a Kilátó Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozó Központban 2017. november 14-én kezdődik.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Mire van szüksége az egyetemistáknak a családalapításhoz – családbarát hely lett a BCE baba-mama szobája

A Budapesti Corvinus Egyetemen tartott sajtótájékoztatón a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom bemutatta a hallgatók jövőterveivel kapcsolatos országos kutatás gyorsjelentését,...

Close