Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Szülő segít szülőnek – interjú a Kopp-Skrabski díjas Lehőcz Monikával

Szülő segít szülőnek – interjú a Kopp-Skrabski díjas Lehőcz Monikával

Megközelítésünk az, hogy a gyerekeknek azzal segítünk a legtöbbet, ha a saját szülőjétől kap egyre több odafigyelést, megértést és szeretetet, így érzelmi biztonságban fejlődik – mondja Lehőcz Monika, az Otthon Segítünk Szolgálat (OSA) vezetője, aki egyéni kategóriában elsőként kapta meg a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom Kopp-Skrabski-díját. A kezdeményezés célja felhívni a figyelmet azokra a személyekre, akik kiemelkedő tevékenységet végeznek a magyar társadalom lelki egészségéért.

Írta: Antal-Ferencz Ildikó,

Hogyan segíti az Otthon Segítünk Szolgálat a Kopp-Skrabski-díj kritériumaként meghatározott célokat?

Baráti segítséget nyújt azokban a kérdésekben, amelyeken a szociális és egyéb segítő szolgálatok nem tudnak segíteni. Nem gyógyít betegségeket, nem segít szociális ügyek intézésében, nem nyújt pszichoterápiás támogatást, nem ad pénzt, nem ápol otthon betegeket. Egyes segítségformáink nagyon egyszerű és kis dolognak tűnnek: segíteni a mozgáskorlátozott szülőt a gyerekek szabad levegőre vitelében, azaz lecipelni a babakocsit a lift nélküli ház 4. emeletéről, majd elkísérni a három gyereket és az édesanyát a játszótérre, és ott figyelni a gyerekekre: utánuk szaladni, megakadályozni, hogy veszélybe sodorják magukat, vigyázni rájuk – a mozgáskorlátozott anyuka erre nem képes. Vagy: az édesanya jelenlétében vigyázni a gyerekekre, amíg az anya a másik szobában tanul, és készül a vizsgáira. Csak ennyi? – kérdezhetik néhányan. Csak? Valóban: az első esetben csak ezen múlik, hogy a gyerekek lejutnak-e a szabad levegőre. Rokoni segítség nincs, a férj dolgozik, a védőnő, a szociális munkás, a háziorvos és a családsegítő pedig szintén nem tud ebben segíteni, hiszen más feladata van. A második esetben egy egyetem vagy főiskola elvégzése és egy életpálya iránya múlhat ezen a látszólag aprócska segítségen.
Ezek az „aprócska” segítségek még egy nagyon fontos kiegészítő hatással járnak: a szülők és a családok megerősödnek, és azzal, hogy a hétköznapi terhek egy részét egy baráti segítő átmenetileg átvállalja, képesek arra, hogy hatékonyan újjászervezzék életüket és a későbbiekben segítség nélkül is boldoguljanak.

Mekkora értéke van ennek? Mérhető ez társadalmi haszonban? 

Ma már tudományos bizonyítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy éppen ezek az egyszerű, hétköznapi segítési formák jelentik az egyik legfontosabb tényezőt a lelki betegségek megelőzésében. Shekhar Saxena (az Egészségügyi Világszervezet, a WHO Lelki Egészség Munkacsoportjának vezetője) és munkacsoportja által végzett vizsgálat szerint a lelki betegségek kialakulásának kockázatát többek között a következő módszerekkel lehet bizonyítottan csökkenteni: a családok hétköznapokban történő gyakorlati támogatása – a tanulmány szerzői külön kitérnek az otthonlátogatás, a család otthonában történő segítés jelentőségére –, a szülők támogatása abban, hogy megállják helyüket a munkaerőpiacon, a képességproblémákkal küzdő gyerekek korai fejlesztése. A tanulmány külön kiemeli azt, hogy a családok egyben tartása és mindennapi működésük támogatása szempontjából a leghatékonyabb megelőző eszköz a család otthonában történő segítés. Ebben elsősorban a családokat körülvevő közösségi támogatásnak (barátok, rokonok segítsége) van kiemelkedő szerepe. De mi van, ha a család izolált, mert a rokonok, barátok messze laknak és nincsenek elérhető közelben? Mi van, ha a rokoni kapcsolatok konfliktusokkal terheltek, így onnan segítség nem várható? Ilyenkor kapcsolódik be az Otthon Segítünk és veszi át a rokoni, baráti támogatások szerepét, aminek – mint láthatjuk a WHO felmérésből is – óriási lelki egészségmegőrző szerepe van. Ezt Dr. Purebl György is megírta Az Otthon Segítünk helye és szerepe Magyarországon című könyvében (Tíz év a családok szolgálatában, Otthon Segítünk Alapítvány, Budapest 2011).

