A babaarcú gyilkosok kora

Múlt alkalommal azzal fejeztük be, hogy miért is lehet vonzó számunkra egy nárcisztikus személy.  Azt gondolhatnánk, hogy mindenki óvakodik tőlük, és mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy jobb lesz velük vigyázni. A valóság azonban azt mutatja, hogy számos esetben nem vagyunk tudatában, kivel van dolgunk. A mai előadásban Feri atya arról beszélt, milyen okai lehetnek ennek.

Magas társadalmi elismertséget keresnek és mutatnak. A nárcisztikus személy az „Elegáns gazember”.  Ez talán általánosításnak tűnhet, ezért fontos, hogy hozzátegyük: ez az erkölcstelenségbe hajló, gátlástalan törtetésük tekintetében igaz. Hamvas Béla egy helyen így ír: „A XX. században beköszöntött a babaarcú gyilkosok kora” Elegáns, különleges  ruhákban jár, megtanult zongorázni, „magas” körökben forgolódik. Nem kér segítséget, úgy érzi, az méltatlan az ő tökéletességéhez.

Különlegesnek mutatja magát és mi hiszünk neki. Különlegességét kifejezi elegáns öltözködésével is, mindig van rajta valami egyedi. Mindig van egy érdekes története, ami lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de mindenképpen hangzatos. Az egész élete úgy tűnik fel előttünk, hogy az színes és érdekes. Az a ki nem mondott gondolatunk, hogy rajta keresztül mi is érdekes dolgokhoz juthatunk, illetve mi is különleges emberek lehetünk.

Felkéréseiket, kérésüket úgy intézik, hogy azt a mi megbecsülésünkként értelmezzük. Így tesz minket az ő grandiózus világának részesévé. A nárcisztikus személy szívesen mozgatja az egész világot saját céljai érdekében.

Elsőre romantikusnak tűnik. Túlzó, hatásvadász eszközeivel eléri, hogy partnerének az a benyomása: „Ilyen férfit még nem ismertem! Mintha mindent ismerne, aminek egy nő örülni tud! Nem is hittem, hogy ilyen férfi létezik”

Tudnak szenvedélyesek, kreatívak, függetlenek lenni. Jellemző rájuk, hogy nem hajlandók beállni a sorba. Gátlástalanul előre tolakodnak, a kreatívabbak eleve mást küldenek maguk helyett. Előszeretettel használják a buszsávot, mintha az neki lenne fenntartva.

Saját nárcizmusunkat vagy nárcisztikus sérülésünket, hiúságunkat szólítja meg. Aki nem érzi magát „Valakinek”, az a téves képzete él, hogy mellette „Valakinek” érezhetem magam.
Mellette különlegesnek érezhetjük magunkat. Ő megteszi, amire mi csak vágyunk. Én csak fantáziálok, ő meg már cselekszik. Miközben én tehetetlennek érzem magam az ő karrierje úgy halad, mintha zsinóron húznák. Érthető, hogy vonzónak tűnik. Még nem látjuk az árát, amit nem ő fizet meg, hanem a környezete! Izgalmasnak, eredetinek tűnik – elsőre.

Hogyan kapcsolódnak másokhoz a nárcisztikus személyek?

A nárcisztikus személy kapcsolatait arra használja, hogy a magáról alkotott idealizált képet fenntartsa. Ezért súlyos zavarai vannak az intimitással kapcsolatban. Nem képes meghitt kapcsolatban élni. Partnere sokáig reménykedhet abban, hogy talán majd változik a helyzet, de a szomorú igazság az, hogy nem képes rá.

Mire használja a környezetében lévő embereket, aki lehet a felesége, férje, gyereke, barátja stb.?

Olyan személyeket keres, és arra tartja őket(!), hogy csodálják őt, hogy elismerjék, rajongjanak érte, hogy dicsőítsék. Saját csodálatuk eszközeként tekinti a másik embert. Ha azt nem kapja meg, pillanat alatt képes váltani. Könnyen dobják a partnert, ezért sokan rövid távú kapcsolatokból rövid távú kapcsolatokba sodródnak. Szakítási szándékukat egy szűkszavú üzenetben közlik, ha egyáltalán közlik, vagy csak nem jönnek el a következő találkozóra. Ha pl. egy ilyen személlyel munkatársi kapcsolatban vagyunk, és abból alakul ki párkapcsolat, meglepődünk, milyen nagy a különbség. Felszínes kapcsolatokban elég jól működnek, de a magánéletben egész más személyiségvonásokat mutatnak. Sokan, akik ilyen személyekkel élnek, így fogalmaznak: „Olyan, mintha két ember lakna benne.”  Amikor nem kapja meg a szükséges csodálatot, hódolatot, egészen kikészül, zokogva menekül a partneréhez, mondván: „Engem senki se szeret!” Nem egyszer ez tartja fenn a kapcsolatot a partner részéről: „Hát mégiscsak szüksége van rám!” Korábban már volt szó azokról, akiknek csak az önbecsülés külső forrásai elérhetők. Ők olyanok, mint a dugó nélküli kád, akármennyi vizet töltünk bele, pillanatok alatt kifolyik. Hiába dicsérjük, biztatjuk, 2 perc alatt újra magába roskad. Úgy éli meg, értéktelen, szerethetetlen. A nárcisztikus személy ezt a kínzó üresség érzést igyekszik kompenzálni. Valójában ő nagyon szenved, úgy érzi, egyedül van, szeretet, együttérzés, megértés híján. Ez annyira elviselhetetlen számára, hogy inkább azonosul az idealizált önmagával. Amíg ez sikerül neki, viszonylag jól van. Azonban amikor ez a kép összetörik, nem rosszul lesz, hanem halálra válik. Úgy érzi, vége mindennek, ez a megsemmisülés.

