5+1 tévhit a kullancscsípésről

Évről-évre aktuálissá válik a téma: hogyan és miért védekezzünk a kullancscsípések ellen. Az alábbiakban 6 tévhittel számolunk le azért, hogy a jövőben felkészülten járhasd a természetet. 

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. július 04. szabo.daniel

Évről-évre aktuálissá válik a téma: hogyan és miért védekezzünk a kullancscsípések ellen. Az alábbiakban 6 tévhittel számolunk le azért, hogy a jövőben felkészülten járhasd a természetet. 


1. tévhit: a kullancs az erdőkben, a fák lombjain él

Az igazság az, hogy a kullancsok kedvelt élőhelye a talaj közeli növényzet, vagyis a bokros, füves, csalitos területeken tanyáznak. Jellemzően leveleken, fűszálakon várakoznak, hogy az arra járók a ruházatukra sodorják őket, vagy a mellettük megpihenőkre felkapaszkodhassanak. A kullancsok tehát nem csak az erdőn-mezőn, hanem városi parkokban, ligetekben, játszótereken és kiskertekben is megtalálhatóak, ennélfogva nemcsak a természetjárókra jelentenek veszélyt. Nem kedvelik a fényt és meleget, így a legaktívabbak az átmeneti (tavaszi és őszi) évszakokban szoktak lenni. Árnyékos helyeken csapnak le áldozataikra.

2. tévhit: a zárt öltözet megvéd a csípésüktől

Nem feltétlenül a zárt, sokkal inkább a könnyen ellenőrizhető öltözet az, amelyik segít a megelőzésben, illetve a kullancsok időben történő felfedezésében. Hiába ugyanis a teljes „begombolkozás”, a kullancsok a ruhánkra jutva előbb-utóbb megkeresik azokat a helyeket (nyak, lábszár, övtáj, csukló), ahonnan a védett testtájak felé (testhajlatok, ruha alatti területek) juthatnak. Ajánlatos a patikákban, valamint a drogériákban is kapható kullancsriasztó szerrel nem csak a fedetlen testrészeinket, hanem a ruházatunkat is befújni.