Hogyan jött létre és működik a Szolgálat?

Az Otthon Segítünk Szolgálat az angliai gyökerű, nemzetközi Home-Start Worldwide hálózatok magyarországi adaptációja. Budapesten dolgozik az országos központ, amely biztosítja a szakmai hátteret, végzi az adminisztrációt, forráskutatást, kapcsolatot tart a médiával, megszervezi a helyi önkéntes koordinátorok képzését és a rendszeres szupervíziókat, tanácsadásokat, továbbképzést tart a közösséggé formálódó koordinátoroknak. Az önkéntes koordinátorok feladata, hogy helyi szinten felépítsék a szolgálatot. Önkénteseket toboroznak és 50 órás tréningen felkészítik őket a családok látogatására. A segítő munka során biztosítják az állandó visszajelzési lehetőséget: kapcsolatban állnak a családokkal és az önkéntesek számára rendszeres, csoportos esetmegbeszéléseket tartanak. Jelentős feladatuk, hogy a felkészített önkéntesek csoportjait összefogják, vidám csapattá formálják. Fontos, hogy ismerjék a helyi szakszolgálatokat, szakembereket. A 16 éves működésünk során az önkéntes koordinátorok több mint 1100 önkéntest készítettek fel a családsegítő munkára, akik közül 200-250 jelenleg is aktív. Munkájuk során a koordinátorok folyamatosan támaszkodhatnak a budapesti központ és más városbeli szervezőtársaik segítségére.

Vidéken hol vannak jelen?

Budapest mellett, ahol hét helyi szolgálatból igyekszünk minden segítségkérő családhoz eljutni, a következő városokban működik helyi szolgálatunk: Ajka, Cegléd, Debrecen, Dunakeszi, Esztergom, Fót, Gyöngyös, Miskolc, Mohács, Nyíregyháza, Pécs, Székesfehérvár, Tatabánya, Tiszavasvári. Sok városban tudunk segíteni, de a korábbi felsorolásból hiányzókban sajnos még nem. Nehéz egy-egy hozzánk forduló családnak elmondani, hogy nem számíthatnak a segítségünkre, mert az ő településükön nincs helyi szolgálatunk, nincsenek felkészített önkénteseink. Minden városban nagy szükség lenne arra a hiánypótló tevékenységre, amit az Otthon Segítünk Alapítvány tud nyújtani. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a családok, ahol ikrek születnek, vagy kicsi a korkülönbség a testvérek között, és a családjuk távol van, így nem számíthatnak támogatásukra. Szomorú látni, hogy ilyenkor nem érkezik sehonnan segítség, nincs olyan, akire számíthatnának. Budapesten a belső kerületekből érkező kéréseket kisebb-nagyobb várakozási idő után ki tudjuk elégíteni, de a külső kerületekben sajnos még elég sok kérésre kell nemet mondanunk. A vidéki városokban nagy igény van a közösségi programok és a városi rendezvények lebonyolításába való bekapcsolódásra is. Több szervezetünk segíti a városi rendezvényeket különböző családi és gyermekprogramokkal.

Jellemzően kik az önkéntesek?

A tanfolyamainkra jelentkezőink többsége vagy frissen nyugdíjba került nő, vagy olyan többgyermekes édesanya, akinek már felnőttek a gyerekei és úgy érzi, hogy a felszabaduló szabadidejét szívesen töltené családoknál. Van néhány férfi önkéntesünk is, akiket szívesen fogadják azok a családok, ahol átmenetileg hiányzik a férfi minta. Az önkéntesek legfontosabb motivációi, hogy hasznos munkát végezhetnek, látják a munkájuk eredményét, pozitív visszajelzéseket kapnak, egy közösség részesei lesznek, és új ismereteket szerezhetnek, kompetenciáik és készségeik fejlődnek. Ezen kívül a programjainkon támaszkodhatunk azokra a középiskolás diákokra is, akik a kötelező közösségi szolgálatukat teljesítik nálunk. Ők mindig csak egy-két aktuális rendezvénybe kapcsolódnak be, ugyanakkor sokan fogalmazzák meg közülük azt, hogy a kötelező közösségi szolgálat a pályaválasztásukat is segíti.

Miért van szükség az 50 órás tréningre? Hogyan zajlik ez az felkészítés?

