7 ok, amiért a „másik nő” is szenved
Azt hitted, a másik nőnek, annak, akivel megcsal a férjed, mindig könnyű? Neki csak a legjobb jut? Nincs lelkiismerete, se gerince, úgyhogy felesleges arra gondolni, hogy neki is fájhat az élet? Ha ezt gondolod, olvass tovább!
1. Néha a saját értékrendeddel is szembe mész
Egy üzleti kapcsolatépítő eseményen találkoztam a nős férfival, akitől hamar megtudtam, hogy kihűlt a kapcsolata a feleségével, a gyerekei felnőttek és hasonlók: erre normális esetben azt mondtam volna, hogy kösz, de nem. Ott van rajtad a jegygyűrű. De mivel tetszett a pasi, megvolt a kémia és magányos voltam (nemrég váltam el), nyilván nem ezt mondtam – hanem elfogadtam a meghívását egy kávéra, miközben végig tudtam, hogy ez nem jó így.
Mégis, úgy éreztem, nem én döntöttem úgy, hogy beleszeretek. Nem tehettem ellene, nem tehetek arról, amit érzek! Akárhogy is, volt egy döntésem, és emiatt hibás vagyok: hibáztam, de ettől nem vagyok rossz ember. Az, hogy bevallom, bűnösnek érzem magam, az egyetlen, ami segíthet; ha nem fogadod el, amit érzel, csak szőnyeg alá söpörsz egy problémát! Fogadd el, amit érzel, légy tisztában vele, hogy bizony nyugodtan lehet bűntudatod.
2. Szeretőnek lenni nem menő dolog
20 évig éltem házasságban, és hű voltam a férjemhez. Ő nem volt hű hozzám, ez fájt, így aztán soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek „az a másik nő”. És mégis, egyszer csak ott találtam magam, hogy titokban találkozgattam vele, amikor munkaidőben meg tudta oldani. Együtt utaztunk hivatalos utakra, de amint leszállt a repülő, idegenekként szálltunk ki. Minden alkalom fájt. Fél évig bírtam: szeretőként mindig tisztában vagy vele, hogy nem te vagy a kiválasztott. Nem veled vacsorázik, nem veled él, hanem valaki mással. A bűntudat mellett még szégyent is éreztem emiatt.
3. Saját magaddal leszel a legkeményebb
Elmondtam a történetet egy pár embernek, a fiam például azt mondta, hogy ha nem az anyja lennék, bizony lekurvázna. Ez nagyon rosszul esett, ahogy az is, ahogy a házas barátaim bezárkóztak előlem, mintha attól félnének, hogy lenyúlom a férjüket. Basszus, nem az tetszett a szeretőmben, hogy házas, hanem szerelmes voltam! És emellett utáltam magam. Csalódtam magamban, hiába nézett ki úgy, hogy boldog vagyok, én ítéltem el magam a legkeményebben amiatt, ami történt.