Azért tart fenn kapcsolatokat, akár a házastársi kapcsolatot is, hogy legyen valaki, akit lenézhet, megvethet, becsmérelhet, lekicsinyelhet, szidhat, gyűlölhet. Nem válik el, hiszen szüksége van a társára erre a célra. Egy házastárs vallomásából kiderül, őt a nárcisztikus párja így nevezte: „Te undorító véglény!” Hogyan lehet egyáltalán egy ilyen mondat után még valakivel együtt élni?! Az önbecsülés hiányában leszünk kritikusok másokkal, és hogy valami önbecsüléshez jussunk, összehasonlítjuk magunkat, és arra törekszünk, hogy jobbak legyünk másoknál. A nárcisztikus személy ezt professzionális szinten műveli.

Azért tart fenn kapcsolatokat, hogy találhasson valakit, akiben a saját negatív tulajdonságait utálhatja. Azért tart fenn kapcsolatokat olyanokkal, akiket idealizál, hogy részt vehessen általa valami nagyszerűben. Ezért lehetséges, hogy nárcisztikus személyek egymással összeházasodjanak. Az egyik nagyon markánsan megjeleníti, hogy ő nem akárki, a másik pedig azáltal jut elismeréshez, hogy hozzá tartozik. Ez is magyarázat lehet arra, hogy sok nő miért tud elfogadni tartósan szeretőként kapcsolatokat. Azoknak a nőknek, akiknek kislány korukban az apa válás vagy más ok miatt sokszor nem volt elérhető, az a képzetük, hogy az életében fontos férfi hol elérhető, hol nem. Amikor kapcsolatba lép egy házas férfivel, ezt éli újra. Egy nárcisztikus nő számára egy 15 évvel idősebb férfi, aki már rendelkezik presztízzsel, karrierrel, esetleg Dr. is van a neve előtt a saját presztízsét emeli azzal, hogy hozzá tartozik. A helyzet attól még izgalmasabb, mert van egy feleség is, akivel lehet rivalizálni. Feri atya hangsúlyozta: ezek a kérdések azért fontosak, hogy megértsük, hogyan működünk. Nem ítélkezik, nem is moralizálni akar. Ezek a fájdalmas sorsok segítsenek abban, hogy feltegyük magunknak a szükséges kérdéseket, különösen, ha már többször belecsúsztunk bizonyos helyzetekbe.

Azért tart fenn kapcsolatokat, hogy céljai érdekében eszközként használjon, kihasználjon másokat. Ő ezt nem tartja kihasználásnak, hiszen neki fontos céljai vannak, amiket mindenáron el akar érni. Nem is érti, másoknak mi ezzel a problémája.

Milyen személyiségű emberek alakítanak ki párkapcsolatot nárcisztikus személyekkel?

Akinek gyenge az önértékelése, és a társán keresztül úgy érzi, végre valakinek érezheti magát.
Akik alkalmasak függőségben lévő kapcsolatokra. A Nárcisztikus személy nem tud meghittségben élni. Aki vele függőségben él, szintén nem tud. Mindkettő fél a meghittségtől. Pusztító dinamika is lehet közöttük. Aki hosszan él ilyen személlyel, az a fantáziája lehet, hogy majd az ő kedvéért megváltozik: „Egyszer majd rájön, ki is vagyok én, és hogy őt nem szerette még így senki!” A fájdalmas valóság, hogy ez soha(!) nem következik be. Te őrlődsz, ő nem… Nem mindegy, hogy szabadon élek-e egy nárcisztikus emberrel, vagy, rabságban. Ha kigyógyultam a naivitásomból, lehet tudatosan úgy dönteni, hogy benne maradok egy kapcsolatban. Ebben az esetben a tőle jövő hatások már nem okoznak szenvedést, mert tudom, hogy azok csak a személyiségzavarának a megnyilvánulásai. De aki úgy él egy nárcisztikus társsal, hogy kiszolgáltatottságban vergődik, és közben azt sem tudja, mi történik vele, az nagy nyomorúság.

Akik maguk is nárcisztikusan sérültek. Náluk kevésbé látványos, ők inkább a kapcsolódással élik meg a sérülésüket. Fontos, hogy megértsük: Miközben nem könnyű, sokszor elviselhetetlen együtt élni egy nárcisztikus személlyel, ő kétség kívül egy szenvedő lény. Ne ítéljük el, hanem próbáljuk megérteni, hogyan működik, de elsősorban magunkat igyekezzünk megismerni!