Az önkéntes felkészítő tanfolyam gerincét egy nemzetközi tematika adja, amelyet természetesen rugalmasan kezelünk, módosítunk az éppen aktuális hazai problémákra tekintettel. Mivel segítő munkánk egy nagyon egyszerű gondolaton alapszik: „szülő segít szülőnek”, sok jelentkező nehezen barátkozik meg a tanfolyami felkészítés gondolatával. Általában úgy érzik, hogy elégséges szülői tapasztalattal rendelkeznek. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szülői tapasztalat szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy valakiből jó OSA segítő váljon. A tanfolyam segít előhívni, rendszerezni ezeket a tapasztalatokat, de legfontosabb feladata mégis az, hogy a segítség módjára és kereteire tanítsa meg az önkénteseinket. Nemcsak előadásokat hallgatnak tehát, hanem helyzetgyakorlatokban, szerepjátékokban, esetelemzésekben gyakorolják a titoktartást, az elkötelezettséget, a megbízhatóságot, más családok értékeinek elfogadását és tiszteletben tartását. Önkénteseink laikus, de felkészített segítők lesznek, akik sikeresen tudnak belépni egy család életébe, tudnak ott a család igényei szerint segíteni és sérülés nélkül tudnak kilépni a családból, ha annak elérkezik az ideje. A tanfolyam természetesen a „szűrő” szerepét is betölti. Részben önismereti tréning, amelynek során mindenki felmérheti, tud-e az alapítvány elvei és keretei között dolgozni. Emellett önkénteseink és szervezőink, mindannyian nap, mint nap tapasztaljuk, hogy így „felkészítve” saját családunkban is egyszerűbb lett az élet és az együttműködés.

Mennyire „stabil” ez a közösség, mekkora a fluktuáció? Mennyiben érinti őket a segítő munkára jellemző kiégés veszélye?

Az önkéntes koordinátor dolga az, hogy a családdal történt beszélgetés után olyan önkéntest küldjön hozzájuk, aki biztosan abban és úgy tud nekik segíteni, amiben és ahogyan arra nekik szükségük van rá. Nagyon változatos a munkánk, sokféle családdal ismerkedünk meg, az önkénteseknél jelentkező kiégés ezért nagyon ritkán jelenik meg nálunk. Természetesen lehetnek problémáink, ebben nagy segítség, hogy csapatban dolgozunk, emberileg is ismerjük, tiszteljük és segítjük egymást. A friss nyugdíjasként hozzánk került önkéntesek hasznos elfoglaltságot keresnek, és így évekig számíthatunk a munkájukra. Rövidebb ideig vannak nálunk azok a fiatal édesanyák, akiknek a gyerekeik már óvodába, iskolába járnak, de még egy-két évig nem tudnak állást vállalni. Mind az önkéntes koordinátoroknak, mind a családsegítő önkénteseknek biztosítjuk a havi esetmegbeszéléseket, csoportos és egyéni szupervíziót. Mindezek sokat segítenek megelőzni a segítő munkát végzők esetében gyakran előforduló kiégést. Nagyon figyelünk a vállalt munka mennyiségére, a nagyon lelkeseket, ha kell, kicsit korlátozzuk, hiszen a szolgálatnak az az érdeke, hogy az önkéntesek hosszú ideig velünk maradjanak, és képesek legyenek segíteni. Újabb önkéntesek toborzásával, és felkészítésével pótoljuk azokat az önkénteseket, akik búcsút mondanak nekünk. Ennek oka a családi viszonyok természetes változása, amikor megszületik az első, majd a második unoka, és a saját gyerekeik nagyobb mértékben számítanak a nagyikra, vagy változik az egészségi állapotuk. Öröm látni azonban, hogy a rendszeres csoport találkozókra a régiek többsége visszajár, barátok maradunk.

Jellemzően kik kérnek a segítséget? Hogyan történik a segítségnyújtás?

