„A beteg gyermek mögött mindig áll egy család”

Miért lett gyermekorvos?

Mindig nagyon szerettem a nálam kisebbeket, de a tanári pálya nem vonzott sosem. Valamikor középiskola közepétől tudtam, hogy „törpebelgyógyász” szeretnék lenni.

Milyen típusú gyermekbetegségekkel foglalkozik elsősorban?

Ma elsősorban gyermekkori cukorbetegségben és más a hormonrendszert érintő megbetegedésben szenvedő gyerekekkel foglalkozom, de én még azon szerencsés generációhoz tartozom, aki a gyermekgyógyászati képzése során végigjárta a klinika szinte minden osztályát, 10 évet ügyeltem koraszülött osztályon és éveket töltöttem a klinikai gyermekonkológia osztályán is.

Mi adja a munkája nehézségét és a szépségét?

A szépséget a gyerekek nem irányítható őszintesége, nyíltsága adja. Az átlagember számára a gyermekgyógyászat nehézsége abban rejlik, hogy a gyerek nem mondja meg mije fáj, 27 év után én abban látom a nehézséget, hogy a beteg gyermek mögött – legyen az akár egy akut hurutos megbetegedés, vagy egy életet végigkísérő állapot, mint a diabetes – mindig áll egy család, így az egyedi helyzetet nem csak a gyerek egyedisége, hanem a mögötte álló család egyedisége is adja. És gyerekekkel akár kicsit, akár nagyon betegek nem lehet ennek figyelembe vétele nélkül foglalkozni.

Fotó: Luczay Andrea

Melyik a legemlékezetesebb esete, története?

Azt szoktam mondani: nyugdíjas koromban majd könyvet írok róla, olyan sok van. Az utóbbi hónapok egyik szívet melengető története számomra: a 6 éves diabeteses Dávid hozott nekem egy doboz csokit és a következő mondattal adta át: „azért hoztam Neked, mert Te bármikor ehetsz csokoládét” – ő pedig, ugye, a betegsége miatt gyakorlatilag sose. Nehéz volt könnyek nélkül megállni! Azóta is sokszor eszembe jut, ez a történet, amikor nem értékelem az élet egyszerű pozitív történéseit.

Milyenek a tapasztalatai a mai gyermekekkel illetve szülőkkel való együttműködésről?

27 éve vagyok gyermekorvos. Ez alatt az idő alatt én is sokat változtam, ma sokkal türelmesebb, megértőbb vagyok, mint a kezdetekkor. Így nehéz megítélni, hogy ami különbséget érzek a szülőkkel és a gyerekekkel való kapcsolatomban, az belőlem vagy belőlük fakad. Vannak fantasztikus családok, édesanyák akik erőn felül mindent megtesznek a gyerekeikért, én sokat tanulok tőlük. Vannak akikkel nehezebb együttműködni, sokszor azért, amit már említettem, mert egy olyan családi helyzet áll a háttérben, ami csak évek alatt válik nyilvánvalóvá.

Az biztos, hogy a mai szülők a média segítségével sokkal többet tudnak vagy vélnek tudni a betegségekről, és bizony az általános orvosellenesség sem segíti a munkánkat. Bár ez utóbbit sok türelemmel lehet kezelni. Szoktam kérni a szülőket, ne általánosítsanak, várják meg,amíg nálunk is rosszat tapasztalnak, és ezt majd megbeszéljük. A szülők gyerekeikhez a gyerekeikkel kapcsolatban álló felnőttekhez való viszonya a gyerekorvossal szemben pont olyan, mint amit a játszótéren látunk, vagy amiről a pedagógusok beszélnek, azzal a különbséggel, hogy a betegség egy még nehezebb helyzetet teremt. A szülők gyakran mondják:  elképzelni sem tudom, amit kérek tőlük. Ez igaz, én csak sok olyan családot láttam, akik már megvalósították, akiknek sikerült, ezért merek kérni.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Milyennek látja a mai magyar gyermekorvosok helyzetét?

