12 hasznos kifejezés, ami megkönnyíti a kommunikációt a gyerekkel
Vannak helyzetek, amikor igen nagy kihívás tud lenni, hogy az ember megtalálja a megfelelő szavakat a gyerekével folytatott beszélgetés közben. Íme, néhány kifejezés, amit érdemes gyakrabban alkalmazni.
1. Ugyanakkor…
A “de” szócska sokszor tovább bonyolíthat egy már eleve feszült vagy nehéz helyzetet. Gyakran negatív felhangot ad az előtte kimondott félmondatnak, amivel a kicsi érzéseit is sérthetjük. Gondoljunk például a “Szeretlek, de…”, “Sajnálom, de…” kezdetű mondatokra, amik úgy hatnak, mintha azt akarnánk mondani, hogy “Szeretlek, de nem eléggé” vagy “Sajnálom, de azért annyira nem.” Helyette használjuk inkább az “ugyanakkor” kifejezést, ami kevésbé képez drasztikus ellentétet a két tagmondat között: “Szeretlek. Ugyanakkor, nem engedem, hogy másokat bánts.”, “Sajnálom, hogy mérges vagy. Ugyanakkor, elszaladni sem megoldás.”
2. Szükségem van rá, hogy…
Ha kérdésként juttatjuk a gyerek tudatára, hogy mit szeretnénk, felajánljuk számára a választási lehetőséget. (Például: Mit szólsz, indulhatunk? Szeretnéd összepakolni a játékaidat? Készen állsz, ebédelhetünk?) Ez a taktika azonban csak akkor válik be, ha valóban szándékunkban áll választási lehetőséget adni a gyerekünk kezébe. Amennyiben nem, az esetben sokkal egyértelműbbnek kell lennünk: “Szükségem van rá, hogy összeszedd a játékaidat.”, “Szükségem van rá, hogy segíts elpakolni a mosatlant.”
3. Úgy látom…
A hibáztatás és vádaskodás elkerülése érdekében célszerű először megfigyelő szerepbe helyezkedni, ami mindenki számára megkönnyíti a problémamegoldást. Ez ugyanis azt sugallja, hogy valóban szeretnénk megérteni a helyzetet. Kezdjük azzal, hogy egyszerűen csak megpróbáljuk külső szemlélőként leírni az adott szituációt (lásd fentebb a két példamondatot). Majd hagyjuk, hogy a gyerek egészítse ki a saját mondandójával: “Úgy látom, mindketten ugyanazzal a játékkal szeretnétek játszani.”, “Úgy látom, nagyon mérges vagy.”
4. Mondd…
A kérdezés itt is sokszor célravezetőbb bizonyos helyzetekben, mint konkrét megállapításokat tenni. Például ahelyett, hogy a gyerek rajzát látva felkiáltanánk, hogy “Jaj, de szép maci!” mondjuk inkább azt, hogy “Mondd, mit rajzoltál?” (Főleg, ha nem is macit rajzolt, hanem nyulat). Vagy amikor az egyik gyerek megüti a másikat, ahelyett, hogy odarohannánk, hogy: “Nem hiszem el, hogy megütötted!”, megkérdezzük, hogy “Mondd, mi történt pontosan?” (Főleg, ha az ütést kétórányi gúnyolódás előzte meg a másik fél részéről.)
5. Szeretem látni, amikor…
Ezt a kifejezést érdemes minél gyakrabban használni, hiszen nincs is ennél jobb proaktív kapcsolatépítő szülő és gyerek között. Egyszerűen azzal, hogy a tudatára adjuk, hogy figyelünk rá és tetszik nekünk, amit csinál, hosszú távon az önbizalmát és pozitív önértékelését erősítjük. Például: “Szeretem látni, hogy ilyen szépen játszol a testvéreddel.” “Szeretem hallgatni, amikor zongorázol.” “Szeretem nézni, mikor ilyen ügyesen legózol.”
6. Mit gondolsz, mit tehetnél, hogy…?
Szülőként szeretünk a problémás helyzetekben azonnal közbelépni, pedig, ha nem tesszük, sokkal többet segítünk a gyerekünknek. Konfliktushelyzetekben megpróbálkozhatunk olyan kérdésekkel, mint például: “Mit gondolsz, mit tehetnél, hogy a húgod jobban érezze magát?” ,”Mit gondolsz, mit tehetnél, hogy jóvá tedd a kárt, amit a barátodnak okoztál?” Fontos, hogy miután a gyerek elmondja, hogy mit tenne, meg is tegye azt, és érezze, hogy ez az ő felelőssége.