A családnak magának kell kérni a segítséget, amit nem mindig könnyű megtenni a mai világunkban, mert segítséget kérni nehéz. Ahhoz, hogy valaki erre elszánja magát egy átlagosnak mondható családi helyzetben, a legfontosabb motiváció mindig a bizalom. Az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy kézről kézre adnak, egymásnak ajánlanak bennünket a családok. Az általunk nyújtott segítség középpontjában az otthon lévő szülő áll, ez általában a fiatal édesanya. Tulajdonképpen egy új emberi kapcsolatot ajánlunk föl a segítséget kérő családoknak. Felkészített önkéntesünk, aki maga is szülő, rendszeresen meglátogatja őket, saját otthonukban. Eljön, ráér, jelen van, és úgy segít, mint egy jó barát, nagymama vagy nagypapa. Ha kell, együtt viszik sétálni az apróságokat, ha kell, a házimunkában segítenek, vagy a gyerekekkel játszanak, vagy éppen egy jót beszélgetnek. Kinek mire van a legnagyobb szüksége ahhoz, hogy a gyerekneveléssel otthon eltöltött évek minél tartalmasabbak, derűsek, örömteliek legyenek. A Szolgálat megközelítése az, hogy a gyerekeknek azzal segítünk a legtöbbet, ha a saját szülőjétől kap egyre több odafigyelést, megértést és szeretetet, így érzelmi biztonságban fejlődik. Ha tehát az édesanyát megerősítjük saját szerepében, segítünk neki felismerni saját és gyermekei értékeit, az egész család működését segítjük. A 16 évünk alatt több mint kétezer ötszáz – fele részben budapesti, fele részben vidéki – családot, és így ötezernél több gyereket segítettünk.

A családok otthoni segítésén túl számos közösségépítő programot is szerveznek. Melyek ezek közül a legfontosabbak? 

Az alaptevékenység mellett sok helyi szolgálat szervez különleges programokat a családoknak. Vannak olyanok, amelyeket heti rendszerességgel tartanak, mint például a Manócska klub Székesfehérváron és Tatabányán, a Szöszmötölő Esztergomban, a Kéz a kézben szülőcsoport sérült gyereket nevelő szülőknek Miskolcon. Ajkán, Cegléden minden évben szerveznek Szülők Iskolája programsorozatot, ahol 4-8 alkalommal összejönnek a kisgyermekes szülők, és előre meghirdetett témában előadást hallgatnak meg, majd elmondják saját tapasztalataikat, felteszik kérdéseiket, megvitatják a hallottakat, és tanulnak az előadótól és egymástól, ahogyan azt az iskolában tesszük. Fóton „Nyáresti mesék” címmel esti mesélést szerveztek, amit fotelokba, padokra és a fűbe telepedve minden este a város más pontján hallgattak kicsik és nagyok, egyre növekvő számban. Tatabányán a helyi szolgálat szervezi az óvodások biztonságos közlekedésre tanítását. Két EFOP pályázatunknak köszönhetően remek programokat, rendezvényeket (Család Expó, Mami, gyere le a játszótérre!, Pénztárca-tudatosan, Gordon tréning, Játszva nevelünk, együtt örülünk!) tartanak Ajkán, Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán. Mindezekről érdemes tájékozódni a honlapunkon, a Facebook oldalunkon, személyesen vagy telefonon.

Az OSA is tagja a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) által létrehozott családszervezetek szövetségének, aktívan részt vesztek a konferenciákon. Milyen hozadéka van az OSA számára ennek az együttműködésnek?

Ezeken a konferenciákon lehetőség van egymás munkájának a jobb megismerésére, nagyon sok közös pontot találtunk, ugyanakkor azt is láttuk, milyen további együttműködéseket lehetne kiépíteni, hogyan tudnánk kiegészíteni egymás munkáját. Egy-egy probléma közös körbejárása során pedig számtalan jó példát, tapasztalatot hallottunk, amiből mindannyian tanulhattunk. 2016-ban a konferenciákon szerzett jó élmények hatására és az ott kapott lendülettel, az Esztergomi Otthon Segítünk Alapítvány az NMI támogatásával és a Bázis Gyermek és Ifjúsági Egyesülettel közreműködve egy helyi együttműködési szakmai napot szervezett Esztergomban. 2017-ben az országos napra és a miskolci projektnyitó konferenciánkra hívtunk meg olyan nagyszerű előadót, akit az egyik NOE által szervezett családkonferencián hallottunk korábban.

Az önkéntesség egyre népszerűbb Magyarországon. Már van elég vagy még mindig kevés az önkéntes? 

Amikor 16 éve elkezdtük ezt a munkát, csodabogaraknak számítottunk és gyakran kérdezték tőlünk kétkedve: „Ingyen segítenek hetente 3 órát egy családnak? Ilyen van?” Mostanára már nem tartják ezt ennyire különlegesnek, hiszen egyre többen hajlandóak tenni egy jó cél vagy egy közösség érdekében. Az utóbbi években gyakran előfordul az is, hogy úgy keresnek meg bennünket, hogy „Szeretnénk hozzátok csatlakozni, mert látjuk, hogy fantasztikus, amit csináltok!” Ennek ellenére úgy érezzük, sokkal többen is lehetnénk, ha helyi és országos szinten több elismerést és több támogatást kapnának az önkéntesek és az önkéntesek munkájára építő szervezetek. Ha az önkéntesek munkájára gondolok, sokszor eszembe jut, mennyi pozitív hír jelenhetne meg a munkájukról, amiből erőt meríthetnénk mindannyian és ellensúlyt jelenthetnének a jelenlegi negatív hírdömpingben. Nagyon jó látni azt is, hogy az utóbbi néhány évben egyes vállalatok is segítik az önkéntes munka elterjedését a társadalmi felelősségvállalás jegyében.