Közismert, hogy elöregedik a magyar gyerekorvos társadalom. Amikor én kezdtem egy klinikai gyerekgyógyász állásnak komoly presztízse volt. Ma a meghirdetett állásokra messze nem a legjobbak pályáznak. A szakmapolitikai okok feltárása nem az én dolgom, de én minden medikus évfolyamnak elmondom, hogy gyermekorvosnak lenni a nehézségek ellenére is csodálatos dolog.

Tagja többek között a Magyar Gyermekgyógyász Társaságnak, a Magyar Diabetes Társaságnak is. 

A tagságok egyrészt a szakmai továbbképzés miatt fontosak, másrészt (és ezt nekem külön meg kellett tanulni) az egyetemi karrier az évek előre haladtával azt jelenti, hogy az ember a saját szakterületén kell, hogy vezetői feladatokat ellásson; ezek színterei a szakmai társaságok.

Önnek két unokája van. Egy gyermekorvos a gyerekei és unokái orvosa is egyben?

A teljes igazsághoz tartozik, hogy saját gyermekem nincs, ajándékba kaptam két unokát – akik a szüleik döntése alapján úgy nőnek fel, hogy három nagymamájuk van-és én ezért végtelenül hálás vagyok. Az unokáimnak van saját gyermekorvosa, ennek ellenére a szüleik orvosi kérdésekben kikérik a véleményemet, de a mindennapokban igyekszem egyszerű nagymama lenni. Fannit egyébként nem is érdemes kórházzal fenyegetni – ne hintázz a széken,mert beütöd a fejed és kórházba kell menni –, mert nevet és azt mondja: Andi mama. Fanni még alig beszél, és ez a mosolya annyit jelent: a kórház számára vidám hely, ahol én is ott vagyok. A minap a betegség szó hallatán rám nevetett és azt mutogatta el, hogyan szoktam meghallgatni a fonendoszkóppal. 

Fotó: Családháló

Milyen érzés 2016 kórházi gyermekorvosának lenni?

Nagy öröm volt egy olyan díjat kapni, amit a szülők szavaztak meg. Tudom, kellett, hogy valaki jelöljön és kellett, hogy ezt követően valaki a közösségi médiában felhívja erre a figyelmet, de az nagyon meglepett, hogy hányan vették a fáradtságot és szavaztak rám. Szívet melengető volt olvasni a sok-sok megjegyzést. Ezúton is köszönet mindenkinek egyenként érte! Az egyik legkedvesebb közülük: „Mi nem szavaztunk, de mi is így gondoljuk”.

Mit gondol, miért kapta ezt a díjat?

A gyerekkori cukorbetegség ellátása nagy terhet jelent a mindennapokban. Fiatal orvos korom óta álmom egy olyan – Európa szinte minden országában létező – „zöld vonal”, amit a szülők felhívhatnak, ha gondjuk támad és egy orvostól vagy egy edukátortól –  a cukorbetegség ellátásában jártas, speciális képzettségű nővér – tanácsot kaphatnak, amíg nem érik el a saját gondozó orvosukat. Sok éve megfogadtam, amíg ilyen itthon nem létezik, én leszek a betegeim „zöld vonala”. Minden betegem elér, és én igyekszem az év 365 napján rendelkezésükre állni. Azt hiszem ez az én egyetlen „különlegességem”.

És mit jelent az Ön számára?

Azt, hogy érdemes ezt így csinálni, mert itt és így van szükség rám. Én sem vagyok hibátlan – ráadásul szigorú is vagyok a betegeimmel –, de sok orvos közül lehet választani, nem kell hozzám járni. Néhány hónapja megkeresett valaki, aki évekkel ezelőtt azért ment el tőlem, mert szigorú voltam, most meg ezért jött vissza.

(Címlapfotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem)