Kerekes Bori: Imádok belelépni a pocsolyába

Hogyan és miért lett játszótér a konyhátokból? Vagy konyha a játszóteretekből?… És kinek az ötlete volt: a két éves kisfiadé vagy a tied?

Ha csak a konyha változott volna játszótérré, egész jól ellavírozgatnék otthon. Bevallom, az elején rettegtem, hogy az a szeleburdiság, amivel éltem az eddigi életem nem válik előnyömre majd, ha anya leszek. Aztán szép lassan rájöttem, hogy dehogy, végre van alibim! Alibim lisztesnek, kecsöpösnek, tojásosnak lenni. Imádok belelépni a pocsolyába, nem bánom, ha megázom, belehempergek a hóba, csakhát ez egy bizonyos kor felett nem annyira helyénvaló. Kivéve, ha az embernek van egy kisfia, akiért hát, ugye mindent! (nevet) 30 éve másztam be például utoljára az utcánkban lévő csatornába, pár hete egy fél napot ott töltöttünk, kavicsot vizsgáltunk, labdát gurítottunk, diót gyűjtöttünk. Újra megszagolom a virágokat, megszámolom a repülőket, ha Nimród nincs velem, még akkor is megörülök egy villamosnak, vagy egy piros autónak. Újra kinyílt a szemem. És ennek következtében örömmel felfordítom a konyhát is, maszatolok, megvizsgálom a tojás törésének lehetőségeit, minden fűszert megkóstolok, megszagolok. Zseniális érzés! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kerülget az ájulás néha a felfordulástól, dehát ez benne van.

Mindig is szerettél, tudtál főzni vagy a fiad mellett jött meg hozzá a kedv, tudás?

Hát a tudás az még mindig úton van azért, de köszönöm a bókot. Amúgy most, hogy mondod, nem rontottam még el semmit, amit a videókban főztem. Én bütykölni szeretek. És az mindegy, hogy amit bütykölök, egy felújítandó bútor, egy rénszarvasos adventi naptár, vagy épp egy két kilós karaj.

Tényleg annyira élvezitek, amennyire ez a videókon látszik?

Igen! Szerintem nagyon egyszerű, ilyenkor mindkettőnknek lehet mindent. Csipegetni, belenyúlni, nyomkodni, túrni, odavágni. Most már, ha nem csinálok videót, Nimród akkor sem hagy egyedül főzni. De nem is bánom, ez egy közös program, ha jól áll hozzá az ember (lánya).

Ez rendben, de nem tartasz attól, amitől a legtöbb anya? Nevezetesen: tízszer annyi idő alatt készül el minden, ha a kicsi is segít, könnyen baja eshet a tűzhely és a kések közelében, stb. A kisfiad sokszor a konyhapulton üldögél…

A felvételek elkészítése miatt eleve százszor annyi idő minden, ilyenkor én azért erre rászánok egy fél napot. Meg szeretném arra is tanítani, hogy mi veszélyes. Hogy a kés vág, a tűzhely megéget, ha leesik, az fáj. Ezt nem lehet úgy, hogy berakom egy járókába, és visítok, ha felmászik a székre. Magától mondja, hogy ez a kés, de a késhez nem szabad nyúlni, magától kéri, hogy vegyem le, nehogy leessen, és esze ágában sincs a tűzhelyhez nyúlni. Soha nem történt semmilyen baleset. Ott vagyok, figyelek, tanulunk.

Nimród nemcsak okos, hanem hálás partnernek is tűnik. Ezt hogy érted el?

Ahogy a Snoopy rajzfilm egyik dala szól: ez egy kölcsönös és érdekmentes barátság. Szerintem csak veszi a lapot, hogy én is benne vagyok a buliban, így ő is. Nem erőltettem rá semmit. Na meg hát imád enni, ez azért hozzáad a dologhoz.

Mi alapján válogatod a recepteket?

Az egyszerűség és a gyorsaság a vezérfonál. Kaptam már képeket anyukáktól, hogy megcsinálják a recepteket, rájuk is gondolok, nekik is szól. Most, hogy már Nimród nagyobb, jöhetnek a játékos receptek: a múmia virsli, a rénszarvasos brownie, az ehető adventi koszorú.

A főzőcskézésen kívül azért más témák is előkerülnek: komatál, barátságok, adventi naptár stb. Ezek is spontán ötletek vagy van egy előre kidolgozott menetrended, naptárad?

Ó, ha nekem életem során lett volna bármikor menetrendem vagy kidolgozott naptáram, már tutira világkarriert futottam volna be… (nevet) Ezek jönnek, ez az életünk. Sok cikket olvasok mostanában, ami a szülővé válás nehézségeiről szól, őszinte vallomások ezek, és persze ez jó – jó, hogy merünk róla őszintén beszélni. De egy kicsit egyoldalúnak is érzem. Nekem is kettéroppant a gerincem, amikor babakocsival együtt cipeltem le Nimródot a lépcsőn a cimeszes videóban, én is agyvérzést kapok, amikor a kutya előttünk tántorog, és felébred tőle a vérverejtékkel elaltatott gyerek, én is belehalok minden orrszívásba, mint az immunerősítő videóban, néha megbolondulok a pelenkázástól, de ez nem baj. A videókkal szeretném megmutatni, hogy ezek a nehézségek is lehetnek viccesek, hogy a gyerek érkezése nem azt jelenti, hogy az ember elveszti a barátait, hogy igenis szoktam hajat mosni, meg sminkelni, nő is vagyok még mindig.

Ha már a nőt említetted, meg kell kérdeznem: hol a férfi? Nimród édesapja a kamera mögött áll?

Papa – merthogy mi Mama meg Papa vagyunk, ez családi hagyomány mindkét ágról – kevésbé extrovertált, mondhatnánk, hogy egy kicsit sem az. (nevet) A videókat egyedül veszem fel, a büszke Papa pedig a munkája mellett rengeteget segít mindenben, Nimróddal, erőn felett igyekszik. Úgyhogy a szereplés alól fel van mentve, ő lesz Columbo felesége.  Jutalmul viszont kap abból, amit főzünk. (Ha marad neki.)

Három hónapja megy a blogod, nagy sikerrel, sok pozitív visszajelzéssel. Hogy érzed magad ettől?

Nyilván örülök annak, ha másoknak is tetszenek a videók, de én úgy vagyok vele, hogyha Nimród 15 év (úristen, ilyen kevés??) múlva akár egy lány fejét is el tudja csavarni azzal, hogy nézd, én vagyok az a cuki kisfiú a videókon, akkor nekem már megérte. De jelen pillanatban, ha bárkinek mosolyra húzódik a szája attól, hogy lát bennünket, akkor elértem, amit szeretnék.

Mindent?! Csak van még valami, amit szeretnél elérni…

Most döntöttük el családilag, hogy ideje rálépni a technikai fejlődés rögös útjára. Adtam egy kis időt magunknak, de úgy tűnik, komolyan vesszük a Kicsi a borsot, szeretjük is csinálni, úgyhogy mindenképp teszünk egy nagy lépést előre a hang -és képminőség érdekében. És várunk minél több új Kicsi a bors követőt, hogy együtt forgassuk fel a konyhát, na meg a világot!