Mennyire működik jól a jelenlegi támogatás-pályázati rendszer?

Az önkéntes munkára építő szervezetekről gyakran gondolják azt, hogy nincs szükségük anyagi támogatásra, hiszen önkénteseik nem kapnak a munkájukért pénzt. Bár az önkénteseket foglalkoztató non-profit szervezetek a for-profit szervezetekhez képest sokkal költséghatékonyabbak, azonban másokhoz hasonlóan jelentős működési költségeik vannak, hiszen a működést koordináló stáb munkatársait, a magas színvonalú képzések szakembereit nem lehet önkéntes munkában foglalkoztatni, ki kell fizetni az irodabérléseket, a rezsiköltségeket, sőt téríteni illik az önkénteseknek a segítő tevékenységükhöz szükséges telefon- és utazási költségeiket. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezek a szervezetek sokszor sziszifuszi erőfeszítéseket tesznek azért, hogy legyen olyan helyiségük, ahol fogadhatják ügyfeleiket, önkénteseiket és ahová programokat szervezhetnek, megteremtsék a működésük technikai és napi feltételeit. Ha mindezekhez kiszámítható és állandó támogatást kapnának, akkor energiáikat a tényleges munkára tudnák fordítani. A pályázati rendszer a jelenlegi formában elindít új programokat, majd ezek a jó beindulás után, újabb pályázat hiányában elhalnak, hogy 2-3 év múlva az újabb pályázati lehetőségből, szinte mindent újra a nulláról kezdve ismét felépítsék őket. Nem lehet nagyszerű programokat létrehozni, és megvalósítani működési költségek nélkül. Fontos lenne, hogy ezeket az indokolt költségeket figyelembe vegye a jelenlegi pályázati rendszer, hogy a hiánypótló és közfeladatot ellátó szervezetek állandó, rendszeres és kiszámítható támogatást kapjanak az alaptevékenységük folytatásához, hogy a túlélés érdekében ne kényszerüljenek mindenféle egyéb feladat elvállalására fölöslegesen lekötve a humán erőforrásaikat, és hogy a működésük hosszú távon stabillá válhasson.

Melyek az OSA legfontosabb tervei a következő időszakban? Hogyan befolyásolja mindezt a Kopp-Skrabski díj?

Nagyszerű lenne, ha a központ hosszú távú stabilitásának megteremtése mellett azok az önkéntes koordinátoraink, akik most máshol dolgoznak, az Otthon Segítünk Alapítványnál legalább félállásban foglalkoztatott munkatársak lehetnének, és sok új városban indulna el a helyi szolgálatok szervezése, a családsegítés: Balatonfüreden, Békéscsabán, Győrben, Egerben, Kecskeméten, Sopronban, Szegeden, Szolnokon, Szombathelyen, Vácon, Veszprémben. Az éppen futó EFOP projektünknek köszönhetően ezek közül több városban el fognak indulni Otthon Segítünk szolgálatok, azonban az önkéntes koordinátorok foglalkoztatása továbbra sem lesz megoldott. Bízunk benne, hogy a Kopp-Skrabski díjnak köszönhető jelentős média megjelenésünk segít az országos ismertségünk növelésében. Örülnénk, ha a pályázatok mellett egyéni és vállalati adományok segítenék a munkánkat. Szeretném, ha hamarosan eljönne az az idő, amikor minden városban lenne Otthon Segítünk szolgálat, így azok a kisgyermekes családok, akiknek a családja távol él vagy valamiért nem tud segíteni sehol sem maradnának segítség nélkül. Szeretnénk minden városban szülőklubokat és különböző mesés-játékos rendezvényeket szervezni, hogy a családok találkozhassanak egymással, beszélgethessenek, és új baráti közösségek alakuljanak.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Egyre viccesebb babával-beöltözős jelmezek vannak

Nálunk nincs Halloween, és részemről ezzel az állapottal teljes mértékben ki tudok egyezni, de ezek az ötletek ettől még nagyon...

Close